A férjem lánya szándékosan ártani akart a gyerekünknek, mit tegyek? Nagyon dühös és elkeseredett vagyok, mégis hol rontottuk el?
A férjemnek van egy hatéves kislánya az előző házasságából.
Hat hónapos a közös kisfiunk.
A férjem üzleti úton van külföldön még egy hétig, a lánya megfázott, belázasodott, az anyukája pedig megkért hogy ápoljam én, én úgyis itthon vagyok, hogy neki ne kelljen táppénzre mennie.
Beleegyeztem, így most itt van nálunk a kislány.
Csengetett a postás, átvettem egy levelet, mikor visszajöttem, ránéztem a kisfiamra, aki a kiságyában aludt a saját szobájában.
A kislány bement hozzá, és állt az ágya felett. Én marha még meg is hatódtam, hogy hogy szereti az öccsét. És egyszer csak a kiscsaj szándékosan ráköhögött, összenyalogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy "remélem elkapod tőlem a bacikat és meghalsz, te undok kis dög".
Azt hitte, hogy én nem látom.
Nagyon dühös lettem, megfogtam a kezét, bevonszoltam a szobájába, nagyon komolyan és szigorúan elbeszélgettem vele, azután rácsuktam az ajtót, hogy gondolkozzon el a történteken.
Legszívesebben megütöttem volna, dehát nem fogom más gyerekét megverni. Ha az én gyerekem tett volna ilyesmit, biztosan lekevertem volna neki egy méretes pofont, hogy tudja hol a helye.
Annyira dühös vagyok, most mit csináljak? Már az is eszembe jutott, hogy felhívom az anyukáját és megmondom neki hogy azonnal távolítsa el a gyereket a fiam közeléből.
Iszonyúan haragszom a kislányra, leginkább azért, mert tényleg alaposan felkészítettük a kistesó érkezésére, és egész eddig azt játszotta, vagyis inkább hazudta nekünk a gyerek, hogy ő milyen boldog és mennyire imádja az öccsét. Minden, a baba körüli teendőbe bevontuk, ha kedve volt hozzá, segíthetett. És mindig, mindenki előtt hangoztatta, hogy milyen aranyos az öcsikéje, és hogy szereti őt. Folyamatosan kérdezgettük, hogy mit érez, és pofátlanul belehazudta a szemünkbe hogy szereti. Pedig nagyon szeretjük a kislányt, ő ezt pontosan tudja, és mindig mindenben támogattuk, tudja hogy bízhat bennünk, számíthat ránk. És ennek ellenére ilyen alamuszi, gonosz dolgot tesz a hátam mögött. Mégis hol rontottuk el?
Mit kell ebben a helyzetben csinálni? Mi a megoldás?
válasza:59-es
Nagyon bator volt az anyukad, hogy annak ellenere hogy tudta milyen utalatot erzett a novered irantad, ott mert teged egyedul hagyni vele a furdoszobaba. Csak ket evvel volt idosebb toled, nem biztam volna egy gyerekben sem, hogy feltartja egy pici fejet.
válasza:59-es vagyok. Amikor ez történt, apukánk külföldön dolgozott, anya pedig egyedül nevelt két kisgyereket messze a nagyszülőktől. A 80-as években volt ez, nem volt bébibszitter, vagy hasonlók. Én is bölcsiben voltam már 8-9 hónapos korom óta, mert anyu is dolgozott, méghozzá kemény melót az építőiparban. Nem nagyon volt más választása anyának, mint megbízni a gyerekeiben.
Amúgy a tesóm a későbbiekben is mentette meg az életem. Mondjuk volt, hogy ő sodort életveszélyes helyzetbe XD. Ami még eszembe jut: lehettem vagy 8, ő 10, és otthon rohangáltunk, vagy ő kergetett, nem tudom már. Neki estem a szekrénynek, a tetejéről a váza zuhanni vágyott, és a tesóm rántott el alóla villám reflexekkel.
Pedig higgyétek el, nagyon nagyon utált gyerekként. Mégis féltette az életem.
Érdekes ez. Amúgy nálunk is az abszolút féltékenység állt a háttérben. Mégsem hagyott volna a nővérem soha meghalni, és mostanra szeretjük egymást, még ha ő sosem mondaná ezt, akkor is tudom :).
válasza: válasza: válasza:63-as, szerinted hogy lehet kivételezni egy 6(HAT) hónapos(!) gyerekkel?
A gondolatmeneted szerint hatéves kislány talán azt sérelmezheti, hogy őt nem pelenkázzák át naponta 3-4-szer... Ez marhaság.
válasza: válasza: válasza: válasza:Bocs, csak az első tíz választ olvastam el, így ennek tudatában válaszolok.
Lehet, hogy valójában nem a gyerek iránti gyűlöletről van szó, hanem ez csak egy érzelemátvitel volt, vagyis az a probléma, hogy úgy érezte, hogy az anyja és az apja is cserben hagyta, amikor beteg volt.
Az, hogy megbüntetted, egyfelől érthető is, és helyeselhető is lenne, másfelől viszont talán bölcsebb lett volna megkérdezni, hogy mi a baja. Így valószínű, hogy a saját büntetése miatt is a kicsit fogja okolni, rajta áll majd további bosszút. Persze megértem, hogy hirtelen felindultságból ezt tudtad tenni, és még szerencse, hogy nem adtál neki pofont.
Azt is tudni kell, hogy a gyerekek a szülők tünethordozói, szóval mindhármotoknak van min gondolkozni, ha van bennetek együttműködés.
Lehet, hogy a válás most kezdi megviselni.
Ezek csak néhány gondolat, ami hirtelen eszembe jut, tényleg érdemes lenne szakemberhez fordulni, mielőtt még jobban elfajulna a dolog.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!