Rá mehet erre a kapcsolatunk? Kicsit igazságtalannak érzem a helyzetet.

A menyasszonyom és én elég nehéz helyzetben vagyunk.

Ők 3-an vannak testvérek, van egy nővére meg egy öccse. A nővére már férjhez ment, az ország másik végében él, nem nagyon tartja a kapcsolatot senkivel a családjukból.

A menyasszonyom apja már nem él, az anyukája pedig minimálbérre van bejelentve, nagyon keveset keres. Ennek ellenére mindhárom gyerek jár(t) főiskolára. A menyasszonyom hamarosan végez, az öccsének még van néhány éve hátra.

Én már dolgozom, nekem két húgom van, akik mindketten ugyanúgy dolgoznak már.

A probléma a következő:

Mivel a menyasszonyom édesanyja nem keres jól, így a fia - a kedvesem öccse - diákhitelt vett fel, hogy valamiből fedezni tudja a tanulmányait. Az anyja és a párom is igyekeznek támogatni a srácot, de mivel még a párom is tanul, csak alkalmi munkákat tud elvállalni, részmunkaidőben dolgozik és az ott megkeresett kevéske kis pénzét adja oda a testvérének, miközben mi magunk is nehezen élünk, albérletet tartunk fent, fizetjük a rezsit, a bérleti díjat, a BKV bérleteket, enni-innivalót itthonra, ruházkodás, stb. Egyszóval ami egy átlagos háztartással együtt jár, miközben egyelőre még csak én keresek.

Sajnos azonban közben az idősebbik húgomat pár hónapja otthagyta a férje, és ő ott maradt egy 1,5 éves kisgyerekkel. A másik húgommal közösen minden hónapban adunk neki valamennyi pénzt, hogy kisegítsük őket.

A menyasszonyom ezt nehezményezi, mert szerinte így nekünk nem marad. Mondtam neki, hogy ő is támogatja az öccsét, pedig nekik van egy idősebb testvérük is (igaz, ő valahol az ország másik végében él), aki - úgy tudom - egyáltalán nem is él rosszul, sőt, úgyhogy megtehetné, hogy anyagilag kisegíti a fiút, de mégse ő száll be a srác iskoláztatásába és a hitele törlesztgetésébe, hanem a menyasszonyom.

A párom szerint ez nem ugyanaz. A húgom elmehetne dolgozni (igen, még mindig otthon van a gyerekkel), rég beadhatta volna a kislányát bölcsibe, és akkor nem kéne otthon maradnia, vállalhatna munkát, úgyhogy ő valójában nem szorul rá a mi pénzünkre, ellenben szegény öccse nem tud kitől segítséget kérni, iskola mellett ő is csak diákmunkákat vállalhat és nincs más, aki segítene neki rendezni a diákhitelét.

Ezen persze jól összevesztünk, egy darabig tűrtem, de mivel már hónapok óta ezt hallgatom tőle, hogy miért kell pénzelnem a húgomat, aki szerinte csak szimplán lusta elmenni dolgozni, és kényelmesebb neki, hogy mi tartjuk el a kislányával együtt, nem bírtam tovább és visszavágtam neki, hogy egyelőre őt (vagyis a menyasszonyomat) is én tartom el, hiszen azt a pénzt, amit ő megkeres, azonnal az öccsének adja. Erre persze megsértődött és most én vagyok a rossz, mert a szemére vetettem, hogy nekem csak kolonc a nyakamon, holott ez egyáltalán nem így van. Szeretem őt és vele képzelem el az életemet, de nagyon rosszul esik, hogy ennyire igazságtalan velem, elvégre ugyanabban a helyzetben vagyunk, mindketten csak a testvéreinken szeretnénk segíteni, és erre megkapom, hogy én nem értek meg semmit, hagyom magam lehúzni, a húgom rajtunk élősködik, a mi pénzünkből vesz mindent, holott dolgozhatna is, és milyen ostoba vagyok, hogy ezt nem látom be.

Ezen megy a vita közöttünk már hónapok óta, és úgy érzem, lassan kezd rámenni a kapcsolatunk erre. :/

Próbáltam vele megbeszélni többször is a dolgot, de nem látja be, hogy nincs igaza.

Szerinte feleslegesen szórom el a pénzt, ezért élünk nehezen. Mondtam, hogy akkor ő se adjon pénzt az öccsének, az a hitel amúgy sem az ő gondja, majd az öccse megoldja valahogy, egyébként is, miért nem kér a tesója inkább a másik nővérétől pénzt, aki anyagilag is ezerszer jobban áll nálunk, de persze a menyasszonyom ezen (is) felháborodott, hogy ezt mégis hogy gondoltam, hogy az öccse adóssággal kezdje a nagybetűs életet, meg hogy ez a helyzet egészen más, hisz' a tesója még tanul, de még így is, egyetem mellett is dolgozik és legalább megpróbál pénzt keresni, nem úgy, mint az én húgom.

Mi lehetne a megoldás? Tudnátok javasolni valamit? Szeretnék valamiféle kompromisszumot kötni, de így belülről ezt a helyzetet sokkal nehezebb objektíven nézni, mivel mindketten elfogultak vagyunk a saját családunkkal és testvéreinkkel szemben. Kívülről talán jobban át lehet látni a dolgokat, ezért is írtam ki ezt a kérdést, hátha Ti tudtok valami megoldást, mert azt hiszem, mi sajnos két tűz közé kerülünk a családunk és a párkapcsolatunk között. :(