Mi köze anyósomnak ahoz, hogy megtartom a gyereket vagy nem?

Az orvos nem Isten, hanem egy emberi lény, aki a saját értékrendje szerint osztogat tanácsokat.Higyjétek el,hogy nincs mindig igaza és van olyan orvos, aki nem csak súlyos esetben tanácsolja az abortuszt.Hiába tanult sokat,a saját jelleme befolyásolja a tetteit,nem biztos,hogy mindegyik orvos ugyanezt tanácsolta volna.

Ettől függetlenül én nem tartanám meg még akkor sem, ha nem annyira súlyos a betegség.

Azt hittem ide illik az én történetem is, de nem annyira. Mi 3 hónapja voltunk együtt a párommal, amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Tudtam, hogy kockáztatunk, hülyék voltunk, így alakult. Leültünk beszélgetni és úgy döntöttünk, hogy ez a kis élet nem tehet a mi hülyeségünkről, lesz ami lesz, elvállaljuk és felneveljük őt. Én akkor frissen végeztem az egyetemen, ő munkanélküli volt éppen. Totál kilátástalan volt a helyzetünk, az ő szülei és az enyémek is azt mondták elment az eszünk. Anyósom kántált leginkább, hogy az ő nyakukra ne szüljek. Az enyémek megértőbbek voltak, bár nem támogatták a döntésünket, sosem raktak volna utcára a babával.

A baba születéséig alkalmi munkákat vállaltam, majd alkalmazott egy cég, ahova a baba első éveiben is bedolgoztam, azóta náluk dolgozok teljes munkaidőben. A párom is talált állást, összeköltöztünk és végül minden megoldódott. A család segítsége nélkül nem ment volna ilyen könnyen ezt aláírom, de anyós minden rossz szava ellenére mostmár 6 éve alkotunk boldog családot, a férjemet pedig mindennél jobban szeretem és becsülöm, amiért akkor nem hagyott magamra a döntésben. Én magam sem adtam túl nagy esélyt az egésznek, de végül minden jól alakult és ennél boldogabbak nem is lehetnénk.

Ezt csak azért meséltem el, mert bizony hiába látják reálisabban a kívülállók a dolgokat, közel sem biztos, hogy igazuk is van. Nektek kell érezni, átgondolni, átrágni minden oldalról a dolgot és végül meghozni a döntést. Mi is piszkosul nehéz döntést hoztunk egy abszolút kezdődő kapcsolatban, de ez a mi felelősségünk volt, nem a családunké, pláne nem anyósomé (aki azóta él-hal az unokájáért).

Fontos mérlegelnetek, hogy mennyire lehet beteg az a gyerek, hiszen nem lehettek örökre mellette. Arra is gondolnotok kell, hogy mi lesz, ha ti már nem lesztek. Hova kerül majd? Ki fog róla gondoskodni?

Igényel-e 24 órás felügyeletet? Egy beteg gyerek gondozása (sajnos van a családban) teljes embert igényel, egy fizetés kiesik, állandóan hozzá kell igazítani mindent és nem is biztos, hogy ő felfog bármit is az életből.

A beteg rokon kisfiú 9 éves. Teljesen egészségesnek tűnt, amikor el kellett volna kezdenie járni, beszélni, akkor jöttek a problémák. Az első gyanús jel ott jött elő, hogy nem bírt magától felülni, jelentősen le volt maradva a korabeliekhez képest. Ha felültették, ingatagul tartotta a fejét, nem természetesen. Végül kiderült, hogy olyan betegsége van, amire nincs gyógymód. Vegetál. Nem tud kommunikálni a külvilággal csak egy baba szintjén a kezeivel próbál mutogatni. Nem képes koordinált mozgásra, tolószékben van, úgy kell áttenni az ágyról a székbe, a székből a kanapéra, vagy bárhova. Nem képes önállóan enni, alig reagál filmre, beszédre, zenére. Sosem mosolyog, nem sír (max könnyezik), nem mutat érzelmeket. Az élet számára egy semmi, egy hely, ahol elvegetál. Pelenkázni kell, fürdetni kell. Az életfunkciói pedig alapvetően jók, tehát akár 40-60 évig is élhet. Ilyen életet szerintem egy szülő sem kíván a gyerekének és amit mondtam is, a szülei pont attól rettegnek, hogy mi lesz vele, ha ők már nem lesznek. Ki fog róla gondoskodni? Két egészséges testvére van, de egyiktől sem elvárható, hogy feladja az életét a testvéréért, egy szülő pedig nem otthonban akarja látni a gyerekét.

Nagyon alaposan fontoljátok ezt meg és rágjátok át minden oldalról, mielőtt meghozzátok a végső döntést. Sokat beszélgettem ezzel az anyukával és bár azt mondja mindennél jobban szereti így is a gyerekét és sosem mondana le róla, csúnya ilyet anyaként mondani, de teher. Ő maga is bevallotta, hogy talán szegénynek jobb lett volna, ha meg sem születik. Bár ezt nem tette hozzá, de úgy éreztem a szavaiból, hogy valószínű nekik is. Neki nem volt választási lehetősége, neked van! Nagyon gondoljátok meg!

Ja és eredetileg nem tartozna a hatáskörébe a rábeszélés az abortuszra.Elmondja mi a probléma,elmondja a lehetőségeket és a döntést rábízza a nőre anélkül, hogy befolyásolná.Ez volna a dolga!

Lehet lenullázni ezt is.

25.

Olvasd el esetleg, az orvos tanácsolta, nem rábeszélte.

Szia. Én nem akarlak meg győzni semmiről! Csak egy példát akarok le írni. Az én tesómnak betegen született a gyermekük. Eget-földet meg mozgattak,minden hová elvitték! Erejük felett gondozták,ápolták. Nem fejlődött,csak romlott az állapota. Hiába nem látszott rajta,iszonyatos fájdalmai voltak! Imádtuk,szerettük! 5 évesen még is az szülei karjában halt meg!

Én nem mondom,hogy vetesd el,de gondold át nagyon! Az anyósod biztos hogy jót akar!

Azt tanácsolom,kérj másik orvosi véleményt is!