A férjem lánya szándékosan ártani akart a gyerekünknek, mit tegyek? Nagyon dühös és elkeseredett vagyok, mégis hol rontottuk el?
A férjemnek van egy hatéves kislánya az előző házasságából.
Hat hónapos a közös kisfiunk.
A férjem üzleti úton van külföldön még egy hétig, a lánya megfázott, belázasodott, az anyukája pedig megkért hogy ápoljam én, én úgyis itthon vagyok, hogy neki ne kelljen táppénzre mennie.
Beleegyeztem, így most itt van nálunk a kislány.
Csengetett a postás, átvettem egy levelet, mikor visszajöttem, ránéztem a kisfiamra, aki a kiságyában aludt a saját szobájában.
A kislány bement hozzá, és állt az ágya felett. Én marha még meg is hatódtam, hogy hogy szereti az öccsét. És egyszer csak a kiscsaj szándékosan ráköhögött, összenyalogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy "remélem elkapod tőlem a bacikat és meghalsz, te undok kis dög".
Azt hitte, hogy én nem látom.
Nagyon dühös lettem, megfogtam a kezét, bevonszoltam a szobájába, nagyon komolyan és szigorúan elbeszélgettem vele, azután rácsuktam az ajtót, hogy gondolkozzon el a történteken.
Legszívesebben megütöttem volna, dehát nem fogom más gyerekét megverni. Ha az én gyerekem tett volna ilyesmit, biztosan lekevertem volna neki egy méretes pofont, hogy tudja hol a helye.
Annyira dühös vagyok, most mit csináljak? Már az is eszembe jutott, hogy felhívom az anyukáját és megmondom neki hogy azonnal távolítsa el a gyereket a fiam közeléből.
Iszonyúan haragszom a kislányra, leginkább azért, mert tényleg alaposan felkészítettük a kistesó érkezésére, és egész eddig azt játszotta, vagyis inkább hazudta nekünk a gyerek, hogy ő milyen boldog és mennyire imádja az öccsét. Minden, a baba körüli teendőbe bevontuk, ha kedve volt hozzá, segíthetett. És mindig, mindenki előtt hangoztatta, hogy milyen aranyos az öcsikéje, és hogy szereti őt. Folyamatosan kérdezgettük, hogy mit érez, és pofátlanul belehazudta a szemünkbe hogy szereti. Pedig nagyon szeretjük a kislányt, ő ezt pontosan tudja, és mindig mindenben támogattuk, tudja hogy bízhat bennünk, számíthat ránk. És ennek ellenére ilyen alamuszi, gonosz dolgot tesz a hátam mögött. Mégis hol rontottuk el?
Mit kell ebben a helyzetben csinálni? Mi a megoldás?
válasza:Egyetértek azzal a válaszadóval aki azt írta, hogy 6 évesen a gyerek tetteit a pillanatnyi lelkiállapota vezérelte. Az is lehet-de nem akarok elméletek gyártani-hogy otthon az anyja "nevelei bele" ezt a viselkedést a kicsivel szemben. Pedig akkor ti hiába készítitek fel a kicsihez!
Remélem a férjed megérti és nem lesz ebből vita! Ha gyakran előfordul hasonló akkor pedig egy gyermekpszichológussal jó lenne megnézetni a leányzót.
válasza:" ha gyakran elöfordul hasonlo" utolso valaszadó ....
Vagyis hanyszor kell bántalmazza a kisfiut szerinted ahhoz, hogy a kisfiut megvedjek vegre?
Mikrofon erdemli meg a kisfiú h nyugta legyen?
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:A nővérem és köztem 2 év van. Mikor megszülettem, mindenáron meg akart szabadulni tőlem. Ilyenekkel nyaggatta anyunkat folyamatosan, hogy "adjuk oda annak a néninek... hagyjuk itt... adjuk el...". Minden porcikájával utált, és a későbbiekbe mondhatni tönkre tette a gyerekkorom.
Mentségére szólva fizikálisan sosem akart eltenni láb alól. Sőt, volt olyan, hogy együtt fürödtünk, én lehettem 2 éves, ő . Anya csak egy percre szaladt ki a konyhába, és mondta a tesómnak, hogy "ha a kicsi elcsúszna a kádban, a fejét tartsd mindenképp a víz felett." Így is lett, elcsúsztam, a tesóm azonnal elkapta a fejem, és ordított, mire anya visszarohant. Tehát gyakorlatilag megmentett :). Lehet, ilyen szituban a kislány is ezt tenné az öcsikéjével. Csak valszeg még ő sem tud róla.
Nálunk amúgy nagyon sok időnek kellett eltelnie, hogy rendeződjön a dolog, kb 25 évnek. És csak akkor vagyunk jóban, ha külön élünk. De mióta így van, mondhatni baráti a viszonyunk, amit a megnyomorított gyerekkorom után nem biztos, hogy valaha el mertem volna képzelni :)
A tesóm egyszer bevallotta, hogy felnőtt fejjel nagyon szégyelli, amiket velem tett. De a gyerek az ilyeneken nem gondolkodik.
Én sem hinném, hogy a párod lánya teljes szívéből komolyan gondolta, amit mondott. Beszélgessetek el vele, lehet egy kis terápia sem ártana, de szerintem majd megkomolyodik és elmúlnak az ilyen gonosz kis gondolatai. És remélhetőleg felnőtt korukra jóban lesznek.
Mindazonáltal teljesen megértem, hogy kikeltél magadból és megrémültél. Én is ezt tettem volna.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!