A férjem lánya szándékosan ártani akart a gyerekünknek, mit tegyek? Nagyon dühös és elkeseredett vagyok, mégis hol rontottuk el?
A férjemnek van egy hatéves kislánya az előző házasságából.
Hat hónapos a közös kisfiunk.
A férjem üzleti úton van külföldön még egy hétig, a lánya megfázott, belázasodott, az anyukája pedig megkért hogy ápoljam én, én úgyis itthon vagyok, hogy neki ne kelljen táppénzre mennie.
Beleegyeztem, így most itt van nálunk a kislány.
Csengetett a postás, átvettem egy levelet, mikor visszajöttem, ránéztem a kisfiamra, aki a kiságyában aludt a saját szobájában.
A kislány bement hozzá, és állt az ágya felett. Én marha még meg is hatódtam, hogy hogy szereti az öccsét. És egyszer csak a kiscsaj szándékosan ráköhögött, összenyalogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy "remélem elkapod tőlem a bacikat és meghalsz, te undok kis dög".
Azt hitte, hogy én nem látom.
Nagyon dühös lettem, megfogtam a kezét, bevonszoltam a szobájába, nagyon komolyan és szigorúan elbeszélgettem vele, azután rácsuktam az ajtót, hogy gondolkozzon el a történteken.
Legszívesebben megütöttem volna, dehát nem fogom más gyerekét megverni. Ha az én gyerekem tett volna ilyesmit, biztosan lekevertem volna neki egy méretes pofont, hogy tudja hol a helye.
Annyira dühös vagyok, most mit csináljak? Már az is eszembe jutott, hogy felhívom az anyukáját és megmondom neki hogy azonnal távolítsa el a gyereket a fiam közeléből.
Iszonyúan haragszom a kislányra, leginkább azért, mert tényleg alaposan felkészítettük a kistesó érkezésére, és egész eddig azt játszotta, vagyis inkább hazudta nekünk a gyerek, hogy ő milyen boldog és mennyire imádja az öccsét. Minden, a baba körüli teendőbe bevontuk, ha kedve volt hozzá, segíthetett. És mindig, mindenki előtt hangoztatta, hogy milyen aranyos az öcsikéje, és hogy szereti őt. Folyamatosan kérdezgettük, hogy mit érez, és pofátlanul belehazudta a szemünkbe hogy szereti. Pedig nagyon szeretjük a kislányt, ő ezt pontosan tudja, és mindig mindenben támogattuk, tudja hogy bízhat bennünk, számíthat ránk. És ennek ellenére ilyen alamuszi, gonosz dolgot tesz a hátam mögött. Mégis hol rontottuk el?
Mit kell ebben a helyzetben csinálni? Mi a megoldás?
Te már tettél ki kérdést erről nem? Tehát hogy a férjed kislánya utálja a ti gyereketeket és hasonlóan "szép" dolgokat mond (dögölj meg stb.)?
Ha mégsem te voltál, aki már kérdezett, akkor azt kérdezném, hogy eddig nem volt ilyen a kislány, csak most lett?
Persze az is rosszul esik, hogy féltékeny a testvérére, de ez valamennyire még érthető.
A fő problémám az, hogy sunyi módon a szemünkbe hazudott, mindezt 6 hónapon keresztül. Attól félek, nagyon félre lett nevelve a gyerek, pedig mi tényleg azt hittük, hogy mindent megtettünk. Egy gyerek sosem önmagától gonosz, szóval mi csesztünk el nála valamit jó alaposan. :(
Hat igen, szerintem jobban tenned, ha nem is említenem senkinek, mert vagy szules utani depressziósnak gondolnak majd kenyszerkepzetekkel, vagy azt hiszik, a sajat gyerek iránt érzett szeretet a nevelt elleni gyűlöletet váltott ki.
En a helyedben alapból nem vállalnam el többször betegen a kislányt, ha pedig ott van, nem hagynám egyedül a kicsivel semmiképp.
Nem rontottatok el semmit, "sima" testverfeltekenyseg, megspékelve azzal, hogy az uj gyerek az o apukájaval el....
#4,
nem én voltam.
Eddig szerette a testvérét, illetve ezek alapján valószínűleg csak megjátszotta hogy szereti, és csak az alkalomra várt, hogy mikor bánthatja.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!