Anyósomnak igaza van, és ezzel most lelki sérülést okoztam a gyereknek?

Nem értem a logikádat. A gyerek a hibás, hogy sok ajándékot kap? Ő vette magának, vagy mi?

Rokonságot kellett volna helyre rakni,hogy rossz hatással vannak, nem a gyerek szülinapját elrondítani. Csak ugye könnyebb a 6 évest ledorongolni mint a rokonokkal konfliktusba kerülni. Állj ki a nevelési elveidért, ne a gyereken csattanjon a frusztrációd.

Ha már első alkalommal, amikor túlzásba esett, helyrerakod anyóst, akkor nem lett volna elkapatva a gyerek és most nem lenne gond.

Hidd el, ezt örökre meg fogja jegyezni. Anyukám is mindig elrakta, amíg oviban voltam, amivel szerinte nem játszottam régen. Persze másnap egyből észrevettem mindet, mert játszottam vele, csak ugye anya nem ült ott egész nap velem és nem látta...

Attól, mert egy gyerek játékot kap ajándékba, még nem lesz se elkényeztetett, se rossz ember. Sőt, ahhoz hogy a fantáziája fejlődjön, nagyon hasznos, ha vannak játékai, még akkor is, ha a kedvenc mesehőseit akarja megszemélyesíteni vele.

Minden gyerek átmegy ilyen hisztis periódusokon, és mindegyik magának akarja a fél játékboltot, ha elmentek mellette. Semmi baj nincs ezzel, tök egészséges dolog, hiába hangzik sokkal szebben az, ha valaki öt évesen cipőt kapott, örült neki, és hűdejóember lett belőle, egy gyerek akkor is szeretne játékokat, és amíg nem halmozod el minden vacakkal, hanem mondjuk kap szülinapjára meg karácsonyra, semmi baj nincs vele. Viszont akkor kapja meg, amit szeretne. Azt az egy dolgot, amit szeretne. Így nem fog nyafogni.

De erről kérdezz meg egy gyermekpszichológust, mert most remek, hogy vita lett ebből a gyakorin, de objektív, szakértő választ nem nagyon fogsz kapni erre a marha kényes témára, ezt talán te is tudod, itt inkább arról van szó, hogy dühös voltál az anyósra meg a gyerekre, és ki akartad adni valahol. Ha tényleg megoldást akarsz, kérj szakértő segítséget, azért vannak, és nem, nem kerül pénzbe.

"És igen: Olyan sérülést okoztál a gyereknek, amit soha nem fog elfelejteni és ez örökre egy ék lesz kettőtök között. Gondolj majd erre akkor, amikor kamaszként egyáltalán nem fog benned megbízni."

Én anyám is hasonlóan nevelt engem, amikor rájött a nevelhetnék (értsd: valaki felhúzta vagy veszekedtek apámmal) keresett valamit, amibe beleköthetett és kidobálta a játékaimat. Az mindegy, hogy kidobod vagy elajándékozod. Máig emlékszek mindegyik esetre, és nagyon jól írta acélszív, kamaszként már semmit nem tudott rólam. Persze mindig tudta, hol vagyok, kivel vagyok, milyenek a jegyeim, csak épp azt nem, hogy mi járt a fejemben. Már felnőttem, de most is olyan a kapcsolatunk, mintha idegen lenne.

igen, kérdező, ezt elszúrtad, mert nem neveltél, hanem bosszút álltál.

a hatéves gyerekeden.

a gyerek a felnőttektől tanulja a mintát, neki nincsen veleszületett erkölcsi érzéke, ami elferdült volna, egyszerűen nem lett neki megtanítva, hogy mi a jó meg mi nem annyira jó.

biztos vagyok benne, hogy nem érti, hogy mi a bajod, csak azt látja, hogy a születésnapjára kapott egy csomó haszontalan dolgot, és utána még elvették azt is, ami volt neki.

ez egy emlékezetes születésnap.

gratulálok, anyuka.

Nézd, ha a gyereked így viselkedett, az a te nevelésednek a következménye, nem annak, hogy mostanában elszaladt vele a ló. Nem a születésnapjába kellett volna belerondítanod, és nem bosszúállással kellene kezelned a kérdést. Egyáltalán milyen jogon szeded össze a játékait és ajándékozod másnak? Azok az ő játékai! Aztán majd te leszel a legjobban kiakadva, ha a gyereked is a sajátjaként akar rendelkezni más cuccai felett. Gondolj bele, te mit szólnál ahhoz, hogy ha átjönne anyád, hogy átnézi a ruhásszekrényedet/sminkes cuccodat/krémeidet, és kiválogatja, amit nem használtál már egy éve és viszi az utca végén lakó szegény családnak, mert nekik nincsen, és mert különben is, tanuld meg, hogy nem te vagy a világ közepe. Vagy a férjed gondolna egyet és eladná a tőle kapott ékszeredet, mert úgyis ő vette, te meg alig hordod. Gondolod, hogy aki vette, annak jogában áll visszavenni és rendelkezni a dolgok felett?

Az én anyám is ajándékozott a dolgaim közül annak idején, gyűlöltem érte, és hiába vagyok 30 éves, még ma is fáj.

Egyetlen dolgot sikerült ezzel elérned: anyós még több ajándékot fog venni legközelebb, mert sajnálja a gyereket és meg is kapja, mert nem álltok a férjeddel a sarkatokra.

Nem a gyerek hibája, ha el van kényeztetve, saját magát nem tudja elkényeztetni. Szülő felelőssége, az elején megálljt kellett volna parancsolni a rokonságnak és akkor most nem lenne hiszti egyik oldalon sem.

Ruhákkal meg csak azt éred el, mint rokon gyereknél, ahol folyamatosan azt hangoztatták, hogy hasznos ajándék kell, mindig csak ruhát, cipőt,ágyneműt meg ilyesmit kapott aztán amikor meglett az első fizetése, anyjának mosogatószivacsot vett szülinapjára, és úgy adta át,h milyen hasznos ajándék. Anyuka nézett egy nagyot, de aztán bocsánatot kért, elég hamar leesett neki...

Szerintem sem jó hogy nem kapott játékot. A gyerek még a tárgyi, kézzel megfogható dolgokat szereti, ami játék. Mert oké hogy kap egy ruhát de azzal mit tud csinálni? Csak hordja de az őt nem elégíti ki. Egy színházi előadás? Egy szuper élmény lehet egy felnőtt embernek, de egy kisgyereknek nem az, vagyis az, de nem mint ajándék.

Kétféle nagyobb dolgot adunk a gyerekeknek: ajándékot és jutalmat. Az ajándékot mindig megkapja még akkor is ha rossz volt. A jutalom viszont olyan hogy ahhoz csinálnia kell valamit: "Ha jól viselkedsz akkor elmegyünk a színházba". EZ megvonható, feltételhez kötött, de egy születésnapkor, karácsonykor mindig kap valamit viselkedésétől függetlenül.