Az a nő, aki úgy megy férjhez hogy egy rántottát nem tud elkészíteni, hogy akar családot alapítani, gyerekeket nevelni?

Szakácsnőnek megy férjhez?

Meg tanulnak főzni, ő és a férje is. Nem nagy dolog.

Amennyiben a házasságkötés elött szerzödésbe lesz foglalva, hoyg a feleségben föznie is kell tudni, akkor gond.

De nem gondolom, hogy egy család csak akkor marad életben, egy gyererk akkor lesz rendesen felnevelve, ha a feleség föz rájuk.

Egyrészt a fözés éppen olyan munka, amit bárki (még egy férj is) képes megcsinálni, másrészt van, akinek ez elvesztegett idö sok stresszel - ilyenkor jobb, ha vagy a férj föz, vagy hozatják az ételt.

Ha viszont mindketten egyetértenek abban, hogy a feleség feladata a háztartás (a fözést is beleértve), akkor a férj keressen annyit, hogy elég legyen az egész családra és akkor a nötöl is elvárható, hogy megtanuljon fözni.

Ugyanis az nagyon kényelmes álláspont a férjek részéröl (elnézést a kivételtöl), hogy a feleség is dolgozzon egésznapos munkában - mert egyenjogúság van, de közben lássa el a komplett háztartást - mert az nöi munka, a férfi a családfenntartó.

Egy férj csak akkor családfenntartó/családfö, ha egyedül biztosítja az anyagi feltételeket. MInden más esetben semmivel sem több, mint a feleség.

Mindettöl eltekintve bárki képes - amennyiben tényleg akarja, van rá igénye, megtanulni fözni. A kérdés az az, hogy van-e motivációja.

Mielött elkezd valaki kötözködni velem, tizenéves korom óta fözök naponta, és kimondottan szeretem, nekem kreatív hobbit jelent. De aki nem így áll hozzá, annak kimondottan frusztráló is lehet a mindennapos "mit fözzek".