Milyen más eszközöm van a kiabáláson kívül?
A férjemnek van egy ötéves kislánya az előző házasságából. Kéthetente hétvégén van nálunk. Eddig nem volt vele különösebb gond, de a nyáron történhetett valami, ami megviselte, mert azóta nem lehet vele bírni.
Múlt hétvégén már nem bírtam cérnával, és bizony kiabáltam vele. A kiabálást megelőzően rengetegszer megkértem szépen, sőt könyörögtem neki, hogy alapvető dolgokat szíveskedjen megtenni. Mint pl beágyazni, lehúzni a wc-t maga után, nem rohangászni, nem ordítva hisztériázni minden apróságon, stb, amiket eddig meg bírt csinálni.
A szép szó semmit sem ért, sőt ha megkértük valamire az apjával, csakazértis az ellenkezőjét csinálta. Ezután szépen elmagyaráztam neki, hogy miért kellene úgy csinálnia bizonyos dolgokat, ahogy várjuk tőle. Ez sem működött, úgyhogy megpróbáltam játékot csinálni a feladataiból. Amikor ez is hatástalan maradt, akkor megbüntettem (beállítottam a sarokba). Eredményt annyit értem el, hogy képen röhögött. Mindezek után leültettük az apukájával együtt, és őszintén próbáltuk megbeszélni vele, hogy miért csinálja ezeket. Semmi értékelhetőt nem mondott, magyarázott össze-vissza, és bármit kérdeztünk, rávágta hogy igen.
Végül az verte ki a biztosítékot, amikor nekem támadt, nekifutásból a hasamnak próbált rohanni, az apját pedig megütötte. Na, ekkor kezdtem el kiabálni vele.
Az anyukája természetesen utólag számonkérte rajtam, hogy mégis hogy merészeltem a gyerekével kiabálni, de bevallom őszintén, egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Sőt, hibásnak sem érzem magam.
Persze megígértem, hogy többet nem kiabálok vele sem én, sem az apja. De akkor mégis milyen eszközünk marad arra, hogy kordában tartsuk és ne hagyjuk tombolni, ha egyszer semmi más nem válik be nála? Nagyon fontos lenne, hogy korához és a körülményekhez képest normálisan és nyugodtan viselkedjen, legalább akkor, amikor nálunk van, mivel gyereket várok, és az extrém magas vérnyomásom miatt az orvos a legkisebb stressztől is eltiltott. Márpedig az őrjöngés, ruhatépkedés, ordítozás, ellenünk irányuló támadás, stb pillanatok alatt felnyomja a vérnyomásomat.
válasza:"Mégpedig a szüleit, akik nem tanították meg rá, hogy be kell ágyazni."
Megadom magam. Nevelésre képtelen szülő voltam, szórom a hamut a fejemre, kisebbiket visszahívom az egyetemről (lehet, hogy ő sem hajtja a takarót, ha nem látom???). Majd ha a saját gyereked megszületik, akkor megtapasztalod, hogy a világ nem fehér vagy fekete, és hiába törekszel rá, a gyerek nem úgy működik, ahogy te programozod. Jó esetben.
Mondom, nyárig minden rendben volt. Nyáron kezdett megborulni a gyerek, én biztos vagyok benne, hogy történt vele valami. Nekünk nem mondja el, kértük az anyukáját hogy puhatolózzon a gyereknél. Azt válaszolta, hogy nem, semmi sem történt a gyerekkel, az viselte meg, hogy a nyári szünetben sokat volt távol tőle.
Mondjuk ezt a választ nem nagyon tudjuk értelmezni, mivel a 10hétből 3 hetet töltött a nagymamánál, 3at nálunk, 4et pedig anyukával. Ráadásul a nagymamánál töltött idő anyuka kérésére lett 3 hét 2 helyett, szóval tényleg nem értem ezt a kifogást. Meg egyébként is baromság, anyuka pedagógus, nyáron otthon volt, annak a 4 együtt töltött hétnek minőségi időnek kellett volna lennie elvileg.
válasza:Persze, az apja is próbálkozik, senkinek se jó ez az állandó feszültség. De ő sem ér el semmi eredményt a gyereknél, ugyanúgy ahogy én sem.
