Hogyan értethetném meg véglegesen a családommal, hogy nekem nem lesz se feleségem, se gyerekem, szóval saját családom sem?
Egyszerűen nem hiszik el,és folyamatosan csak cseszegetnek vele,hogy jajj mikor lesz már végre barátnőm,meg blabla.
Viszont nincsen esélyem se rá úgy érzem,hogy legyen mivel idáig az életemben sem kellettem egy nőnek sem,egyet sem érdekeltem.Hiába szeretném én,vagy bármit megtettem is érte,akkor sem sikerült.
Ebben a felszínes világban nekem nem jön össze sajnos... :/
Szívesen venném a jó ötleteket.
23/F
válasza:Sehogy nem kell megértetni velük.
Ha rákezdik, állj fel, hagyd ott őket.
Egyébként kifogás, hogy felszínes a világ, maximum azok a nők felszínesek, akikkel kezdtél. Én 160 cm nő vagyok, 100 kiló felett. Mindig volt férfi az életemben, most menyasszony vagyok és a vőlegényemmel élek együtt, egy szuper kapcsolatban. Az a titka, hogy nem felszínes emberek között kell körbenézni.
Esetleg állj szóba nem tökéletes kinézetűekkel. Próbáltál már husi lányokat barátnőnek megfűzni? Elmondom, nincs jobb egy puha finom női testnél :D
válasza:A "világ" nem felszínes, csak nem találtad meg a megfelelő partnert.
A piszkálódások sosem szünnek meg, még én is néha megkérdezem az ötvenen túli nagybátyámat, hogy mikor lesz végre felesége. :)
válasza:Azért 23 évesen még ne ásd el magad :) Nem mindenki kell, hogy a falu bikája legyen.
Próbálj olyan közösségre találni, ahol tudsz ismerkedni: pl. táncolni járni (felénk most nagyon dívik a salsa, sok függetle3n fiú jár oda és sok egyedülálló lány is, sokan találtak már ott egymásra), hegymászókhoz beiratkozni, sportolni, olvasókör bármi, ahol új emberekkel ismerkedhetsz.
Szórakozni eljársz a barátraiddal? Meg végső soron ott a netes ismerkedés is, egy-két próbálkozást az is megér.
(És mindezt ezt úgy mondom, hogy nekem 28 évesen volt az első komoly kapcsolatom)
#1-es.
Nem kifogás,egyszerűen még csak megismerni sem akarnak,csak el vagyok küldve a bús p....-ba.Ne menjünk bele mélyen,de a nőknek ezerszer könnyebb kapcsolatot szerezni főleg manapság.
Senkire nincsen ráírva hogy héé én nem vagyok felszínes,az meg más kérdés,hogy ezek szerint én nem nagyon találkoztam még akkor nem felszínes emberekkel...
Engem nem érdekel a tökéletes kinézet,teljesen átlagos csajok sem állnak szóba velem,szóval teljesen mindegy mit csinálok igazából.
#2-es.
De szerintem bizony nagyon durván felszínes,mivel ezt tapasztalom.Ha nem ezt tapasztalnám és látnám,akkor nyilván nem ez lenne a véleményem.
Pontosan az ilyen piszkálódásokat szeretném elkerülni,hogy hagyjanak békén vele.
#3-as.
Nem elásom magam,csak reálisan látom a helyzetet.Nem járok ilyen helyekre,mert nem lelem örömömet ilyesmikben.Régebben mikor sportoltam rendszeresen,akkor sem volt semmi változás.
A netes ismerkedés semmit nem ér,még csak válaszolni sem szoktak,pedig sok éve próbálkozom ott.Egy randit nem tudtam még összehozni,mert meg sem akarnak ismerni,mint írtam.
Na de inkább ötleteket várnék az eredeti kérdésemre,ne az én életemet akarjátok megfejteni,mert az úgysem olyan egyszerű. :)
Lassan szépen próbálok beletörődni,hogy nem lehet senkim,így ezért is tettem fel a kérdést,hogy milyen módon fogadtathatnám ezt el a családommal is?.
válasza:Nem kell velük véglegesen megértetni. Majd ha találsz megfelelő partnert, lesz családod. Ha nem lesz, nem lesz. 23 évesen nem lehet örök érvényű dolgokat állítani, gondolom te sem látsz a jövőbe, meg ők sem.
A felszínességről azt tudom mondani, igazad van. Ma a legtöbb fiatal az. Ilyen értékrenddel általában rossz kapcsolatok is születnek, úgyhogy nem maradsz le semmiről. Néhány csalódás után benő a fiatalok feje, 30 körül már meghatározók a belső tulajdonságok, és akkor utánad fognak koslatni a nők, ha megbízhatónak tűnsz. Éld az életed, haladj a terveiddel, és ki sem tudod majd kerülni, hogy feleséged és családod legyen. 20 körül a nők esélyei jobbak társat találni, 30 fölött pedig a férfiaké.
válasza: válasza:Én világ életemben lúzernek számítottam, mert nem jártam bulizni, nem voltak barátaim, se sport és csóró voltam rendesen.
Aztán tanultam, elkezdtem dolgozni és olyan 28 évesen kezdett rámjönni ez a frász, hogy én már nem találok rendes nőt magamnak. Feladtam a reményt, nem is kerestem már. Csak éltem az unalmas életem.
És akkor sétált az életembe egy nő, aki már nem azt a bizonyos bunkó pasit kereste, aki majd érte megváltozik, hanem egy normális, dolgozó, átlagos pasit. Akire lehet jövőt építeni, aki kiszámítható életet tud neki biztosítani, aki jó apa lesz. Azóta eltelt 4 év, összeházasodtunk, vettünk egy házat, most terhes a második babával.
Szóval fel a fejjel, a lúzereknek tényleg 30 körül jön el a világ.
Értem,amit írtok,és köszönöm az értelmes válaszokat.Azonban én addig biztosan nem bírom ki,meg fogok addig őrülni,30 éves koromig vagy még tovább...
Így is nagyon nehéz koncentrálnom a mindennapokban,hiába van ezer dolgom,akkor is a vágy és a hormonok bennem is erősen dolgoznak,csak próbálom kordában tartani,de nagyon nehéz. :/
És miért kéne nekem akkor bármelyiknek is esélyt adnom,ha én nem kaptam egytől sem soha életemben?
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!