Milyen más eszközöm van a kiabáláson kívül?
A férjemnek van egy ötéves kislánya az előző házasságából. Kéthetente hétvégén van nálunk. Eddig nem volt vele különösebb gond, de a nyáron történhetett valami, ami megviselte, mert azóta nem lehet vele bírni.
Múlt hétvégén már nem bírtam cérnával, és bizony kiabáltam vele. A kiabálást megelőzően rengetegszer megkértem szépen, sőt könyörögtem neki, hogy alapvető dolgokat szíveskedjen megtenni. Mint pl beágyazni, lehúzni a wc-t maga után, nem rohangászni, nem ordítva hisztériázni minden apróságon, stb, amiket eddig meg bírt csinálni.
A szép szó semmit sem ért, sőt ha megkértük valamire az apjával, csakazértis az ellenkezőjét csinálta. Ezután szépen elmagyaráztam neki, hogy miért kellene úgy csinálnia bizonyos dolgokat, ahogy várjuk tőle. Ez sem működött, úgyhogy megpróbáltam játékot csinálni a feladataiból. Amikor ez is hatástalan maradt, akkor megbüntettem (beállítottam a sarokba). Eredményt annyit értem el, hogy képen röhögött. Mindezek után leültettük az apukájával együtt, és őszintén próbáltuk megbeszélni vele, hogy miért csinálja ezeket. Semmi értékelhetőt nem mondott, magyarázott össze-vissza, és bármit kérdeztünk, rávágta hogy igen.
Végül az verte ki a biztosítékot, amikor nekem támadt, nekifutásból a hasamnak próbált rohanni, az apját pedig megütötte. Na, ekkor kezdtem el kiabálni vele.
Az anyukája természetesen utólag számonkérte rajtam, hogy mégis hogy merészeltem a gyerekével kiabálni, de bevallom őszintén, egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Sőt, hibásnak sem érzem magam.
Persze megígértem, hogy többet nem kiabálok vele sem én, sem az apja. De akkor mégis milyen eszközünk marad arra, hogy kordában tartsuk és ne hagyjuk tombolni, ha egyszer semmi más nem válik be nála? Nagyon fontos lenne, hogy korához és a körülményekhez képest normálisan és nyugodtan viselkedjen, legalább akkor, amikor nálunk van, mivel gyereket várok, és az extrém magas vérnyomásom miatt az orvos a legkisebb stressztől is eltiltott. Márpedig az őrjöngés, ruhatépkedés, ordítozás, ellenünk irányuló támadás, stb pillanatok alatt felnyomja a vérnyomásomat.
#38,
ha ilyen fantasztikusan okos vagy, akkor kérlek szépen, hogy gyere el hozzánk a hétvégére, és pozitív megerősítéssel terelgesd a kicsi tündérkét a helyes út felé. Kíváncsi leszek, hogyan hangzik majd a pozitív megerősítés a szádból, ha már pontosan látod a szitut. Kb valahogy így szerintem: "Nagyon ügyes kislány vagy, amiért megint otthagytad a sz@rt a wc-ben. Csak 20szor kértünk meg ma, hogy húzd le, bárkivel előfordulhat, hogy elfelejti. Az sem gond, hogy azt hazudtad, amikor rákérdeztünk, hogy lehúztad-e, hogy hát persze. Azért meg külön dicséretet érdemelsz, amiért ma csak kétszer vágtad gyomorszájon apukádat, és csak egyszer fejelted hasba a feleségét, aki kisbabát vár."
válasza:Akik elnézőek a gyerekkel, azt is elnézik neki, hogy NE MOSSON KEZET EVÉS ELŐTT??? Holott az oviban is gondolom kezet kell mosniuk ebéd előtt. Vagy az ilyen anyukák azt is helyeslik, hogy nyalókát egyen ebéd helyett, mert szegény még milyen kicsi? Nemár! A wc lehúzása meg az ebéd előtti kézmosás nem robottá nevelés, hanem alapvető dolog, amit egy 5 éves is felfoghat már. A táskát igen, persze, hogy elteszem egy 1 éves keze ügyéből, hisz ő még nem érti, miért ne túrkáljon, hiszen az milyen jó móka, de egy 5 évesnek már meg lehet magyarázni, hogy nem illik turkálni benne. nem az a megoldás, hogy eltüntetem a táskát a szeme elől, hanem hogy megtanulja, hogy miért nem szabad mások holmijaihoz nyúlni.