Türelmes voltam, de az én türelmemnek is van határa, és amikor a gyerek fejjel rohan a hasamnak, akkor igenis elpattant bennem valami.
Nem igaz, hogy nem szeretem. Az sajnos tény, hogy iszonyúan dühös vagyok rá a viselkedése miatt, illetve amiatt, hogy a viselkedése feszültséget szül. Felidegesít (tudom, hogy nem szándékosan, de ez most az én szempontomból mindegy), felmegy a vérnyomásom, és ezzel ártok a babámnak. Nekem most elsősorban azzal kéne foglalkoznom, hogy ne stresszeljek, mert tartósan magas a vérnyomásom és ha nem megy 140 alá pár napon belül, akkor kórházba kell mennem. Ehelyett küzdhetek egy lelki sérült ötévessel, akit hiába kérlelek, hogy kicsikét hagyjon békén, ne nyúzzon, ne táncoljon az idegeimen, és pláne ne támadjon rám.
válasza:Nem utál. Vagy ha utál, akkor utálja az apját meg az anyját is. Pont ez az, hogy mindenkivel így viselkedik, az anyjára is rátámad.
Azzal meg nem értek egyet se én, se a férjem, hogy ne adjunk neki feladatokat. Vannak elvárások (eddig is voltak), és ezekből nem engedhetünk csak azért, mert ő most épp meg van zuhanva, meg mert anyukánál nem kell csinálni. Nálunk kell, neki is, és a kicsinek is, ha majd akkora lesz, hogy meg tudja csinálni. Nincs kivételezés, mindkét gyerekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak, akár mindig velünk van, akár csak kéthetente.
A gyerekek remekül tudnak alkalmazkodni, pontosan tudják, hogy az oviban mit szabad, a nagymamánál mit szabad, és otthon mit szabad. Nem okoz gondot nekik, hogy mindenhol mások az elvárások.
válasza:"Én tisztában vagyok a gyerekem viselkedésével, de megmondom őszintén én is kiosztanám az exem barátnőjét, ha ordít vele."
Rendben. Eredetileg is arról szólt a kérdésem, hogy ordítás helyett mégis mit csináljak, ha más nem válik be? Persze, ezt a jutalmazás-dolgot meg fogjuk próbálni, de azonnali eredményt azért nem várok tőle. Mi a fenét csináljak a gyerekkel, ha mondjuk az apja éppen tusol, ő meg eközben ismét erősen megüti a hasamat? Ne kiabáljak rá? Lehet hogy nagyon nagy baj van velem, de nem hiszem, hogy ha megint ilyen szitu adódik, kibírom hogy ne ordítsak vele.
válasza: válasza:"Mondom, nyárig minden rendben volt. Nyáron kezdett megborulni a gyerek"
Pont ezért nem kiabálni és büntetni kellene, hanem a miértre választ találni. És elsősorban nektek megnyugodni, mert gondolom, te már sík idegesen várod a hétvégéket vele, ami eleve feszültséget kelt a gyerekben is. De ne várd el egy kisgyerektől, hogy ő oldja meg a problémát. Nem képes rá. Ne az legyen a célod, hogy ilyen vagy olyan ember legyen belőle, hanem az, hogy boldog gyerek legyen. Akkor rendben lesz a kapcsolatotok, a testvérek közötti kapcsolat (el tudom képzelni, mi lesz, ha a kistesó megérkezik, és főleg jó lesz az édesapjával a kapcsolata. Mert tetszik, vagy nem, de el kell fogadni, hogy neki rá van szüksége, te csak felesleges bonyodalom vagy az életében, amit nem ő akart.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!