Őszintén, szoktatok hazudni a férjeteknek/párotoknak?

Maximum füllenteni, ha őt akarom meglepni. :)

Hazudni nem szoktam neki. Egyrészt, mert lelkiismeretfurdalásom lenne tőle, másrészt mert úgyis észrevenné rajtam. Nem tudok hazudni.

Nem baj, ha az ember konfliktuskerülés okán hazudik vagy elhallgat néha dolgokat, csak az nem mindegy, hogy kinek!!!

A párom az a párom, akit VÁLASZTOTTAM, azért szeretek, mert szeretni akarom, vele akarok élni. Egy ilyen embernek nem szabad sosem hazudni! Olyan párt kell választani, aki megért, akinek nem kell sohasem hazudni.

A szülőknek történő hazugságoknak sokkal inkább látom létjogosultságát. (Bár nem jó dolog, ha valaki hazudik a szüleinek, de van, hogy nincs más út.) Amikor valaki még függ a szüleitől, nem költözhet még el... Akkor neki kell otthon alkalmazkodnia. Sok szülő pedig nem olyan megértő, hogy mindent el lehessen neki mondani.

Pl. ha anyuka azt akarja, hogy furulyaórára járjon a lánya, de a lánya inkább kézi labdázni szeretne délutánonként... De ezt az anyja határozottam megtiltja... De a lány anniyra szeretné, és annyira tehetséges hozzá, akkor előbb-utóbb rákényszerül a hazudozásra, ha nem akar folyton az anyjával veszekedni... és beszélgetni sem tud már vele, mert egy diktátor az anya.

Ilyen esetben én nem tartom bűnnek, hogy hazudik.)

De míg a szülő ADOTT, a párunkat MI VÁLASZTOTTUK! Tehát neki nem hazudunk!!!