Hogy értessem meg a férjemmel, hogy vegyünk olyat is, ami nekem kell?
Jelenleg csak ő dolgozik, én háztartásbeli vagyok. Régebben dolgoztam, szóval a megtakarításomból (nem közös kassza) ugyanúgy fizetem a lakbér, rezsi és a kaja felét.
Logikus, hogy magamra a létszükségleten túl nem költök, ruhákat ezer éve nem vettem (jövő héten a születésnapomra tervezem magam egy darabbal meglepni, de ez minden), nem is járok sehová, max állásinterjúkra.
Viszont ha elmegyünk a boltba, csak azt veszünk, ami neki kell. Ha nekem is kell valami, akkor ott kell kunyiznom, és vagy megveszi nekem, vagy nem. Pl mondtam, hogy szeretnék sütit sütni, áfonyával jó lett a múltkor. Erre ő: "Nem kapsz áfonyát, mert az 300Ft-tal drágább, mint az eper. Epret kaphatsz." Komolyan, mintha kisgyerek lennék, aki csokiért hisztizik.
A közös kajapénzhez nincs hozzáférésem, mert az az ő bankkártyáján van, és sose vesz le belőle, mindig azzal fizet.
Ha nekem kell valami, kénytelen vagyok külön elmenni a boltba és megvenni, holott már egyszer fizettem a kajáért. Amit meg magamnak veszek, abból úgyis ketten eszünk.
(30 ezret adok a kajára, szóval a felét)
Ilyenkor mit lehet tenni?
válasza:"Jelenleg csak ő dolgozik, én háztartásbeli vagyok. Régebben dolgoztam, szóval a megtakarításomból (nem közös kassza)"
Azt mondod házasok vagytok. Akkor innentől értelmetlen az írásod és a kérdésed.
válasza:Nem értem: a te megtakarításod hol van? Ha ahhoz csak te férsz hozzá, akkor ne add oda neki egy az egyben, hanem vedd meg, amit jónak gondolsz.
Meddig tart ki a megtakarításod? Tervezed, hogy dolgozol újból? Mert végső esetben ezt látom megoldásnak.
A helyzeted megalázó.
válasza:Mondjuk egy olyan emberrel együtt élni, akivel együtt is lehet élni?
Nem értem, hogyha nem ingyenélő vagy, hanem a saját magad által megszerzett anyagi dolgokból is költötök, akkor azt miért ne költhetnéd magadra? Ráadásul, nem felesleges luxusdolgokról beszélünk, hanem ennivalóról, ruháról, vagy egy kis nasiról.
Én nem kérnek engedélyt a saját páromtól, hogy megvegyek valamit, hanem megbeszéljük, vagy megemlítem neki és megveszem. És ez igaz fordítva is. Mondjuk ez az előnye, ha valaki egy olyan emberrel él közös kasszán, akivel együtt lehet élni, közös kasszán...
És ez akkor is így volt, amikor átmenetileg vagy ő, vagy én nem dolgoztunk, mert sajnos volt olyan is, de nyilván mi is próbálkoztunk, kerestünk munkát, így lett is. De nálunk ebből nem volt probléma, hisz közös élet, közös problémák, közös megoldások. Azonban ha nálatok a közös lét nem működik, akkor miért vagytok együtt? Vagy ha ez valamelyikőtöknek gondot jelent?
válasza: válasza: válasza:Nagy kérdés, hogy miért vagy HTB:
És, hogy miért vagy együtt egy olyan pofával, aki élvezettel uralkodik rajtad...
válasza:Nem értem, hogy ha a kajapénz felét fizeted, miért nem veszed meg egyszerűen?
A viselkedése és a modora sehogysem jogos. Ha ő tartana el kettőtöket és be kellene osztani a pénzt, akkor megérteném, hogy nem akar drága élelmiszereket vásárolni, de ez így egyszerűen bunkóság.
Mert hó elején elvesztettem a munkám, azért vagyok htb.
Keresek újat, de karácsony előtt nemigen van felvétel.
Korábban vehettem, amit akartam, ez most kezdődött
válasza:Drága férjem!
Ehhez a háztartáshoz mind emberileg, mind anyagilag hozzájárultam, ha neked jobban megy, akkor segíts nekem munkát szerezni, ajánlj be valahová, vagy kérdezz rá ismerősöknél, hátha van felvétel és akkor újra én is kereső leszek, de mivel tettem hozzá a családi kasszához eddig is, így nem fogom az engedélyedet kérni, hogy bármit megvegyek magamnak. Ha nem tetszik, akkor nem nézel rám, ha veszek egy új ruhát, vagy nem eszel abból, amit főztem. Ennyi!
válasza:házassági szerződésetek van?
amúgy meg ne adj neki kajapénzt, vásárolj be a te részedből azt, amit meg akarsz enni és kész
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!