Milyen más eszközöm van a kiabáláson kívül?
A férjemnek van egy ötéves kislánya az előző házasságából. Kéthetente hétvégén van nálunk. Eddig nem volt vele különösebb gond, de a nyáron történhetett valami, ami megviselte, mert azóta nem lehet vele bírni.
Múlt hétvégén már nem bírtam cérnával, és bizony kiabáltam vele. A kiabálást megelőzően rengetegszer megkértem szépen, sőt könyörögtem neki, hogy alapvető dolgokat szíveskedjen megtenni. Mint pl beágyazni, lehúzni a wc-t maga után, nem rohangászni, nem ordítva hisztériázni minden apróságon, stb, amiket eddig meg bírt csinálni.
A szép szó semmit sem ért, sőt ha megkértük valamire az apjával, csakazértis az ellenkezőjét csinálta. Ezután szépen elmagyaráztam neki, hogy miért kellene úgy csinálnia bizonyos dolgokat, ahogy várjuk tőle. Ez sem működött, úgyhogy megpróbáltam játékot csinálni a feladataiból. Amikor ez is hatástalan maradt, akkor megbüntettem (beállítottam a sarokba). Eredményt annyit értem el, hogy képen röhögött. Mindezek után leültettük az apukájával együtt, és őszintén próbáltuk megbeszélni vele, hogy miért csinálja ezeket. Semmi értékelhetőt nem mondott, magyarázott össze-vissza, és bármit kérdeztünk, rávágta hogy igen.
Végül az verte ki a biztosítékot, amikor nekem támadt, nekifutásból a hasamnak próbált rohanni, az apját pedig megütötte. Na, ekkor kezdtem el kiabálni vele.
Az anyukája természetesen utólag számonkérte rajtam, hogy mégis hogy merészeltem a gyerekével kiabálni, de bevallom őszintén, egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Sőt, hibásnak sem érzem magam.
Persze megígértem, hogy többet nem kiabálok vele sem én, sem az apja. De akkor mégis milyen eszközünk marad arra, hogy kordában tartsuk és ne hagyjuk tombolni, ha egyszer semmi más nem válik be nála? Nagyon fontos lenne, hogy korához és a körülményekhez képest normálisan és nyugodtan viselkedjen, legalább akkor, amikor nálunk van, mivel gyereket várok, és az extrém magas vérnyomásom miatt az orvos a legkisebb stressztől is eltiltott. Márpedig az őrjöngés, ruhatépkedés, ordítozás, ellenünk irányuló támadás, stb pillanatok alatt felnyomja a vérnyomásomat.
válasza:#21,
köszi, ez jó tipp. Mi is beszéltünk erről, most a hétvégén fogjuk élesben kipróbálni a módszert. Remélem, beválik, mert már nem bírom cérnával se én, se a gyerek apja.
Nem vagyok az agresszió híve, de ha a saját gyerekem emelne kezet rám vagy az apjára, már biztos megjutalmaztam volna egy méretes pofonnal.
Neki persze elnézem, mert nem az én gyerekem, de azért mindennek van határa, hadd ne tapsikoljak hozzá örömömben.
És az sem igaz, hogy nem szeretem. Ha nem szeretném, tennék rá nagy ívben, hogy milyen neveletlen vagy hogy milyen rettenetesen viselkedik. Egyszerűen fognám magam és lelépnék arra a pár napra, amíg itt van, aztán küzdjön vele az apja meg az anyja, bolonduljanak meg ők mellette.
De nem ezt teszem, hanem maradok és valahogy, akárhogy megpróbálok hatni rá, megpróbálok embert nevelni belőle, ha már az anyja mindent ráhagy.
Nem úgy kell szeretni egy gyereket, hogy kinyaljuk a fenekét, hanem kellemtlen dolgokat is be kell vállalni, és néha szigorúnak kell vele lenni. Pont azért, mert hosszútávon ez az érdeke. Az nem az én hibám, hogy a hülye anyja ezt nem fogja fel.
válasza: válasza:Teljesen irrealis elvarasaid vannak egy otevessel szemben.
Nyilvan csinalod a feszultseget mert nem ugy viselkedik mint egy robot, a gyerek ezt erzi es erre reagal. Sarokba allitod mert NEM CSINALJA A FELADATAIT? Egy otevesnek feladatai vannak?
Normalis vagy te bakker?
