Nők, akik otthon vagytok, nem érzitek kiszolgáltatva magatokat a férjeteknek/párotoknak? Vagy ez nem merül fel egy "normális" kapcsolatban?

Én otthon voltam, de nem voltam eltartva, volt gyedem, és dolgoztam is fordítottam és írtam.

Ha nem lett volna semmi pénzem biztos nem bírom. Persze kaptam volna amennyit akarok, de az nem az enyém.

Néha éreztem így.

De igazából most is kiszolgáltatottnak érzem magam. Csak most nem a páromnak, hanem a főnökömnek.

De, annak érzem magam! Néha rám is tör nagyon és kijön belőlem minden. Itthon gürizek, mosok, főzök, takarítok. Nekem ebből nincs pénzem és bár párom szó nélkül ad, kérnem sem kell, de soha nem magamra költöm, hanem pl. Kajára, tisztítószerekre, kutyakajára...én magamnak még egy körömlakkot sem veszek, mert nem az én pénzem, és bár párom nem bánná, sőt...de mégsem tudom ezt a pénzt magamra költeni.

Amikor már nagyon kiakadok és kétségbe vagyok esve, párom sokat segít, látja, hogy nem jókedvemből vagyok itthon, hanem mert nincs meló. De nekem így is rossz és kétségbeejtő, hogy nincs saját pénzem.

Normális kapcsolatban tényleg nem merül fel ez a dolog.

Ha a férfi meghülyül, akkor sajnos előjöhet.

Nálunk úgy alakult, hogy csak gyest kapok, két kicsivel. És abból a rongyos pár ezerből amit kapok abból "lopom" a gyerekek ruhájára a pénzt. Magamra mikor lesz...

Semmire se lehet igényem. Mert nekem minek... Én csak itthon vagyok. A férjemnek meg jár minden.

Sajnos ez is van, és amíg nem tudok a csak a fizetésemből fenntartani egy albit és magamat a kicsikkel nem is tudok sehová menni(a gyerektartást itt nem akarom figyelembe venni), hiába tudom, hogy ez válás- lehet van is vkije már, sőt saja egyre biztosabb..., hogy egyedülálló anya leszek... amíg "Ő" tart el, addig sajnos tűrni kell, mert a kicsiket nem adom...!

És mert ő keres örülök, ha a számlákra valót nem veri el. Sajna Ő megkergült:(

1 évig munkanélküli voltam. A pénztelenséget leszámítva egyáltalán nem éreztem azt, hogy kiszolgáltatott helyzetben lennék. Sokkal több időm volt a háztartásra, a gyerekeimre és a férjemre is. Imádtam őket kiszolgálni.

Egyedül az anyagiak miatt éreztem kellemetlenül magamat.

Amióta van munkám is szívesen kiszolgálom a családot, de bizony azt is érzem, hogy jobban elfáradok.

Én régimódi felfogású vagyok, úgy gondolom egy asszonynak otthon lenne a helye, amíg a férj dolgozik.

De sajnos ebben a mai világban nagyon ritka ez a felállás.

GYED-en vagyok, a GYED (maximális összegű) meg nem alanyi jogon jár, mint a GYES, hanem csak annak, aki megdolgozott érte. Én megdolgoztam a max. GYED-ért, vezető beosztásban, tehát nem érzem eltartottnak magamat.

Ráadásul nem csak lakást csinosítok, hanem harmadik nyelvet tanulok itthon (saját erőből, nem magántanárnál), hogy amikor újra munkába állok, még inkább jól teljesíthessek :)

Én háztartásbeli vagyok. Igaz kényszerből. A családi pótlék

és a gyermekvédelmi támogatás amihez nekem és minden nemdolgozó

nőnek köze van. Tehát nem érzem magam 100%ig eltartottnak,

csak részben. Az összes háztartási munka az enyém +a gyereknevelés is. A férjem ha hazajön leül a TV elé.

egyáltalán nem...gyest kapok én is csak(fősuli után kevés volt a munkaviszonyom)

A pénzünk közös,hiába perpillanat ő keresi,hármunkért teszi.Soha nem vágja a fejemhez,vagy ilyesmi.Eleinte én is úgy voltam vele,mint itt írták páran,h inkább magamnak semmit,stbstb,aztán lassan megértette velem,h nálunk nincs enyém tiéd,és ha valami a pl. hobbim,akkor arra áldozni kell,és szükségem is van rá,h ne kattanjak bele az itthonlétbe..(ez pedig hosszútávon jó,kiegyensúlyozott kapcsolathoz vezet)