Anyósomnak igaza van, és ezzel most lelki sérülést okoztam a gyereknek?

A kislányommal eléggé elszaladt a ló, újabban nagyon követelőző lett, és nem értékel semmit sem. Persze az sem segített, hogy a nagyszülőktől, rokonságtól rengeteg ajándékot kapott karácsonyra, hiába kértük, hogy ésszel vásároljanak a gyereknek.

Ezért a hatodik születésnapjára "csak" olyasmit kapott, amire szüksége van, ruha, cipő, stb, semmi játékot.

Meg volt torta, és elvittük (volna) színházba.

De ebéd után, mikor felvágtuk a tortát és megkapta az ajándékokat, hatalmas hisztit rendezett, hogy ő miért csak ezeket kapja,mi az hogy játékot nem is, és ő ezt meg azt meg amazt AKAR kapni. Ezen eldurrant az agyam, és szépen elraktam a szülinap ajándékait, hogy ha nem kell neki, hát akkor nem kapja meg ezeket sem, illetve mentünk volna színházba, de ha nem fejezi be a követelőzést, akkor nem megyünk. Hisztizett tovább, így nem vittük el. Sőt, összepakoltam azokat a játékait is, amiket legalább egy éve nem használt, és betettem őket egy dobozba, hogy majd jövő héten elajándékozom a szegény gyerekeknek.

Anyósom persze kiakadt ezen, és elmondott mindenféle gonosz nőnek, aki alkalmatlan anyának, szerinte nem így kell gyereket nevelni és szégyellhetném magam, amiért ilyen kőszívű vagyok és összetörtem a gyerek lelkét.

Ugyan nem értek vele egyet, de belerakta a bogarat a fülembe, hogy talán mégis túl messzire mentem. Szerintetek?