Milyen más eszközöm van a kiabáláson kívül?
A férjemnek van egy ötéves kislánya az előző házasságából. Kéthetente hétvégén van nálunk. Eddig nem volt vele különösebb gond, de a nyáron történhetett valami, ami megviselte, mert azóta nem lehet vele bírni.
Múlt hétvégén már nem bírtam cérnával, és bizony kiabáltam vele. A kiabálást megelőzően rengetegszer megkértem szépen, sőt könyörögtem neki, hogy alapvető dolgokat szíveskedjen megtenni. Mint pl beágyazni, lehúzni a wc-t maga után, nem rohangászni, nem ordítva hisztériázni minden apróságon, stb, amiket eddig meg bírt csinálni.
A szép szó semmit sem ért, sőt ha megkértük valamire az apjával, csakazértis az ellenkezőjét csinálta. Ezután szépen elmagyaráztam neki, hogy miért kellene úgy csinálnia bizonyos dolgokat, ahogy várjuk tőle. Ez sem működött, úgyhogy megpróbáltam játékot csinálni a feladataiból. Amikor ez is hatástalan maradt, akkor megbüntettem (beállítottam a sarokba). Eredményt annyit értem el, hogy képen röhögött. Mindezek után leültettük az apukájával együtt, és őszintén próbáltuk megbeszélni vele, hogy miért csinálja ezeket. Semmi értékelhetőt nem mondott, magyarázott össze-vissza, és bármit kérdeztünk, rávágta hogy igen.
Végül az verte ki a biztosítékot, amikor nekem támadt, nekifutásból a hasamnak próbált rohanni, az apját pedig megütötte. Na, ekkor kezdtem el kiabálni vele.
Az anyukája természetesen utólag számonkérte rajtam, hogy mégis hogy merészeltem a gyerekével kiabálni, de bevallom őszintén, egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Sőt, hibásnak sem érzem magam.
Persze megígértem, hogy többet nem kiabálok vele sem én, sem az apja. De akkor mégis milyen eszközünk marad arra, hogy kordában tartsuk és ne hagyjuk tombolni, ha egyszer semmi más nem válik be nála? Nagyon fontos lenne, hogy korához és a körülményekhez képest normálisan és nyugodtan viselkedjen, legalább akkor, amikor nálunk van, mivel gyereket várok, és az extrém magas vérnyomásom miatt az orvos a legkisebb stressztől is eltiltott. Márpedig az őrjöngés, ruhatépkedés, ordítozás, ellenünk irányuló támadás, stb pillanatok alatt felnyomja a vérnyomásomat.
"Két hetente van ott egy hétvégét könyörgöm."
Meg szünetekben, olyankor hetekig. A gyereknek kell főtt kaját ennie, így természetesen főzök rá, akkor is, ha csak két napot van itt, és akkor is, ha két hetet. És mosni is kell rá, még 2 nap alatt is, mivel állandóan összekoszolja a ruháját, naponta 4-5ször öltöztetjük át, mert vagy leönti magát kakóval, vagy leeszi magát paradicsomszósszal, vagy belefekszik a nedves fűbe a parkban, vagy akármi.
Nem mintha olyan nagy fáradság lenne, mert magunknak is főzök meg magunkra is mosok. De tényleg úgy gondolom én is, hogyha az apja meg az anyja feladata nevelni és fegyelmezni, akkor legyen kizárólag az apja és az anyja feladata ellátni is. Ha akkor "nem az én gyerekem", amikor nevelni kell, akkor ezt az elvet követve ugyan miért az én gondom, hogy van-e főtt kajája meg tiszta ruhája?
válasza:"Ezt igenis meg kell értenie, amennyiben nem degenerált és nem fogyatékos."
Szerintem meg neked kellene megerteni hogy a gyerekek nem igy mukodnek. Hogy miert nem erted meg, vajon degeneralt vagy-e vag yfogyatekos, azt rad hagyom.