Nem. Sarokba állítom, mert ránk támad. Vagy azért, mert tizenhatszor kértük meg, hogy ne turkáljon a táskánkban. Erre öt perc múlva azt látjuk, hogy könyékig lóg ki az apja táskájából.
Nehogy már irreális elvárás legyen, hogy ne úgy viselkedjen, mint akit farkasok neveltek az erdőben.
válasza:No azért egy 5 éves már nem kicsi ahhoz, hogy megértse, hogy nem turkálunk más táskájában. Persze, hogy rá kell ezért szólni és elmondani neki, hogy ez nem illő dolog. Ez a nevelés. Nem kell átesni a ló túloldalára sem, nem katonai kiképzést kell a gyereknek tartani, de egy 5 évesnek már illő lehúzni a wc-t és nem turkálni más táskájában. Ez szerintem nem irreális elvárás.
Persze vannak szülők, akik azt hiszik, hogy az a jó szülő, aki hagyja nőni a gyereket vadon, mint a dudva...
válasza:"Zsúfolásig telt az 56-os villamos. Két egymással szemben lévő szék, az egyiken egy kedves öreg néni kuporog a másikon egy nő a gyermekével az ölében. A kissrác himbálja a lábát és többször belerúg a néni térdébe. Az nénike egyre hátrébb húzódik várja hogy az anya majd csak rászól a neveletlen kölyökre ...
De mivel ez nem történik meg udvariasan megszólítja az anyát:
- Elnézését kérem amiért megszólítom, de a kisfia folyamatosan rugdossa a lábamat és ez már az én koromban nem tréfa. Kérem, szóljon rá, hogy ne rugdosson engem tovább.
- Mit képzel? Nem fogom egy nyafogó vénasszony miatt korlátozni a gyerekemet a testi szabadságában! Foglalkozzon a saját dolgával, ne az én gyerekemmel!
A villamoson sokan megdöbbenve hallgatják végig a párbeszédet, majd egy acélbetétes cipőt viselő, tar frizurás, feszűlős gatyás, bőr dzsekis (fülében üvölt a Tankcsapda) srác kiveszi a szájából a rágót és a nő hajába nyomja, majd így szól:
- Nah ezt csak azért csináltam, mert a szüleim engem sem korlátoztak a testi szabadságomban gyermekoromban!!!"
Iskolapéldája annak, ahogy egyesek nekiesnek a kérdezőnek. Normálisak vagytok???
Ja, igen. Hát mát hogyne lennének feladatai. Ahogy az oviban is vannak, úgy itt is.
Nem mi fogunk elpakolni helyette, igenis tartsa rendben a szobáját. Ágyazzon be. Húzza le a wc-t. Evés előtt és wc után mosson kezet. Ne kotyogjon közbe, ha afelnőttek beszélgetnek. Ne támadjon ránk. Ne hisztériázzon ordítva olyan apróságért, mint például hogy ebéd előtt nem ehet nyalókát.
Aki szerint ezek irreális elvárások, és aki ilyen alap dolgokat nem követel meg a gyerekétől, az nézze majd meg 8-10 év múlva a kicsi szeme fényét, hogy mi lesz belőle.
válasza:Nézd az ő szemszögéből a dolgokat. Még nagyon kicsi. Ha majd lesz gyereked meglátod milyen hamar lesz 5 éves. Nemrég még egy család voltak. Ilyen kicsin kellett a biztonságos család széthullását megtapasztalnia. Nem csodálom hogy nem kedvel téged. A kérdésedből kiderül hogy elvileg szereted de a szíved mélyén nem , és örülsz ha látnod sem kell.
A legjobb módszer az lenne hogy ezt a rövidke időt amit nálatok tölt minőségileg megkapja. Nem tőled. Mert nem rád kíváncsi, hanem az Apukájától. Azt az időt töltsék együtt. Menjenek el ide-oda, beszélgessenek. Neki az Apukájára van szüksége , nem pedig mostoha szabályaira. Érted? Ez olyan rövidke idő amit igazán meg lehet adni neki. Ha a családjuk egyben maradt volna ennél sokkal többet töltöttek volna együtt. Te tudtad hogy családos férfivel kötöd össze az életed, tudtad hogy ezek a problémák jöhetnek. Azt az időt amit ők kettesben töltenek, te pedig fordítsd magadra vagy majd a gyerekedre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!