Őszintén! Te nem érzed néha tehernek a párod gyerekét?
Velem van a baj? 5 éves a kislány, nagyon szeretem, szívesen vagyok vele. De előfordul, hogy rájön az ötperc és hisztizik és veri magát a földhöz, és felesel, és bántja a kisebb gyerekeket, és ordítva kiborít mnindent a szekrényéből, és szándékosan nem szól, hogy éjszaka bepisilt, és kidobálja az ételt a tányérjából, stb. Na ilyenkor mindig eszembe jut, hogy miért nekem kell megnevelnem, miért nekem kell megtanítanom az emberi viselkedésre, miért nem nevelte meg az anyja, amikor az ő dolga lenne.
Ez kb olyan, mintha nekem kellene ellapátolnom egy hatalmas szeméthegyet, amit valaki más az én ablakom alá dobált.
Rossz ember vagyok, amiért néha így érzek?
Két éve ismerem, szépen lassan lettem része az életének.
Az állandóság megvan, az életkörülményei pedig nem most változtak meg, hanem évekkel ezelőtt.
Jár az oviban gyerekpszichológushoz, de egy hajítófát sem ér az egész.
37-es vagyok.
Na ez is közös pont, jó ideig én is utáltam az anyjukat, mert őt okoltam mindenért, és egyszerűen irigyeltem tőle a gyerekeit, hogy aki ilyen szar alak annak miért adatik meg 2 ilyen szép gyerek, és képes voltam teljesen belehergelni magam ebbe. Aztán rájöttem, hogy ennek nincs értelme, csak magammal szúrok ki, hogy midnig emiatt idegeskedem. Sajnos mi mostohák soha nem pótolhatjuk az igazi anyát, akármilyen is ő, de nem is ez a feladatunk. Csak tenni kell, amit helyesnek érzünk, és ami a gyerek javára válik hosszú távon. Mert ha normális ember lesz belőle, nagyobb korában azért átlátja azt az értékrendet, amit most nem fog fel, és tudni fogja kinek köszönheti. Ez sok idő ugyan, de sokszor csak ez tartja bennem leleket, hogy talán beérik az a gyümölcs. Szóval szerintem próbálj meg megnyugodni, és a haragot háttérbe szorítani, mert az nem visz előre. Üljetek le a pároddal átbeszélni, hogy mit tegyetek, mert ez tovább így nem mehet, illetve lehet a gyereknek sem ártana egy pszichológus. Szóval ne csüggedj van megoldás, cak tényleg ne hagyd, hogy a probléma maga alá temessen! A hogyan-okat neked kell megtalálni.
Egy óvodai pszichológustól ne is várj sokat. De hát ez is egy újabb szép eleme a történetnek. Az a doki egy hajítófát nem ér, akkor itt be is fejeztétek a dolgot. Még véletlenül se keressetek másikat, aki ugyan lehet, hogyy pénzbe kerül, de legalább tényleg csinál is valamit. Ja, az sem a te dolgod, nem is apáé, hisz csak az anya a felelős mindenért.
Ez a "nem az én dolgom nevelni" is elég visszataszító. Mintha egy kutyáról lenne szó akit nem akartál és mégis neked kell sétáltatni, mikor az nem a te dolgod. Könyörgöm egy kisgyerekről beszélünk, akinek érzései, nem utolsó sorban elfojtott, fel nem dolgozott sérelmei. Gondolom mindhárman a másiktól várjátok a megoldást, mert az anyja leszarja a gyereket, az apja úgyszintén életképtelen, te meg csak az apja nője vagy, nem a te lányod. Ne aggódj ez a lány 15 évesen fogja magát majd és az első pasival megszökik, akitől kap egyy kis "szeretetet".
Ha csak három órán keresztül lennétek a helyemben, visítva menekülnétek haza.
Az a szegény, lelkileg sérült kislány, akit nagyon megviselt a válás, húsz perc alatt kiborítana benneteket.
Hiába szeretem, rettenetes a viselkedése, és nem igaz, hogy nem nevelem. Sőt, én vagyok az egyetlen, aki neveli. És hiába mondjátok, hogy milyen gusztustalan dolog azzal jönni, hogy nem az én dolgom, attól még ez tény.
Valóban nem az én dolgom, mégis csinálom. Majd akkor ítélkezzetek felettem, ha végigcsináltátok ugyanezt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!