Az a nő, aki úgy megy férjhez hogy egy rántottát nem tud elkészíteni, hogy akar családot alapítani, gyerekeket nevelni?

Én se tudtam főzni amikor férjez mentem és ő se tudott. Amikor meguntuk a mirelit pizzát, elkezdtünk megtanulni magunktól. MAGIC.

De mivel nem a kedven elfoglaltságunk, a munkahelyünkre rendelünk inkább.

Én mosok, ő mosogat és együtt takarítunk.

Nyugodtan fuldokolj ettől a röhögéstől, de nekünk jó így :)

A gyerek meg úgy is fel fog nőni ha nem kap tőlem töltött kacsát káposztahabbal.

Az, hogy ki főz, vagy főznek-e egyáltalán, netalán rendelnek vagy étteremben esznek, egyedül és kizárólag a házaspár két tagjára tartozik. Ha nekik megfelel úgy, ahogy van, akkor ebbe se anyósnak, se apósnak, se a szomszédnak nem tiszte belekötni. Mindenki a saját portája előtt sepregessen.

Ha a férjnek nem tetszik, akkor megbeszélheti a feleségével, szépen megkérheti rá, vagy megegyezhetnek valamilyen munkabeosztában, ahogy nekik megfelelő. De a nő nem házicseléd, főleg nem, ha mellette ő is dolgozik.

Hát nézd, mikor olyan 12 éves lettem, az összes barátnőm elkezdett sütiket sütni, stb, én is lelkesedtem, aztán anyám kerek perec közölte, hogy az ő konyháját ugyan nem fogom összekoszítani, egy szendvicsen kívül neki ne merjek állni semmit kotyvasztani. Mikor elutaztak itthonról napokra, akkor kerestem a neten receptet, és főzőcskéztem. Azóta már nagyon sokszor van ez, hogy találok valami jól hangzó kaját, nekiállok és megcsinálom.

Mit kell a főzésen tudni? Ott a recept, csinálod ami le van írva. Sose értettem, mi ez hogy "nem tudok főzni". Mint írtam, nem lettem konyhatündérnek nevelve, de nem halad meg hogy kövessek pontokba szedett utasításokat.

Mindazonáltal nálunk nincs nagy főzőcskézés, hétköznap anya munkahelyéről kapunk kaját, reggelire péksüti vagy szendvics, vacsorára is legtöbbször hideg felvágott, ilyesmik, hétvégén meg anya összedob valami főzeléket, vagy valamit, vagy elmegyünk étterembe. Én legtöbbször akkor főzök, ha a barátommal megjön hozzá a kedvünk, közös programnak tök jó.

De szerintem a mai világban meg lehet élni mindennapos főzőcskézés nélkül.

én tudok főzni nagyjából, de rettenetesen utálok. elvesztegetett időnek tartom, és ha rá is szánom magam, tuti közben kint van a laptop a konyhában hogy legalább tanulni tudjak. párom viszont szeret kísérletezni, szóval ha főtt kajára van kedvünk, ő csinálja. viszont nálunk egyikőnk sem nagy főtt kaja rajongó, van hogy egy hét alatt nem fogy el 2 adag sült hús, mert nem kívánjuk.

anyósjelölték utálnak is rendesen emiatt, de majdcsak hozzászoknak :D

Ugrom a válaszokat, maradok a kérdés megválaszolásánál:

Mondjuk sehogy? Meg se fordult a pici agyadban, hogy van, aki túllép a csicskaszerepen és a szaporodási ösztönökön, és inkább ÉL? Mégis milyen okkal teszi a fejét akár férfi, akár nő olyan igába, amit mások raknak a nyakára?

Tudod, én se vagyok egy konyhatündér, de a bográcsgulyásomra kondérral járnak, viszont hamarabb esek neki a karbantartásnak, javításnak, bütykölésnek, mint a főzésnek, házimunkának. Akkor bizony párom vonul be a konyhába, és csinálja meg a rántott cuccokat, amiket én viszont soha nem tudtam jóra. De aki azt mondja, hogy a nőnek márpedig ezt KELL tudni, na az bizony menjen a jó büdös 3,14csába! Nem szerepek vagyunk, hanem emberek, értsen mindenki ahhoz, amihez akar, ne ahhoz, amit mások diktálnak!

Akkor van baj, ha valaki semmihez nem ért, de ahhoz nagyon, és nem is akar jobb lenni önmagánál.

Tudod, ez egy kicsit szemforgató. Az én férjem nem vitte ki a szemetet, mert büdös. Nem nyírt füvet, nem csinált a kertben semmit, mert az árt a kezének (a munkák egy részénél ezt elfogadom, de nem mindnél). Egy akasztót nem szerelt fel soha, a gyereket nem tette tisztába (büdös), nem fürdette meg, semmit az ég világon. Nem ment vásásrolni, mert ő nem ért hozzá.

Ellenben, amikor bementem a házba dél körül a kerti munka után, vagy fahasogatás után, mert már meleg volt, meg tudta kérdezni: mit ebédelünk?

Tudod, ez az egész felfogás és hozzáállás kérdése. Én hamar megbékéltem ezzel a mentalitással, mert nem ezért és nem ettől voltunk társak (meghalt). Egy házasság sem ettől lesz sikeres vagy kudarcra ítélt. Hanem a felek jó szándékától. Két ember összekerül és akkor valamilyenek (tudnak dolgokat és nem tudnak dolgokat) utána egy pár lesznek, akikre jellemző lesz sok minden, ahogy élnek, ahogy elosztják a teendőket és szokásokat alakítanak ki.

Alakoskodni pedig felesleges, mert hosszú távon nem megy. Ha egyszer nem egy konyhatündér és nem is tud azzá válni, kár úgy tennie mintha. Ha a férje nem ügyes kezű ezermester és nem is lesz az, kár úgy tennie mintha. Mintha az akarna lenni.