Most mégis mit csináljak?

Szüleim elváltak, már több mint 10 éve.

15 éves vagyok, eddig vidéken életem, faterom BP-hez közeli városkába költözött. Most, hogy 9. osztályos vagyok, koleszos lettem BP-n. Eleinte 1 évben csak egyszer találkoztunk, ő a mostani családjánál él.. (vagyis a feleségével, s a felesége családjával..) Ők úgy élnek együtt, hogy van Fater, felesége, feleségének a lánya, a lányának a gyereke, s a lányának a barátja, plusz a felségének a nővérével.(eléggé öreg már faterom felesége, s annak nővére is) Mivel BP-n "lakok" eléggé sokat voltam mostanában náluk (az évi 1-hez képest), talán 2 hetente 1x. Sajnos ez nem mindenkinek tetszik. Faterommal nem nagyon szoktunk egymással kommunikálni, inkább a felségével tartom a kapcsolatot, szeretem is, de nem tudom, hogy ki az aki szövetkezik a hátam mögött, s sem.

Sajnos volt olyan, hogy haza kellett mennem a kollégium miatt vidékre, mivel be kellett fizetnem a koleszt (anyum fizeti), ezért az előző volt a 3. hét, hogy nem tudtam elmenni hozzájuk... jólvan, megbeszéltük, hogy a következő héten megyünk vásárolni (gyerektartás), s utána rá 2 hétre megyek. Következő héten pénteken, az egyik híres pályaudvaron felszállok a vonatra, leülök, majd megnézem az üzeneteimet. A faterom feleségének lánya írt nekem (sokat szoktunk beszélgetni régebben), hogy nem kellene mennem, mert az anyuja beteg, faterom meg egész hétvégén dolgozik (ami hazugság..), jó lenne, ha ma nem mennék hozzájuk, írta ezt fél órával azelőtt, hogy felültem volna a vonatra. Írtam neki, hogy nem jó, már a vonaton ülök, nem akarok leszállni... viszont ő mindenképp szerette volna hogy ne menjek, mert ő "úgy tudom, hogy év elején havonta 1x-i találkozásról volt szó" , "apád egész hétvégén dolgozik" , "szerintem többet vagy itt mint havi 1 hónap", sajnáltatta magát, majd megírtam neki, hogy jó. Ha ennyire nem akartok látni, akkor legyen, mellékesen megjegyezném, 2 megállóval előbb szálltam le a céllállomásnál. Szó, mi szó, nagyon rosszul esett, de hát ez van.. ez volt 1 héttel ezelőtt. Azóta volt a névnapom is, apum szokásához hívően fel sem hívott, fel sem köszöntött, se a felesége nem hívott, én telefonálni nem tudok mivel nincs a kártyámon pénz. Ezen a héten semmi sem történt, nem is lenne akkora probléma hogy haza kell jönnöm havonta, csak a bökkenő az, hogy anyum egyedül él, mamámat gondozza, s nagyon szegény, nem bírja fizetni az utiköltséget (2K FT oda vissza!), s ennek az egyik héten ide, a másik héten oda dolognak főleg ez is egy közrejátszó tényezője, hogy anyám sem milliomos hogy minden héten ennyit pengessen ki az amúgy is sanyarú kis fizetéséből. Apummal nem tudom azon kívül másképp felvenni a kapcsolatot, hogy felhívnám, csak vonattal tudok hozzá elmenni, de akkor is ott van a "családja". Most nem tudom mit csináljak, ha továbbra így folytatódik anyumék itthon nem tudnak mit enni, mert kell az útiköltségre pénz. Faterommal nem nagyon akarok beszélni, mert egy undorító féregnek találom, hogy ilyen helyzetekben sem tud felhívni. Ez undorító tőle.. Most mégis mit tegyek?