Előfordult gyerekkorodban, hogy valamilyen megaláztatást kellett elszenvedned büntetésből?

Apám valami iszonyatosan vallásos, és mikor kicsi voltam(úgy 6éves koromtól ) rá is rám akarta eröltetni.

Ez úgy ment is egy darabig, de aztán mikor az ember felkerül szakközépbe, akkor elkezd nőiesebben öltözködni, stb...

Értem ezalatt, hogy színes ruha, és nagy pulcsik helyett valami normálisabb cucc.Nálunk a színes cuccok is tabuk voltak, apám tiltotta.

Azt is tiltotta, hogy felkössem a hajam, mert szerinte ku*vás, és csak a ku*vák foglalkoznak ilyesmivel.

Jópárszor meg is vert nadrágszíjjal is.

17évesen költöztem el otthonról, de a mai napig bennem élnek ezek a dolgok.

És van még egy. Van egy nővérem, őt meg például se***lisan zaklatta.

Én akkor még kicsi voltam, nem nagyon értettem mi történik, de aztán összeállt a kép.

Ezt eddig soha nem mondtam el senkinek!

Párommal kisbabát szeretnénk, de kiderült meddő vagyok.

Aki hisz az ilyesmiben, annak elmondom, hogy kineziológusok szerint azért vannak egyes meddőségi bajaim, mert nem tudom megélni a nőiességem.

Szia!

Igen, a meddőség pszihés dolog.Mert valahol mindig is talán szégyeltem hogy lány vagyok, és attól féltem, h veleme ne történjen meg az, ami tesómmal.

A vallásosságról is osztom a véleményed.

Ja, és kezeli a meddőséget.

Most lesz az 5. inszeminációm.

Mikor ici-pici voltam, nagyjából 2 éves, max 3, nem tudom pontosan, akkor még volt nejlon az ágyamban a lepedő alatt, mert előfordult még, hogy bepisiltem éjjel. Amikor már egy ideje nem pisiltem be, anyukám kivette a nejlont, hogy akkor most már nem kell, és nosza, pont az éjjel pisiltem be ismét.

Akkor reggel anyu nagyon mérges volt, és kiabált, meg belenyomta a fejem a pisibe. Mármint az orrom a pisis ágyba, de csak egyszer. Viszont ez nekem a mai napig is megmaradt, nem mondtam még senkinek, és nem is fogom. Még a páromnak sem. Mert szeretem anyukámat.

uh, ez a pisis is tökdurva :(:(

nekem óvodábül nem nagyon rémlenek dolgok, bár biztos voltak csak nem olyan jeletőségűek. Inkább az alsós osztályfőnök volt az aki utált. Egyszer lázas voltam és olvasni kellett, hát nehezen ment, és tokmegalázo volt mert cibálta a hajamat dühében és úgy rángatta a fejem. Meg a "c" betűt nem tudtam kiejteni mindig "sz" mondtam helyette, "szisza" cica helyett, na kapott a lehetőségen mindenki előtt elmondatta velem és mindig mindenki rajtam röhögött, -felnőtteknek, az oszt.társaim szüleinek.

volt megalázás, verések által (volt, hogy én is bepisiltem úgy megijedtem, vagy betört az orrom, foltos voltam...)

volt nyilvános megalázás is, anyám- apám részéről egyaránt, amik a legjobban megmaradtak:

