Milyen más eszközöm van a kiabáláson kívül?
A férjemnek van egy ötéves kislánya az előző házasságából. Kéthetente hétvégén van nálunk. Eddig nem volt vele különösebb gond, de a nyáron történhetett valami, ami megviselte, mert azóta nem lehet vele bírni.
Múlt hétvégén már nem bírtam cérnával, és bizony kiabáltam vele. A kiabálást megelőzően rengetegszer megkértem szépen, sőt könyörögtem neki, hogy alapvető dolgokat szíveskedjen megtenni. Mint pl beágyazni, lehúzni a wc-t maga után, nem rohangászni, nem ordítva hisztériázni minden apróságon, stb, amiket eddig meg bírt csinálni.
A szép szó semmit sem ért, sőt ha megkértük valamire az apjával, csakazértis az ellenkezőjét csinálta. Ezután szépen elmagyaráztam neki, hogy miért kellene úgy csinálnia bizonyos dolgokat, ahogy várjuk tőle. Ez sem működött, úgyhogy megpróbáltam játékot csinálni a feladataiból. Amikor ez is hatástalan maradt, akkor megbüntettem (beállítottam a sarokba). Eredményt annyit értem el, hogy képen röhögött. Mindezek után leültettük az apukájával együtt, és őszintén próbáltuk megbeszélni vele, hogy miért csinálja ezeket. Semmi értékelhetőt nem mondott, magyarázott össze-vissza, és bármit kérdeztünk, rávágta hogy igen.
Végül az verte ki a biztosítékot, amikor nekem támadt, nekifutásból a hasamnak próbált rohanni, az apját pedig megütötte. Na, ekkor kezdtem el kiabálni vele.
Az anyukája természetesen utólag számonkérte rajtam, hogy mégis hogy merészeltem a gyerekével kiabálni, de bevallom őszintén, egyáltalán nem bántam meg a dolgot. Sőt, hibásnak sem érzem magam.
Persze megígértem, hogy többet nem kiabálok vele sem én, sem az apja. De akkor mégis milyen eszközünk marad arra, hogy kordában tartsuk és ne hagyjuk tombolni, ha egyszer semmi más nem válik be nála? Nagyon fontos lenne, hogy korához és a körülményekhez képest normálisan és nyugodtan viselkedjen, legalább akkor, amikor nálunk van, mivel gyereket várok, és az extrém magas vérnyomásom miatt az orvos a legkisebb stressztől is eltiltott. Márpedig az őrjöngés, ruhatépkedés, ordítozás, ellenünk irányuló támadás, stb pillanatok alatt felnyomja a vérnyomásomat.
válasza:"Vagy azért, mert tizenhatszor kértük meg, hogy ne turkáljon a táskánkban. Erre öt perc múlva azt látjuk, hogy könyékig lóg ki az apja táskájából. "
Erre nem az a megoldas hogy uvoltozol a gyerekkel (mindenfele eroszak gyerekkel szemben aljas, gerinctelen, gyava jellemre vall. Igen, az uvoltozes is eroszak) hanem az hogy elrakod a taskat a keze ugyebol.
Ha rohangal akkor ki kell vinni jatszoterre, foglalkozni kell vele, jatszani kell vele, olvasni kell neki, egy 5 eves gyereket le kell foglalni, nem lehet tole elvarni hogy uljon nyugodtan.
Persze hogy nektek megy, borzaszto egy tarsasag lehettek ketten a ferjeddel, szerencsetlen gyereket csak ugraltatnatok, agyazz be, pakolj el, huzd le a vecet, ne rohangalj, ne turkalj apad taskajaban, ne csinald ezt ne csinald azt, persz ehogy frusztralt lesz es nektek megy.
Erzeketek nulla egy kisgyerekhez, es eszetek sincs hogy legalabb utananezzetek, egy nevelesi konyvet a kezetekbe vegyetek.
Elore sajnalom a kozos gyereketeket.
Más gyerekek szülei is elváltak, mégse lett belőlük kis terrorista. Nem lehet mindent a válásra fogni.
És ezek nem az ÉN szabályaim, hanem alapvető elvárások, amit mindenkinek illene betartania, akár 5 éves, akár 50.
A saját gyerekemtől még többet fogok elvárni, és mondom mégegyszer, ez nem annak a jele, hogy nem szeretem. Egyszerűen csak az a célom, hogy normális ember legyen, ne pedig egy elkényeztetett, arrogáns, szociopata, igénytelen, önző majom.
válasza:ma 13:56!
