Anyósomnak igaza van, és ezzel most lelki sérülést okoztam a gyereknek?

Az szerintem nemhogy nem baj, hanem kifejezetten jó, hogy megpróbálod őt megfogni, inkább most, mint nem felvállalni a balhét és ráhagyni mindent továbbra is. Persze azt ne várd, hogy majd ezek után egyik napról a másikra belátja a te igazadat... nagyon nagyon hosszú folyamat lesz, és a család támogatása nélkül kétséges, hogy sikerülhet-e egyáltalán. Lásd: te hiába próbálod az egyéb értékeket preferálni nála, ha mindenki más ajándékokkal traktálja, valszeg a gyerekben máris kialakult egyféle tárgyakhoz/ajándékkapáshoz kötődő szeretet-nyelv (Mert igenis vannak emberek, akik így azon keresztül élik meg az irántuk való törődést leginkább, hogy kitől mit kapnak, után tudsz olvasni, kezdetnek a szeretetnyelvekről szóló alapkönyvet ajánlom).

Szerintem mindenképpen hasznos lesz a gyerek számára, ha következetesen kitartasz és megpróbálod rávezetni, hogy nem csak a tonnányi csillivilli kacatnak lehet istenigazándiból örülni. De nehéz dolgod lesz, erre készülj fel.

Szerintem azzal is jófelé kapisgálsz, hogy élményt ajándékozol, de egy ovis gyereket már szépen fel is lehet készíteni az ilyesmire, egyrészt ,hogy várja, másrészt, hogy valóban nagy eseménynek érezze. Pl együtt kinézni valami előadást, netán megbeszélni ki mit szeretne megnézni, válasszon ruhát, vegyetek közösen új ünneplős harisnyát... nyilván nem muszáj ekkora feneket keríteni ennek, csak ha picit meg akarjuk támogatni, hogy várja az élményt. Utána tegye el emlékbe a jegyet/műsorfüzetet, meséljük el akinek csak lehet hol voltunk, mint néztünk, csináljon élményrajzot, az kerüljön ki a hűtőre stb, beszélgessünk róla vissza-visszatérően, más kontextusból csatoljunk vissza pozitívan egy-két mondat erejéig, pl pozitív megerősítésképpen hogy milyen ügyesen viselkedett a múltkor a színházban is amikor sokat kellett várni a büfében, biztos most is ilyen ügyes lesz a bolti sorban... ezer és egy módja van, hogy élménnyé és kellemes emlékké tegyünk valami közösen átélt dolgot, de azt nem várhatjuk egy gyerektől sem, hogy a vágyott tárgy helyett a csalódás hevében ezt ő előre átlássa. Nekünk kell megteremteni a körülményeket, és ha majd megtapasztalja, egyre könnyebb lesz minden egyes esetben átvezetni őt.

Persze az, aki alaptermészeténél fogva legjobban a tárgyaknak örül, annak valamiképp ezt az igényét is ki kell elégíteni. Ilyenkor szerintem a leglényegesebb, hogy azt megértessük és megéreztessük vele, hogy nem az a legértékesebb, ami a legdrágább/agyonreklámozott stb. Hogy pl egy kicsi kő is lehet fontos, és itt megintcsak a szülő kreativitása és elhivatottsága nélkülözhetetlen.

A játékai közül meg együtt kellene válogatni. Semmi értelme helyette megcsinálnod és az akarata ellenére elajándékoznod, max azt éred el vele, hogy kevesebb cucc lesz otthon, de az eredetileg vágyott célt, a pozitív személyiségváltozást egészen biztosan nem!

Elő kell készíteni ezt is. Beszélgetni a szegényekről, hajléktalanokról stb, érezze át, neki milyen jó dolga van, tudatosítani benne, hogy ő is tehet másokért, ő is tehet másokkal JÓT, és hogy ezáltal ő maga is jobb lesz. Igenis ő érezze azt ,hogy adni szeretne, és ő válogasson és ő csomagoljon és ha lehet ő adja át. ennek ez a megfelelő módja, nem az, amit első indulatodban tettél. Sokat kell beszélni a témáról, elérni, hogy igenis vegye észre ő mit tehet, belső indíttatás kell a részéről, az ,hogy az önös érdek mögött szociálisan érzékennyé váljon. Életkorából adódóan ő már alkalmas erre!

úgyhogy hajrá. sok kitartást!

Én bár nincs gyerekem így nem tudom mennyit számít a hozzászólásom, mennyire jó a véleményem, de szerintem elkényeztetitek a gyereket és neked volt igazad abban, hogy hasznos ajándékokat és nem játékokat adtál neki most, amikor Karácsonyra úgyis kapott már játékot.

Ha most engedsz a hisztijeinek borzalmas felnőttet nevelsz belőle! Önző, akaratos, hisztis nőt.

Egyreszt igazad volt, masreszt, nem kellett volna eljutni idaig.

Az anyos meg konkretan ne szoljon bele. Sem most, sem maskor. O mar felnevelt (legalabb egy) gyereket. Az olyan lett, amilyen.

A tied meg nem elveszett lelek.

Mindenesetre, a jatekait ne ajandekozd el, inkabb beszeld meg vele, hogy melyikeket adna oda masnak, akinek kell, es hogy o mit szeretne. Igy nem azt tanulja meg, hogy elveszik a dolgait, hanem azt, hogy ha valamit szeretne, az egyfajta lemondassal jar. De megkapja, amiert "megdolgozik". (itt lemond olyanrol, amire mar nincs szuksege)

Valahol megértem a problémádat, de az adott helyzetben szerintem nem volt igazad.

Egy 6 évesnek a szülinap igenis az ajándékról szól, mégpedig olyan ajándékról, aminek örül, és cipőnek, ruhának ennyi idősen nem örül. Ha jól értem, mostanában, tehát közvetlenül karácsony után volt a szülinapja, és már előtte el volt halmozva ajándékokkal, de meg lehetett volna ezt oldani okosabban is. Például az ajándékhalmot elosztani két felé, egyik felét a fa alá tenni, másik felét meg a szülinapjára.

Tényleg kicsit el van szúrva a gyerek értékrendje (halkan mondom: nem ő tehet róla), de ezt nem lehet egyik napról a másikra megoldani úgy, hogy a szülinapjára nem kap semmit, aminek örülne, és ettől várni hirtelen jellemfejlődést. Tejesen feleslegesen okoztál neki csalódást, és hidd el, nem érti, miért.

Előttetek van most egy év, vissza lehet fogni a követelőzést, kizárólag jeles alkalmakra korlátozni a játékvásárlást, és reméljük, a következő karácsony-szülinap sorozat szerencsésebben fog alakulni.