apám esetén: nyári meleg volt, vagy 40 fok, ő az udvaron sörözött egy száll fecskében, izzadt volt, mint egy tipikus részeges idióta. Aztán odaintett magához meg adott pénzt, hogy hozzak neki egy karton sört. Hozzáteszem akkor voltam 14 éves, nem tudom miből gondolta, hogy nekem kell neki sört hozni. Na mindegy mentem a közeli italboltba, vettem neki egy kartonnal. Akkor elkezdett üvölteni, hogy "ez egy sz@r, ő ilyet nem iszik, cseréljem ki...". Már akkor nagyon nem akartam visszamenni, de nem mertem nemet mondani, oké kicseréltem neki, viszem neki haza a piát, meg átadnám a visszajárót neki. Mire ezt ő piásan valahogy megszámolta, és elkezdett őrjöngeni, hogy átvágtam, bizányára meglopom, mert, hogy szerinte ez kevesebb. Mondtam neki, hogy márpedig ennyit adtak, nem lopom meg. Ezt nem akarta elhinni követelte, hogy pakoljam ki a zsebemet, hogy lássa, hogy nincs nálam más pénz... Közben őrjöngött, hogy úgyis csak annyira viszem, hogy majd börtönbe kerülök, de hogy ő majd idejében megnevel, mert az ő lánya nem lesz tolvaj. Aztán amikor belátta, hogy nem loptam meg. Akkor kisütötte, hogy bizonyára a pénztáros adott rosszul vissza, de hogy ez is az én hibám mert észre kellett volna vennem, és mégis, hogy lehetek ekkor szerencsétlen idióta, hogy hagyom magam átvágni?? Hozzáteszem a mai napig nem értem mit vacakolt, mert valami 100 forint volt a különbség, ami hibázott... Mindegy közölte, hogy most együtt átmegyünk a boltba visszakérni azt a pénzt. Akkor már végképp nem akartam menni, de megfogta a karom és kirángatott az utcára. Így mentünk át a boltba, hozzáteszem ő úgy ahogy volt, beállva, izzadtan, büdösen, egyszáll fecskében... Átmentünk a boltba ott apám valami mézesmázos mosollyal előadta a csinos huszonéves pénztáros nőnek, hogy sajnálja, de rosszul adott vissza, de semmi baj meg, hogy apám ezt megérti (!), a gyereke a hülye, aki most kezdi a középiskolát, de még összeadni, kivonni se tud....

Aztán anyám részéről: 15-16 körül lehettem, szexeltem az akkori barátommal, de kiszakadt az óvszer. Nem volt pénzem eseményutáni tablettára, meg egyébként is szűlő beleegyezése kellett hozzá, úgyhogy odaaálltam anyukám elé, hogy vigyen el nőgyógyászhoz. Elöször azt hittem normálisan fogadja, annyit mondott, hogy akkor viszont induljunk minél előbb. Az orvosnál várni kellett, rengetegen voltunk a várróterembe. Miközben vártunk anyukám kirobbant és elkezdett velem üvölteni, ott mindenki előtt. Ilyeneket mondott, hogy, hogy ehetek ekkor rib@anc, meg, hogy csak úgy odaadobtam magam ennek a fiúnak, mint valami húscafatot. Meg, hogy ne csodálkozzak azon, hogy majd egy normális kapcsolatom nem lesz, ha már 15 évesen szexelek. Meg , hogy egyenes az utam a felé, hogy majd nem tudom befejezni az iskolát, terhes leszek és elkapok valami nemi betegséget.... És mindezt hangosan üvöltve, mindenki előtt. Mondtam neki, hogy ezeket ne itt beszéljük meg, mert nekem nagyon kellemetlen, de erre csak mégjobban rákapcsolt....

Na velem ezek voltak a legdurvábbak, nem volt kellemes érzés egyik se, ahogy olvasom a történeteket, örülök, hogy velem csak ennyi történt...

Nekem az ovival hál égnek nem volt gondom, viszont az iskolában igen.

Két Alsós tanítónéni volt, az egyik fiával a másikhoz jártunk egy osztályba. Nos a fiú egy agresszív paraszt volt.

Mentünk fel az emeletre, én egy kicsit lassabban, a srác meg mögöttem, elém vágott, a könyökével úgy mellbe ütött, hogy fél emeletet legurultam és mindezt az igazgatónő előtt.

Komoly bajom nem lett, csak felrepedt a fejem hátul, alig bírtam levegőt venni, meg kificamítottam a bokám. Persze meg is ijedtem, sírva fakadtam. Az igazgatónő ordítva küldte az igazgatóiba, és kijelentette, hogy vigye az ellenőrzőjét is. Engem az osztálytársak a falhoz ültettek, egy valaki(idősebb volt) átszaladt az orvoshoz, akinek a rendelője két házzal arrébb volt. A barátnőm maradt csak velem én meg bőgtem mint a csacsi.

Berontott a fiú anyja, és ordítva rágatott fel a földről, hogy menjek és mondjam meg az igazgatónak, hogy a saját hülyeségem miatt estem le a lépcsőn, mert az ő fia biztos nem csinál ilyesmit. Közben könyörögtem neki, hogy hagyjon nem bírok a lábamra állni, mert fáj. Közben folyt a vér a tarkómból.

A tanítónőt ki se rúgták, még fegyelmit sem kapott.