Ebben a helyzetben merjem ezt kérni a férjemtől a gyerekével kapcsolatban?

Kérdező (#89) "Engem pedig pénzéhesnek titulálni azért, mert nem tetszik, hogy a fizetése közel felét egy idegen gyerekre költi (mert hiába mondjátok, az a gyerek nem a gyereke)" - na, ebben meg neked nincs igazad, ugyanis a gyerek attól az ember gyereke, hogy önként vállalja, ha a férjed az előzmények ismeretében kijelenti, hogy "nem számít, akkor is az én gyerekem" az már semmiben sem különbözik egy örökbe fogadástól tényleg, akkor az a gyerek az ő gyereke, és kész. Na, ezért van ilyenkor a férfi kezében a döntés, hogy indít-e pert az apaság vélelmének megdöntésére vagy nem, mert ebben csak neki egymagának van döntése, senki másnak - még az államnak se, sőt a gyerek biológiai apjának se. Neki van a tény megismerésétől számítva 1 éve, hogy meghozza a saját döntését, hogy a saját gyerekének tekinti-e továbbra is a gyereket, vagy nem. És ebbe nincs senki másnak beleszólása, és nem tartozik senkinek se felelősséggel, ha így dönt, ha úgy.

(a véleményed nyilván elmondhatod, és ennyi)

"És azt sem értem, miért veszitek készpénznek, hogy a férjem továbbra is a sajátjaként tekint a gyerekre. Tök jó, hogy mindenki biztosra veszi, miközben még a férjem sem tudja, hogy mit érez vagy hogy mit tegyen, Mivel nemrég derült ki ez az egész (ami néhány napot jelent), teljesen ki van borulva és össze van zavarodva, fogalma sincs, hogy mit csináljon. "

Akkor marha csodás kis feleség vagy, hogy ahelyett,hogy támogatnád a nehéz döntésben, még jól meg is nehezíted ezt...

Neki fogalma sincs mit csináljon, te meg már kitaposnád legszívesebben a gyerek(?? aki mellesleg nem tehet semmiról) belét!

Szóval inkább visszavehetnél és háttérbe vonulhatnál, merrt nem a te döntésed lesz, hiába vered itt magad!

Az is egy kérdés, " hogy a férjem továbbra is a sajátjaként tekint a gyerekre. "

Az meg egy másik, hogy a férjed továbbra is a feleségének tekint-e?

Nálunk ez bizonyult egyszerűbben megválaszolhatónak, de nem a hosszú kapcsolat titka az, hogy, ha jön a gyereke, akkor te meg lelépsz a közös gyereketekkel.

Hmm! Elég érdekes válaszok születtek! A legjobban azok "tetszenek" amelyekben szegény kérdezőt fikázzák és inkább őt dobnák ki a férj helyében a saját vér szerinti gyermekével,csak nehogy szegény másik gyerek lelke megsérüljön! És a picié? A sajáté? Hello!Nem vagyunk mindannyian Terézanyák,bár itt mintha kissé több lenne belőlük az átlagnál és a kérdező csak leírta azokat az őszinte érzéseit,amik bizony rengeteg más,hasonló helyzetben levő nő agyában is megfordulnak,csak hát ők veszettül tagadják,mert az ugye nem helyes,inkább színészkedjünk,alakoskodjunk ugye? Csak nehogy csorbuljon az a fene nagy ego!Nehogy megszóljon a barátnő,a rokon,a szomszéd,a körmös meg a sarki boltos,hogy nem vagyok egy szent,mi?

Uramisten! A kérdező lelki válságban van,inkább itt írja ki a gondolatait,nehogy megbántsa a férjét,ráadásul nem is sárkányosan áll hozzá a dolgokhoz! Őszinte! Lehet,hogy anyagias is,de ki nem lenne az az ő helyzetében?A saját picije érdekeit nézi és gondolom félti a kapcsolatát is,amit ez a szerencsétlen helyzet nagyon is veszélyeztet! És akkor itt földbe döngölitek,rúgtok bele párat még a nagy szent jószívűség és önfeláldozás meg társaik zászlaja alatt? Bravo!

Én örülök hogy találsz szakszerű segítséget! Én volt hogy GYK-n kaptam tök jó válaszokat de nem ilyen témakörben!

Sajnos egyébként van aki csak trollkodni jár ide!

Minden jót!

Kérdező (#97) nem valószínű, hogy bárki is téged akarna fikázni, te feltettél egy kérdést, mások meg válaszoltak rá, nem túl valószínű, hogy rosszat akarva neked. Viszont az meg egyszeregy, hogy a férjedet egyikünk sem ismeri, nem tudhatjuk, hogy ő hogy reagál, csak azt, hogy mi hogyan reagálnánk egy ilyen helyzetben.

Az megint csak egyszeregy, hogy valamikor kell beszélnetek egymással ezekről a témákról, az a nagyon nem mindegy, hogy mikor meg hogyan teszitek...