Hány évesen szeretnétek gyereket? (ha szeretnétek) és Miért akkor?

30 körül szerintem. Amikorra már megteremtettem a körülményeket ahhoz, hogy fel is tudjam őket nevelni

24 éves vagyok, de nem igazán szeretnék gyereket. Ez később megváltozhat persze, de 30 felett már nem szülnék. Nem vagyok babázós, aranyosak meg minden, de nem bírom elképzelni, hogy legyen sajátom. Szerintem úgy is lehet teljes egy család, ha vagyok én és a párom, meg két-három kutya:)

Egyszer éreztem azt szívemből, hogy gyereket akarok. Komoly kapcsolatban éltem akkoriban. Nálam ez ösztönszerűen jött, mert szerelmes voltam és egyszerűen vágytam arra, hogy legyen valaki, aki belőlünk való. De mivel ennek a kapcsolatnak vége lett, így a késztetés is elmúlt. Én nem tartozom azok közé a nők közé, akik már 20 évesen majd megvesznek egy gyerekért anélkül, hogy erre bármiféle anyagi és absztrakt indokuk meglenne; soha nem kéne szeretetpótléknak a gyerek. Úgyhogy nem tervezek semmit: ha megint találkozom olyannal, aki mellett feltámad a késztetés, akkor lesz gyerekem (ezt nem tudhatom, mikor jön el, lehet, hogy holnap, lehet, hogy 5 év múlva, de az is lehet, hogy soha), ha pedig nem, akkor nem.

En 31 vagyok, ket pici baba anyukaja. Huszas eveim elejen nem akartam gyereket soha, utana huszas evek kozepen, egyet, egy kisfiut, aztan 29 evesen vegulis szultem az elsot, ket evre ra a tesot. Meg szulnek, de nem tudom oszejon-e minden feltetel, mert dolgozni, elni is szeretnek mellettuk, de ez akkor lett volna konnyebb, megvalosithatobb, ha korabban kezdek neki a csaladalapitasnak. Igazabol akkor valsz anyava, ha megszulod (orokbefogadod) es nevelgeted az elsot es akkor latod magad elott igazan, hogy neked ennyi eleg volt vagy kene meg egy tucat gyerek. Csak hat ha utobbit erzed, az elment idot nem tudod visszahozni, hogy korabbra tervezhesd oket. Amugy szerintem kell egy kis elet, utazas, bulizas a csaladalapitas elott, hogy az embernek ne legyen hianyerzete, igy en azt mindom 25 korul kell szulni az elsot es elotte kihasznalni mindent az eletben ami csak adatik, de a gyerekek szuletesevel se alljon meg az elet, csak alkalmazkodjon hozza.

Hogyne tartozna ide, a biztos kapcsolatba gyerekválás, pont nem a korán szülőkre igaz. Inkább szüljön valaki 30 túl, de ne legyen egyedül már fél éves gyerekkel.

Én is 28-30 leszek mire összejöhet, jó esetben. 23 vagyok, 24 leszek mire befejezem az egyetemet (5 éves képzés). Utána kéne dolgozni, pénzt gyűjteni, és még azt se tudjuk hogy melyik országban telepedjünk le. 6 éve vagyok a párommal, ebben a tervben ő szerepel, de hát ki tudja mi lesz. Ha szakítanánk, még tovább tolódna a gyerek kérdés.

én 27 vagyok, kb. másfél éve próbálkozunk, de még sajnos nem jött össze. Én már akkor éreztem, hogy jöhet a baba, bár a férjem még jobban szeretné. Azért akkor, mert bár nincs még saját lakásunk, de stabil munkahelyünk van, úgy gondolom, hogy ha saját lakásra várnánk, sosem lenne baba. Próbálkozunk, aztán majd amikor sikerül, akkor lesz.

21 éves vagyok, de szeretnék már babát. A párommal viszont reális gondolkodásúak vagyunk, így a tanulás és munka miatt, ki lesz tolva szerintem kb. 28 éves koromig.

Hát szerintem meg nem igazán tartozik a kérdéshez. Lehetett volna máshogy is, de így lett, majdnem hét év távlatából tulajdonképpen már mindegy is. Valószínűnek tartom, hogy ha nekem akkor nem születik gyerekem, akkor most nagyon nem ott tartanék, ahol jelenleg tartok, pont azért, mert 19 évesen nagyjából semmi nem érdekelt, csak a kis baráti társaságom meg a szórakozás. Azt, hogy tanuljak bármit is, eleve hülyeségnek tartottam. Mondhatni, a fiam "komolyított meg" annyira, amennyire szükséges volt. Egy stabilnak mondott kapcsolatban viszont feltehetőleg továbbra is letojtam volna akár a tanulást, akár a normális munkát. Nekem egyszerűen kellett az, hogy magamra legyek utalva úgy, hogy felelősséggel is tartozom valakiért.