A férjem lánya szándékosan ártani akart a gyerekünknek, mit tegyek? Nagyon dühös és elkeseredett vagyok, mégis hol rontottuk el?
A férjemnek van egy hatéves kislánya az előző házasságából.
Hat hónapos a közös kisfiunk.
A férjem üzleti úton van külföldön még egy hétig, a lánya megfázott, belázasodott, az anyukája pedig megkért hogy ápoljam én, én úgyis itthon vagyok, hogy neki ne kelljen táppénzre mennie.
Beleegyeztem, így most itt van nálunk a kislány.
Csengetett a postás, átvettem egy levelet, mikor visszajöttem, ránéztem a kisfiamra, aki a kiságyában aludt a saját szobájában.
A kislány bement hozzá, és állt az ágya felett. Én marha még meg is hatódtam, hogy hogy szereti az öccsét. És egyszer csak a kiscsaj szándékosan ráköhögött, összenyalogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy "remélem elkapod tőlem a bacikat és meghalsz, te undok kis dög".
Azt hitte, hogy én nem látom.
Nagyon dühös lettem, megfogtam a kezét, bevonszoltam a szobájába, nagyon komolyan és szigorúan elbeszélgettem vele, azután rácsuktam az ajtót, hogy gondolkozzon el a történteken.
Legszívesebben megütöttem volna, dehát nem fogom más gyerekét megverni. Ha az én gyerekem tett volna ilyesmit, biztosan lekevertem volna neki egy méretes pofont, hogy tudja hol a helye.
Annyira dühös vagyok, most mit csináljak? Már az is eszembe jutott, hogy felhívom az anyukáját és megmondom neki hogy azonnal távolítsa el a gyereket a fiam közeléből.
Iszonyúan haragszom a kislányra, leginkább azért, mert tényleg alaposan felkészítettük a kistesó érkezésére, és egész eddig azt játszotta, vagyis inkább hazudta nekünk a gyerek, hogy ő milyen boldog és mennyire imádja az öccsét. Minden, a baba körüli teendőbe bevontuk, ha kedve volt hozzá, segíthetett. És mindig, mindenki előtt hangoztatta, hogy milyen aranyos az öcsikéje, és hogy szereti őt. Folyamatosan kérdezgettük, hogy mit érez, és pofátlanul belehazudta a szemünkbe hogy szereti. Pedig nagyon szeretjük a kislányt, ő ezt pontosan tudja, és mindig mindenben támogattuk, tudja hogy bízhat bennünk, számíthat ránk. És ennek ellenére ilyen alamuszi, gonosz dolgot tesz a hátam mögött. Mégis hol rontottuk el?
Mit kell ebben a helyzetben csinálni? Mi a megoldás?
válasza:"kedves 21. neked nincs gyereked ugye?"
Kettő is van. Tudnak sumákolni és sajnos előfordul, hogy emberekkel és állatokkal gonoszkodnak ilyen korban.
A biológiai fegyver bevetése, ilyen kísérő szöveggel nem túl valószínű. A betegségek fertőzésmechanizmusa még homályos lehet nekik.
Az anyuka pedig egy kifejezetten épeszű szülőt meghazudtoló módon 6 hónapos gyerek mellé beteg gyereket vállal el. Ez sem jellemző, mi ilyen kockázatot nem vállalunk. A kérdező alkalmatlan anyának.
válasza:Amúgy, ha feltételezzük, hogy igaz a kérdés, a gyerek akkor is normálisan viselkedett. Nem igaz, hogy az ilyen jellegű féltékenység, és ennek ilyen jellegű formája nem normális. Végülis a nagyobbik, azon túl, hogy verbálisan vagyon csúnyán bántotta a kicsit, nem tett semmi olyat, ami komoly sérülést okozhatott volna. Egy hatéves níyilvánvalóan tudja, hogy ráköhögéssel nem fogja valóban kinyírni a kistesót, csak rávetítette az összes haragját.
Gondolj bele kérdező: ott van egy olyan helyen, ahol sem az anyja, sem az apja nincs ott, viszont ott van az a nő, aki akadályozza, hogy a szülei együtt legyenek (hiába nem így van, ezt egy hatéves még nem éri fel ésszel), és ott van "a" gyerek.
