Az a nő, aki úgy megy férjhez hogy egy rántottát nem tud elkészíteni, hogy akar családot alapítani, gyerekeket nevelni?

Kedves Kérdező!

Én pontosan így mentem férjhez. Sőt, mondok jobbat! Kávét sem tudtam főzni, még sosem csináltam. Másfél éve összeköltöztünk, összeházasodtunk, tavaly karácsonykor már 6 fogásos karácsonyi menü volt azt asztalon, én csináltam MINDET. Nem rendeltünk, nem menüztünk soha. Ha az ember szeret valakit, a kedvéért megtanul főzni így vagy úgy. Van, akinek van hozzá érzéke, van, akinek nincs. Nekem szerencsém volt, olyannyira, hogy mára tortákat sütök a szülinapokra, és rendszeresen látjuk vendégül a családtagjainkat. (Nem, nem rántotta a menü, 4-5 fogás alá sosem adom a mércét.) Nem ítélem el azokat, akik úgy mennek férjhez, hogy nem tudnak sütni, főzni. Azokat ítélem el, akik meg se próbálják, mert lusták. Nincs lehetetlen, csak tehetetlen...

A főzésnek és gyereknevelésnek nincs köze egymáshoz. Főzni meg lehet tanulni gyerekként is, azonban gyereknevelést általában akkor tanulnak az emberek, amikor sajátjuk lesz.

Ha meg valaki még 20-on évesen frissen házasodva sem tud főzni, az az ő dolga, majd megtanul, nem nagy ördöngösség.

Egyik barátnőmet kiskora óta rabszolga módjára tanították főzni, takarítani. Ennek hála meg is utálta az egészet és nem is csinálja, vagy ha igen, azt is elég nehézkesen.

Anyukám sosem erőltette rám sem a főzést sem a takarítást. Azonban 10-en évesen jött egy "katt" és elkezdtem magamtól szépen kitakarítani a házat, amit azóta is szeretek. 15 évesen pedig megcsináltam életem első pulykanyak levesét tök egyedül.

A lehető legrosszabb világnézet az, amit te képviselsz, ráerőltetni másra a saját nézetedet, gondolkodás módodat. Jó lennél diktátornak.

Az sem megvetendő, ha valaki nem akar főzni, az ő dolga.