Kettőt is sikerült felnevelnem, mindkettő tisztességes felnőtt lett, igaz, a nagyobbik a mai napig is vetetlenül hagyja néha az ágyát. De ettől nem dől össze a világ. Én nem azt mondom, hogy a gyereknek nem kellenek szabályok, amikhez alkalmazkodnia kell, nyilván nem megengedhető az erőszak, de azért legyünk őszinték, egy wc lehúzás vagy paplan össze nem hajtás miatt sarokba kell állni? Nekem olyan érzésem van, hogy a kérdező riválist lát a kislányban, és ha fene fenét eszik is, ő akar ebből a háborúból győztesen kikerülni. De szemernyit sem törődik a kislánnyal, nem érti és nem is akarja, hogy miért fajultak idáig a dolgok, szapulja az édesanyját (aki nyilván eddig is pedagógus volt, és hasonló elvek alapján nevelte a gyereket), és süt a hozzászólásaiból az, hogy akkor is az lesz, amit én akarok. Persze így is lehet, csak nem biztos, hogy ez a célravezető.
Arról nem esett szó, hogy apuka mit szól mindehhez?
31,
én meg a te gyerekedet sajnálom. Akit a széltzől is óvsz, meg anyámasszony katonájának neveled, akire aztán még rászólni sem lehet, mert megsérül a pici kis lelke. Az ilyen gyerekből lesznek később elviselhetetlen felnőttek.
válasza:"Nem mi fogunk elpakolni helyette, igenis tartsa rendben a szobáját. Ágyazzon be. Húzza le a wc-t. Evés előtt és wc után mosson kezet. Ne kotyogjon közbe, ha afelnőttek beszélgetnek"
Totalis a lelki nyomorotok, szegyelhetitek magatokat.
"aki ilyen alap dolgokat nem követel meg a gyerekétől, az nézze majd meg 8-10 év múlva a kicsi szeme fényét, hogy mi lesz belőle."
En bizony nem koveteltem meg tole ilyet ot evesen. Ha rendet kellett rakni a szobajaban, akkor bementem es kedvesem mondtam neki hogy na kicsi, gyere csinaljunk rendet. Oke, apa segits. A vege persze az lett hogy en csinaltam rendet, de nem kenyszeritettem ra. Nem kellett neki beagyazni, ha rohangalni volt kedve akkor rohangalt, legfeljebb en is rohangaltam vele egyutt. Rengeteget jatszottunk, olvastunk egyutt, es soha nem allitottam sarokba semmiert. Meg csak meg sem buntettem, nem vertem, es csak ritkan emeltem fel a hangom, amikor ot eves volt akkor szerintem soha. A pozitiv megerositesben hiszek, nem a negativban.
Most 10 eves es nagyon rendes gyerek, rendet tart a szobajaban, nagyon jo tanulo, es udvarias. De ha nagy rendetlenseg van nala mert eppen nala voltak a baratnoi es mindendt kipakoltak, akkor neha megker hogy legyszi segits, es en szivesen segitek neki ma is...
Azert mert szeretem azt a gyereket, es orulok ha velem van. Nem akarom hogy egy kis robot legyen, sem azt hogy egy kis felnott.
Szanalmas az eletfelfogasod, sajnalom a ferjed gyereket.
válasza: válasza: válasza:"Az ilyen gyerekből lesznek később elviselhetetlen felnőttek."
Oriasi tevedes, kedves kerdezo. Szamodra csak a ket veglet letezik, az egyik az ahogy te akarod, legyen otevesen robot (elmebaj a kobon, fingos sincs a gyerekekrol) a masik meg Maugli az erdoben.
A ketto kozott rengeteg lehetoseg van meg, az egyik a turelemmel, szeretettel, pozitiv megerositessel valo neveles, amelyik figyelembe veszi az eletkori sajatossagokat.
NULLA tudasod van arrol hogy milyenek a gyerekek otevesen es hogyan kell veluk banni.
válasza:1. Apának lehetőség szerint beszélgetni anyával a történtekről. Lehet, hogy anya tudna megoldást.
2. Ha nem lehetséges értelmes kommunikáció az elvált felek között, keresnék szakembert. Először nevelési tanácsot kérnék én magam (ha lehet apukával). A szakember valószínű javaslatot fog tenni a hármasban történő találkozásra is. Természetesen mindezt a kapcsolattartás idejére korlátozva.
Nem egyszerű abba a röpke időbe ilyen dolgokat illeszteni, de hosszú távon hatványozottan térülhet meg.
Sok sikert!
válasza:"Nehogy már a wc lehúzás meg a kézmosás rabszolga munka legyen."
Nem rabszolgamunka, de segiteni kell benne a gyereket. Ha elmegy vecere, akkor szolni kell neki hogy majd ne felejtsd el lehuzni a vecet. Ha elfelejti, akkor meg lehet neki szolni, hogy nezd csak, elfelejtetted. Aztan meg lehuzod te. NEM BUNTETNI miatta, csak szolni neki. Lehet hogy 100x kell szolni turelemmel es szeretettel, de amikor 101edjere megcsinalja, akkor meg lehet dicserni hogy milyen nagyon ugyes volt.
Kezmosasnal meg nem uszod meg hogy minden egyes alkalommal te is menj es segits neki, plane ha azt akarod hogy rendesen meg legyen mosva. 5 eveseknel ez igy mukodik.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!