A férjem lánya szándékosan ártani akart a gyerekünknek, mit tegyek? Nagyon dühös és elkeseredett vagyok, mégis hol rontottuk el?
A férjemnek van egy hatéves kislánya az előző házasságából.
Hat hónapos a közös kisfiunk.
A férjem üzleti úton van külföldön még egy hétig, a lánya megfázott, belázasodott, az anyukája pedig megkért hogy ápoljam én, én úgyis itthon vagyok, hogy neki ne kelljen táppénzre mennie.
Beleegyeztem, így most itt van nálunk a kislány.
Csengetett a postás, átvettem egy levelet, mikor visszajöttem, ránéztem a kisfiamra, aki a kiságyában aludt a saját szobájában.
A kislány bement hozzá, és állt az ágya felett. Én marha még meg is hatódtam, hogy hogy szereti az öccsét. És egyszer csak a kiscsaj szándékosan ráköhögött, összenyalogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy "remélem elkapod tőlem a bacikat és meghalsz, te undok kis dög".
Azt hitte, hogy én nem látom.
Nagyon dühös lettem, megfogtam a kezét, bevonszoltam a szobájába, nagyon komolyan és szigorúan elbeszélgettem vele, azután rácsuktam az ajtót, hogy gondolkozzon el a történteken.
Legszívesebben megütöttem volna, dehát nem fogom más gyerekét megverni. Ha az én gyerekem tett volna ilyesmit, biztosan lekevertem volna neki egy méretes pofont, hogy tudja hol a helye.
Annyira dühös vagyok, most mit csináljak? Már az is eszembe jutott, hogy felhívom az anyukáját és megmondom neki hogy azonnal távolítsa el a gyereket a fiam közeléből.
Iszonyúan haragszom a kislányra, leginkább azért, mert tényleg alaposan felkészítettük a kistesó érkezésére, és egész eddig azt játszotta, vagyis inkább hazudta nekünk a gyerek, hogy ő milyen boldog és mennyire imádja az öccsét. Minden, a baba körüli teendőbe bevontuk, ha kedve volt hozzá, segíthetett. És mindig, mindenki előtt hangoztatta, hogy milyen aranyos az öcsikéje, és hogy szereti őt. Folyamatosan kérdezgettük, hogy mit érez, és pofátlanul belehazudta a szemünkbe hogy szereti. Pedig nagyon szeretjük a kislányt, ő ezt pontosan tudja, és mindig mindenben támogattuk, tudja hogy bízhat bennünk, számíthat ránk. És ennek ellenére ilyen alamuszi, gonosz dolgot tesz a hátam mögött. Mégis hol rontottuk el?
Mit kell ebben a helyzetben csinálni? Mi a megoldás?
válasza:Aki nem hisz a kerdezonek,annak elmeselnem,hogy nalunk mi tortent. Unokatesóm ilyen volt velem mindig....el is mondta,hogy belefog engem folytani a vizbe stb...az anyukám testvére ezert meg is pofozta..aztan meg egészen nem
volt 7eves amikor raugrott a fejemre,ea komaba voltam.......ma imádjuk egymat,de anya sokat mesélte,hog amikor a medencét is felallitottak azzal kezdte az unokatesóm,hogy majd ugy is megpróbál belefojtani...es meg ia próbálta... Bocsánat a buszon ülök,es epp eszek.... A lenyeg,hogy vannak ilyen rosszindulatú gyerekek sajnos..ea köztünk csak 2ev van
válasza:Valahol meg tudom érteni a kiscsajt.
NEM értek vele egyet, a legkevésbé sem.
De hat éves. Még fogalma sincs a világról, hogy hogyan működnek a dolgok.
Szétszakadt a családja. Ez egy nagyobb gyereknek is trauma, hát még egy hat évesnek látni, hogy Anya és Apa nem laknak együtt, nem ölelgetik és puszilgatják egymást, hanem az egésznek vége szakadt.
A kistestvér pedig a bűnbak, miatta nem laknak együtt a szülei (gondolja ő) és valószínűleg benne van ez az "Apa csak vele foglalkozik, őt szereti jobban" érzés, ami jellemző néhány gyerekre.
válasza:Utolsó vagyok, oké, most látom hogy 5 évet késtem a válasszal... taps nekem.
Mi lett azóta a gyerekekkel?
válasza:Én beszélnék az anyjával és férjeddel.Valószínűleg jó lenne a kislánynak egy pszichológus, mert hiába beszéltetek vele a tesó születéséről, nem igazán érti még meg egy akkor 4 és fél éves gyerek! Még most se!Kierőszakolva lett belőle, hogy szeresse a testvérét.Ami nem szokott működni.Ráadásul neki féltestvére, nem lakik vele állandóan se.Meg te nem vagy az anyja.
Ő még úgy érezheti a dolgot, hogy te és a kisfiú elvettétek tőle az apját.Ha ti nem lennétek, akkor apa visszamenne hozzá, és újra együtt lehetnének.
Ez a családban együtt felnövő testvéreknél is gyakran van.
Biztos hogy a kicsi születésekor látta rajtatok hogy örültök neki, vele törődtetek, ő gyakran mellékesnek érezte magát.Az összes haragja a kicsire irányul, őt tartja hibásnak.Most is biztos sokat hallotta, meg ne fertőzze a kicsit.
Ez az egész bár riasztó, de egy normális testvérféltékenység,hab a tortán hogy külön család vagytok, ez nehezíti.
Ez nem fog elmúlni magától.Ha beszéltek vele róla, bűntudata lesz, ami még konzerválja a dolgot.
Nem szabad érte szidni, nagy ügyet csinálni a dologból,bármennyire is ijesztő.
Mindenféleképpen a kislányban ezt a rossz érzést csak egy jó pszichológus tudja feloldani.És az, ha vele sokat törődtök, játszatok, hogy ne érezze magát mellőzzöttnek.
válasza:Nekem is taps!
Én is késtem 5 évet.
Én meg nem olvastam el a válaszokat, csak az utolsót néztem mikor van írva.
Én is szeretném tudni, mi lett azóta.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!