Mi köze anyósomnak ahoz, hogy megtartom a gyereket vagy nem?

Én sem tartanám meg. Egy szenvedéssel teli élet jobb, ha el sem kezdődik. Persze ez nagyban függ attól, hogy mi a baja a gyermeknek, de ha az orvos is azt tanácsolja, akkor egész biztosan elvetetném.

Mi persze nem dönthetünk helyetted, ha akarod, úgyis megtartod, ebbe igazából nem szólhat bele senki, még az anyósod sem. De hidd el, könnyebb lenne az életed, ha nem látnád a gyermeked szenvedését.

És a lányoddal mi lesz, mikor éjjel nappal a beteg tesója lesz a fontosabb? Mikor nem tud menni sehova, mert nincs rá pénz, mert a beteg tesójára lett minden költve?

Mikor nem tudtok elmenni egy családi nyaralásra, mert nem lehet rendesen megoldani?

Vagy ha szét szakad a családotok, mert ez elég gyakori ekkora érzelmi és testi teher alatt?

Mikor MINDEN alkalommal a beteg gyerek lesz az első és legfontosabb, és a férj szorul az utolsó helyre (hacsak nem a másik gyereketek) majd akkor szomorú leszel, hogy nem azt az életet adtad se a férjednek, se a lányodnak amit szeretnél, mert egész emberes feladat egy fogyatékos felnevelése.

És mikor meghalsz 70 évesen, amikor ő 40 éves lesz, még mindig pelenkázni kell, meg etetni (gondolom van ennyire súlyos, ha az orvos is elvetetést javasol) akkor szerinted ki fogja tovább gondozni ingyen a magatehetetlen felnőtt gyereket? Ja hogy a tesó? De jó lesz neki, nem csak a gyerekkora, de a felnőtt kora is tönkre lesz téve.

Jöhet a lepontozás.

17.

Én felpontoztalak, ez az igazság, bármennyire szomorú. A kérdezőnek most nehéz, de milyen nehéz lesz később és akkor már nemcsak neki, de a család többi tagjának is.Bármennyire is önzetlenek tűnik ez kérdező, pont, hogy önző dolog. Se a gyereknek, se a családodnak nem lesz jó, feleslegesen vállalod a mártír szerepet.

17. vagyok.

Köszi a felpontozást, nem számítottam rá :)

Amúgy annyit akartam hozzátenni, hogy úgy írtam a hozzászólásom, hogy nem az, hogy abortusz ellenes vagyok, de én CSAK ebben az esetben abortálnék. Tehát éli mindenki az életét ahogy akarja, de nekem ez lenne az egyetlen kivétel az abortuszra.

Megjegyzés: ugyanez volt régi ismerőssel, nem érdekelte a szülőket, hogy elvetetést javasol a doki, inkább bevállalták. A kislány elnyílt szájjal, fekszik egész nap, nyaktól lefelé béna, nem tud a világról, nem nevet, nem sír, kicsit nyöszörög. Vegetál.

Élet az ilyen?