Szerintem szimplan ehgy lelkiserult, urhatnam, turelmetlen liba vagy.
válasza:Miért jön mindenki azzal, hogy vállaltam, tehát úgy kell nekem, most aztán fogjam be?
Nem ezt vállaltam. A gyerek teljesen normális volt, kiegyensúlyozott, vállalható viselkedéssel.
Szó nem volt egy őrjöngő, agresszív, problémás gyerekről, aki a babám egészségét veszélyezteti. Meg már bocs, de nem az van, hogy "nem az én dolgom nevelni"? Amennyiben ez tényleg így van, úgy apukának meg anyukának kötelessége lenne villámgyorsan normalizálni a helyzetet, pláne hogy apuka értem is, és a másik gyerekéért is felelősséggel tartozik most már.
válasza:"Azért ha majd a másodikat várod esetleg és az első majd játszani hív és szeretne veled lenni, akkor Őt is elutasítod?"
Ha akkor is 160 lesz a vérnyomásom, és folyamatos hányingerrel küzdök és szédülök és alig élek, akkor el bizony. És hidd el, a gyerekem meg fogja érteni, hogy az anyukája sajnos most rosszul érzi magát, de majd bepótolják a játékot, ha anya kicsit jobban lesz.
válasza:Nyugi, kérdező. Ülj le apukaval, beszéljetek meg, hátha neki is van ötlete. Próbáljátok ki a jutalmazos módszert, ismerettsegi körben is sokaknak bevallt. A neveles elsősorban az anyja dolga, mivel vele van legtöbbet a gyerek, aztan az apae es a tied, bárki bármit is mond. Nyilvan nem egyhetes a kapcsolatotok, az apja életének része vagy.
Jo lenne kideríteni, mi tortent vele. Esetleg apuka érdeklődhetne az oviban, ha megoldható, de az is jo otlet, amit valaki irt, hogy rajzoltassatok. Pl rajzolja le a családot. Nem anyát, apát téged, hanem "Zsuzsika, rajzold le magadat a családdal! A nagymamát is oda rajzoljam, meg a Katit? Bárkit, akit családnak gondolsz. " Ne nevezzetek meg, ki a család. Vagy lehet babazni is, hármasban. Eljátszani egy napot, ugy hogy ti hárman szerepeltek benne. Előbb onmagatokkent, később mint valaki mas, pl te lehetsz a kislány, o lehet te, apa marad apa.
Addig meg próbálj meg ne kiabálni. Sarokba állítás helyett valami megvonását helyezi kilátásba -pl nincs tv nézés, édesség, akármi, ha nem megfelelően viselkedik.
Kitartás!
válasza:"Valahogy az jár az eszemben, hogy a kislány anyukája bőven hergeli, cikkolja az apuka új barátnője és az új kisbaba ellen a kislányt."
Olyat már eddig is hallottunk vissza a gyerektől, hogy "én csak anyának fogadok szót, mert anyát szeretem a legjobban a világon", meg azt is mondta már nekem az apja füle hallatára, hogy "anya azt mondta, hogy nem kedvel téged, és megkért hogy én se kedveljelek".
Ezeket a dolgokat kezeltük, szeretettel fordultunk a gyerek felé, és igyekeztünk bagatellizálni az anyja szavait, meg legyinteni rá.
válasza:A gyerek az apjához megy két hetente, hagyd őket együtt. Nem hozzád megy.
Amúgy a terhesgondozáson is biztos hallod ahogy más kismamák beszélgetnek, hogy látják hogy nő a pocakjuk és az ultrahang felvételeket , de még nekik is nehéz néha elhinni hogy egy igazi kisbaba van a pocakjukban. Egy öt évesnek még nehezebb fölfogni hogy valóban benne van a baba a pocakodban. Ha neked megy, tehetetlenségében teszi. Valami nagyon fáj neki és nem tudja másként levezetni. Ahogy látom teszel jócskán érte hogy ez az érzés tartósan fönnálljon nála.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!