El van késve nagyon az a nő, aki csak 30éves korában szüli meg az első gyermekét? (Mert csak addigra lett biztos háttér, ház, munka, pénz, stb. )

Én fiatalon, 21 éves korom körül szerettem volna szülni. Azt nem bánom, hogy nem így lett. 28 éves korom körül kezdtem ráébredni, ki is vagyok, mit akarok én, szóval mindaz, amit önismereti folyamatnak hívunk. Hát, azóta jó lenne. Most 34 vagyok, hamarosan 35. Addigra 2,5 éve leszek együtt a párommal, akit éppen ma reggel "szorítottam sarokba", ls aki azt mondta, nem akar gyereket, de nem csak tőle, mástól sem. Így azt mondtam, akkor hagyjuk abba. Nem tennék meg mindent a gyerekért, a családért, lehet, nem is lesz, vagy nem lehet, de esélyt akarok adni.

(Úgy értem, nem állnék össze valakivel, vagy nem "vadásznék" csak azért, hogy legyen gyerek.)

Nem szeretnék olyannal tovább időt húzni és feleslegesen reménykedni, aki nem akar velem családot.

Nekem is fáj a szívem, hogy elég idős leszek, mire a gyerekem (ha lesz) érettségizik, stb., de az "vigasztal", hogy régen korán szültek, de korán is haltak a nők.

A kérdésre a válasz: nem mindig jön össze, hogy akkor legyen, mikor akarjuk.

Szia!

Nos, én 24 éves vagyok és van egy 5 éves lányom. 19 évesen halálosan szerelmes voltam egy srácba, de védekezés mellett teherbe estem. Nagyon nem terveztem, rémálom volt, mikor megtudtam és kétségbe voltam esve, főleg, hogy a barátom elkezdett drogozni. Szüleim kiborultak, én meg el akartam vetetni. Akkor voltam elsőéves az egyetemen és tudtam, hogy a barátomra nem számíthatok, mert elvonóra kellett volna küldeni, de nem ment el, így én hagytam ott. Depressziós lettem és ki voltam készülve, de nem hagytam abba az egyetemet, a gyereket meg megszültem. Ha nem lettek volna ott a szüleim, nem vállaltam volna, de nekik köszönhetem, hogy sikerült valahogy végigcsinálnom. Még szinte gyerek voltam, de közben felnőttem, lediplomáztam és most újságíróként dolgozom. Boldog vagyok és kiegyensúlyozott, de sokan nem hiszik el, hogy már van egy 5 éves gyerekem. Véletlenül láttam meg a kérdést és csak példának hoztam fel a történetemet, hogy lehet fiatalon gyerek mellett is elérni valamit. Ha nincs segítség, ne vágj bele, mert úgy necces. Ha tehettem volna, 27-30 éves korom körül szültem volna, de nem így alakult és természetesen nem bánom. Mindkét megoldás jó, de mérlegelned kell, hogy mit akarsz még az életben, milyen típus vagy, van-e elég kitartásod stb. és ezek alapján dönteni. Egyébként szerintem egyáltalán nincs elkésve egy 30 éves nő sem.

Erről csak annyit, ha a megfelelő pár is megvan hozzá szerintem mi sem normálisabb. DE pl. volt 1 nagyon jó barátnőm, 12 év után elhagyta a pasiját, persze minden a srácé volt úgyhogy a kis ruháját fogta és mehetett amerre látott. Fűvel-fával összejött, mert annyira kétségbe volt esve, hogy neki még gyere sem lesz és már 34.

Összejött azzal aki elsőre mellette maradt, persze végig dugta a fél város és most gyereket akarnak néhány hónap után. Éljen!!! Csináld...csak ez normális szerinted??!

én 30 evesen szultem, nemsoka 1 eves lesz a fiam. az egyik felem azt mondja most jo, most vagyok ra erett, most ilyenek a korulmenyek

a masik felem azt mondja elkestem, mert akarok meg egyet, de mikor, es oreg leszek mire velem egyidos lesz

szerintem ez pont "határ"on belul van

remelem

Nincs! Én azzal nem értek egyet, akik huszonéves gyerekfejjel szülnek, hiteleket halmoznak, s sírnak rínak, h nincs semmijük...

Én 27 voltam mikor szültem.Viszont addigra lett pénzem annyi, h a lakás felét kifizettük és a kocsirészletet.lett 2 diplomám és 6 év munkaviszonyom.Nyugodtan babáztam max gyed.pénzzel a fizetésemnek köszönhetően.

sokaknak nem adatik meg h 30evesen mar legyen hazuk kocsijuk,en nem vartam volna addig.. ha vki mogott all egy csalad,akkor johet barmikor a baba.

22evesen szultem,igaz nekunk megvan a haz-kocsi. szoval minden..

de ha nem lett volna,akkor se csinaltam volna maskepp.

Tokeletes-szereto ferj.. ennyi!