A másik, amit tudomásul kell venni, és ekkora gyerekkel is meg lehet beszélni: nem kell, hogy szeresse a testvérét.
"egész eddig azt játszotta, vagyis inkább hazudta nekünk a gyerek, hogy ő milyen boldog és mennyire imádja az öccsét"
Tudta, hogy ezt várjátok el tőle, és próbált ennek megfelelően viselkedni. De nem, nem kell imádnia, sőt szeretnie sem. Miért kellene? Elviselnie kell, tudomásul vennie, hogy a másik is a családja része. Ennyit, és nem többet.
"bevonszoltam a szobájába, nagyon komolyan és szigorúan elbeszélgettem vele"
pontosan miről?
válasza: válasza:"A biológiai fegyver bevetése, ilyen kísérő szöveggel nem túl valószínű. A betegségek fertőzésmechanizmusa még homályos lehet nekik."
No már miért lenne homályos? Nem azt hallgatja kiskora óta, hogy ne köhögj rá erre vagy arra, mert beteg lesz? Vagy Te a gyerekeidnek sose mondtad, hogy ez rossz?
"Az anyuka pedig egy kifejezetten épeszű szülőt meghazudtoló módon 6 hónapos gyerek mellé beteg gyereket vállal el."
Ez számodra ismeretlen lehet, de vannak akik segíteni igyekeznek a másikra. Ha a férjem gyerekéről lenne szó, én is simán bevállalnám, mert az ő gyereke és az én gyerekem közt nincs különbség. Nincs rangsor. Testvérek közt előfordul, hogy az egyik beteg, a másik nem. A kockázat ott van. A kérdező nem egy szomszéd gyereket fogadott be.
"A kérdező alkalmatlan anyának."
Abból ahogy fogalmazol két gyerekkel, én inkább téged kiáltanálak ki alkalmatlannak.
Mondtam neki, hogy nagyon szeretjük őt, és attól, hogy kistestvére van, őt nem szeretjük kevésbé. Illetve azt is mondtam, hogy soha, semmilyen körülmények között sem bánthatja az öccsét, mert annak következményei lesznek. Viszont ha valaki őt akarja bántani, akár az öccse nagyobb korában, akár valaki más, akkor őt is ugyanúgy meg fogjuk védeni. Kb ilyesmit mondtam neki.
#31,
azért az kicsit erős, hogy alkalmatlan vagyok anyának. Én nem bántottalak, kikérem magamnak ezt a gusztustalan és igazságtalan hangnemet, meg aztán mégis ki a fene vagy te, hogy engem minősítsél? Látom, nem volt gyerekszobád, most akkor mondjam azt, hogy bizonyára a te édesanyád is alkalmatlan volt anyának? Engem ennél sokkal jobban neveltek. ;)
válasza:Megmutatkozik kendözetlenul a termeszetuk mert nincs eszuk meg ebben a korban h titkoljak
Allatkinzas, egymasnak artas semmilyen korban nem normalis
Az en lanyom is 6 eves de sose ölt meg egy bogarat se, söt megker engem ha lat egyet a földön, h lepjek at rajta! Ugyanazt teszi a viragokkal is.
Sose utött vissza se sajnos , pedig egy nagyon eleven, okos gyerek
Sok a rohadt termeszetu gyerek
válasza: válasza:En tutti kötelessegemmek ereznem a sajat gyerekem megvedeset mert ezek szerint nincs a fiad biztonsagban amig tusolsz, vagy hatat forditsz!
Ma raköhög, holnap fejbevagja!
En nem turném atpakolnam a mamikajanak!
válasza: válasza:"Látom, nem volt gyerekszobád"
Az, hogy gyerekekről nem feltételezek ilyen előre megfontolt szörnyűségeket és a saját gyerekeimnél sem látok hasonlót pont azt feltételezi, hogy volt gyerekszobám és nekik is van. Vagy valamit jól csinálunk, normális környezetet teremtünk vagy jobb a genetikánk.
Egyébként nehéz kimondani, de most Andizsuzsi válaszával értek egyet. Helyén kell kezelni a dolgokat mégis csak egy gyerekről van szó és nem a patás ördögről. Nem sikerült a felkészítő tréningetek, de még javítani lehet rajta(és rontani is).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!