(És azzal meg nem dicsekednék, hogy a felnőtt gyerekem nem ágyaz be maga után)
Érdekes, én is és a gyerek apukája is képesek voltunk öt évesen lehúzni a wc-t, egyszer sem felejtettük el. És a barátaim gyerekei is meg tudják csinálni.
Sőt, alapos kézmosásra is képesek már ilyen kicsiként is, bármilyen meglepő is ez számodra, kedves 61%-os.
válasza:Hidd el nekem kerdezo, hogy nekem nem lenne vele gondom, mert en veled ellentetben tudom, hogy milyen egy normalis 5 eves es hogy viselkedik. Monduuk nekem nem derogalna lehuzni utana a vecet.
Annak meg egyertelmuen ti vagytok az okai hogy ratok tamad. Szemermesen kifelejted az ok-okozati viszonyt.
válasza:"Akik elnézőek a gyerekkel, azt is elnézik neki, hogy NE MOSSON KEZET EVÉS ELŐTT??? "
Olvasni tudsz? Nem arrol van szo, hogy azt csinal amit akar, hanem arrol hogy hogyan erjuk el egy 5 evesnel hogy azt csinalja amit mi szeretnenk.
Nem ugy hogy ramordulsz hogy menj mosd meg a kezed, hanem szolsz neki, hogy gyere mossuk meg a kezed, elkisered, segitesz neki, ha igenyli.
Beszéltünk anyukával a történtekről, anyuka válasza az volt, és ezt most szó szerint idézem: "nekem is nekem szokott jönni, ütni csak ritkán, de arra akkor oka van".
És ezzel lezárta a kérdést, szerinte ez így rendben van. Otthon szabad a gyereknek ütni az anyukáját, mert hát csak "okkal" csinálja. Ez már tényleg a no comment kategória nálam.
61%-os, oké, szeretettel várunk a hétvégére. Kérlek gyere el és taníts meg minket egy teljesen átlagos ötéves gyerek helyes nevelésére. És szeretném látni, mit kezdesz vele, amikor üvöltve hisztizik amíg el nem kékül, vagy amikor a képedbe röhög, ha rászólsz valamiért.
válasza:"(És azzal meg nem dicsekednék, hogy a felnőtt gyerekem nem ágyaz be maga után)"
Nem dicsekedtem, csak tényként közöltem, hogy attól még teljesen normális, tisztességes ember, hogy ha hajnalban megy el dolgozni, akkor időnként összehajtatlanul marad a takarója. És??? Ez minősít valakit?
#47,
hogyne minősítene. Mégpedig a szüleit, akik nem tanították meg rá, hogy be kell ágyazni. Összehajtani a takarót mindenestől cirka 20 másodperc, nehogy már valakinek erre ne legyen ideje.
válasza:Az anyuka maga mondja, hogy oka van az 5 éves gyereknek arra, hogy megüsse őt???
Anyámborogass!!! Ez már tényleg... nem is mondok semmit. majd biztos jön a 61 százalékos válaszoló és kifejti, hogy igen, ez is így helyes :)
válasza:Kérdező!
Arra kellene rájönnötök, hogy MIÉRT ilyen a gyerek? Anyuka eddig is ilyen elvek mentén nevelte, nálatok mégsem így viselkedett. Nyilván volt valami, ami ezt a viselkedést kiváltotta (és most nem az édesanyában keresgéld). Ezt kellene kideríteni, de nem úgy, hogy összeül a "rögtönítélő bíróság", és akkor mondd el, hogy mi a bajod. Ez a gyerek még kicsi. Nem tud hónapokon keresztül TUDATOSAN gonosz lenni, nyilván van a viselkedése mögött ok, ami ha nem derül ki és nem rendeződik, akkor te büntethetsz, kiabálhatsz (de ha te elvárod tőle, hogy ne ordítson, akkor te se csináld), a helyzet nem fog változni, vagy csak romlani. Hidd el, egy gyereknek nem öröm rosszalkodni, bosszantani a felnőttet, frusztráltnak lenni napokig. De változtatni csak ti tudtok. De nem agresszióval. Mert az csak további agressziót szül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!