Őszintén! Te nem érzed néha tehernek a párod gyerekét?

Értem. És ha a szülők egyszerűen képtelenek békében meglenni egymással, akkor mi a teendő? Maradjanak együtt? Akkor az állandó feszültség miatt sérül lelkileg szegény kislány, Váljanak el? Akkor a válás miatt sérül lelkileg szegény kislány.

Ez a két lehetőség van, a kettő közül még mindig a második a jobb megoldás szerintem.

Szegény kislánynak majdnem 4 éve volt feldolgozni a válást, értem én hogy biztosan megviselte a dolog, de nehogy már erre fogjuk, hogy emiatt képtelen viselkedni. Más gyerekeknek is elváltak a szüleik, mégis képesek betartani az alapvető társadalmi normákat. Persze őket a szüleik (és nem a pótanyuka, nem a pótapuka, nem az óvónéni, nem a nagyszülők, hanem a szüleik) rendesen megnevelték, ez a különbség.

Hát azért ha másfél éve szült valaki, az azért nem épp friss dolog. Szoptatni meg nem szoptatott, mert nem volt teje.

Fűvel-fával pedig egy hónap leforgása alatt is meg lehet csalni valakit. Az 22 hétköznap, a gyerek bölcsiben, akár 22 pasit is "ki lehet próbálni".

" Ha ő így vezeti le a dolgokat, akkor a felnőttnek kötelessége segíteni rajta"

Pontosan. Ezért van a gyereknek apja és anyja. Az ő kötelességük segíteni rajta, és nem az enyém. Én megteszem, ami tőlem telik, de ez akkor sem az én feladatom. És pontosan ez a problémám, hogy MIÉRT nekem kell ezt végigszenvednem a gyerekkel? Nem az én gyerekem, saját gyerekem még nincs, túl nagy a felelősség, amit az én vállamra tolnak. Az anyuka is, meg a párom is.

Hát, arra márpedig van garancia, hogy én nem fogok boldog-boldogtalannal összefeküdni, szóval engem nem fog otthagyni, se akkor ha nincs gyerekünk, se akkor, ha van.

Olyat pedig hol írtam, hogy a párom nem törődik a gyerekével? Azt írtam, hogy mindent megenged neki, mert bűntudata van, amiért "lelépett" mellőle. Elkényezteti, de jár pszichológushoz, hogy tudjon ezen változtatni. A párom jó ember.