Mi köze anyósomnak ahoz, hogy megtartom a gyereket vagy nem?

valóban semmi köze az anyósodnak hozzá,de akkor is igaza van

gondolom még nem neveltél beteg gyereket,így nem tudod mivel jár

majd megtudod,és lehet megbánod

én nem tartanám meg,az tuti

Azért mert látja előre, hogy sajnos hosszú távon töknkreteszi egy beteg gyerek a családot. Amikor még kicsi, a szülők gyönyörködnek benne, szinte tökéletesnek látják a babájukat. Amikor viszont meg kéne tanulnia járni, beszélni úgy mint az egészségesnek, akkor elkezdődnek a problémák. Főleg,ha olyan életre van kárhoztatva, hogy még 40 évesen is pelenkázni kell. Arról nem is beszélve, hogy anyagilag és érzelmileg is iszonyú megterhelő. És mi lesz akkor, ha ti már nem lesztek, akkor ki fogja ellátni? Körülöttem is volt egy ilyen család, nekik is a 2. gyerekük lett Down kóros. Az első gyereküket teljesen elhanyagolták a kicsi születése után. A házasságuk is ráment, mert a férje 5 év után nem bírta. Egy sérült gyerek/ember 24 órás ellátást igényel. Tehát se magánélet, se kikapcsolódás, se nyaralás...

Szerintem is igaza van az anyósodnak, lehet még rengeteg egészséges gyereketek!

Azt mondom, hogy az anyós nem szólhat bele, a döntésetek a tietek.

De azzal,mhogy tanácsot ad, anire megadtátok neki a lehetőseget azzal, hogy beavattátok a részletekbe szerintem segít.

Amikor ilyen nehez döntés előtt áll az ember jó, vagyis jobb meghallgatni kicsit kívülállóbb emberek véleményét is.

Egyébként az anyósod életére is hatással lesz, ha egy beteg gyereket bevállaltok, hiszen az unokája lesz.

Szerintem csak jőt akar, és sajnos egyet kell értsek vele. Amikor az orvos elvetettést javasol, az nagyon nem véletlen.

Főleg, hogy van egynkislányotok már, nem tudom mi baja van a kisbabának, de arra számíts, hogy később ha ti elmentek a lányotoknak kellene őt gondozni, ezt pedig nem biztos, hogy vállaja. A lányotokra tesztek így terhet. Amikor van testvér, ezt is mérlegelni kel.

Olyan betegség -e ami akadályozni fogja hogy programokra menjetek a gyerekekkel, így a nagyobbat is megfosztva az élményektől?

Stb

Nekem közvetett tapasztalatom van2 is

Az egyik, hogy az általánosiskolás osztálytársamnak volt beteg bátyja.

Sosem piszkáltuk miatta, mégis szégyellte, nem mutatzott vele a suliban( autista volt, de nálunk volt "speciális" osztály nehezen kezelhető, gyengébb felfogású gyerekeknek, rajtamlátszott hogy beteg, viselkedése kb az esőemberével volt azonos, csak nejött elő a rejtett képessege)

Szóval soha nem vele ment haza, a szülei jöttek a bátyjáért ő inkább egyedül a többi gyerekkel ment, konkrétan 7 év ismettség után jöttek rá többen, hogy a bátyja ( én azért tudtam, mert ott laktak mellettünk) ha tehette volna letagadja.

Ne kérdezd mi váltotta ezt ki belőle, nem voltunk olyan viszonyban.

A szülei szerető szülők, mindkettejükkel csidálatosan viselkednek (az apjával pár hónapot dolgoztam egy projekten)

Most 30 éves korunkra fndeződött, el tudta fogadni.

A másik esetben a beteg gyerkőcnek otthonba kellett mennie.

Nem aszülők akarták, az orvos javasolta.

Ott nem tudom mi a konkrét baj, csak anyjit, hogy túlhordta nagyon, és zavaros magzatvíz okozta a bajt

A másik két tesó akik utana születtek bántották, hiába volt nagyobb, gyengébb volt, és nem volt olyan okos...

Neki azt mondták 13 eves koráig. Él kb, a menzeszt nem éli meg, most 40 éves, 4 éves szinten van.. Boldog ahol van, de otttthon ezt netudták volna elérni.

Nem tudom meddig kell döntened, de javaslom az ilyen fórumokat, ahol pozitívat és negatívat is el tudsz olvasni, de nem csaka szülő szemszögéből

Itt nem csak a te és akicsi életéről döntötök

A másik lányotokrról, a nagyszülőkéről és a csakád. Kicsit távolabbi tagjai is érezni fogják.

Az írásomból lejön, hogy én nem tartanám meg, ennek oka a tapasztalataim, és az, hogy tudom,mhogy nem volnék rá képes, ha van gyerekem akkor meg sem fordulna a fejemben, hogy mellé beválljam, ha nincs akkor már nem is válllalnék többet, ha megtartom,

Tudom milyen, amikor az ember válllára felelősséget helyeznek a testvérrel a szülők, pedig nekem egészséges öcsém van. A mai napig nyomaszt, hogy ha valamit csinál, akkor azt nekem kell megakadályozni, az én felelősségem is, mert en vagyok a nagyobb, nekem kell vigyáznom rá. Ő is a 20-as évei közepén van már pedig,

Tudod kėrdezö,becsületre mėlto a hozzà àllàsod es becsületre mėlto mert valoban ha beteg akkor is a te gyereked,sokan nem vàlaljak ezt !de kėrlek lėgy tekintettel,a gyerekre hogy neki mi lenne a legjobb!megszülöd ės csak szenvedni fog,vele együtt az egėsz csalad!! Orvos es anyosod jol làtjàk !!!

Röviden egy story: egy uncsi tesom betegen szuletett meg" vese problema pisilni nem tudott a kislany" nem olyan drasztikus dolog.... persze az egy szűlõnek es sziv fàjo!!!de orvosi tudomany ezt orvosolni tudta.. . De anyi plusz betegseget hozzot magaval !!!! Nem is fejlödött ugy ahogy kelet volna kb 10 evesen,4 ėves szintnek felelt meg magassagrà testileg a fejlödėsben megàllt!!kislàny nem tudta magàt elfogadni hogy nem lehetett olyan mint a többi gyerek, egyre csak lejebb ėpült 12 ėvesen meghallt !! Vėgig nėztük a kislàny fajjdalmait ahogyan küzdött az ėletėrt!! Be kommàzot de ėrtett mindent,amikor orvos mondta hogy megfog hallni a kislàny sirni könyezni kezdet... !! Hiàba meg vav benned a jo akarat,a halàlal szemben már te is tehetetlen leszel!!jobb most elengedni s gyereket,mint kėsöbb!! Màr van 1 gyereked ės mėg lehet !!!azt a beteg gyereked ad vissza istenek, viseljen gondot rola,hidd el a gyereknek ott jobb helye lesz,es majd ha egyszer meghalsz,akkor vele lehetsz,a gyereked vàrni fog ràd!!!