A férjem lánya szándékosan ártani akart a gyerekünknek, mit tegyek? Nagyon dühös és elkeseredett vagyok, mégis hol rontottuk el?
A férjemnek van egy hatéves kislánya az előző házasságából.
Hat hónapos a közös kisfiunk.
A férjem üzleti úton van külföldön még egy hétig, a lánya megfázott, belázasodott, az anyukája pedig megkért hogy ápoljam én, én úgyis itthon vagyok, hogy neki ne kelljen táppénzre mennie.
Beleegyeztem, így most itt van nálunk a kislány.
Csengetett a postás, átvettem egy levelet, mikor visszajöttem, ránéztem a kisfiamra, aki a kiságyában aludt a saját szobájában.
A kislány bement hozzá, és állt az ágya felett. Én marha még meg is hatódtam, hogy hogy szereti az öccsét. És egyszer csak a kiscsaj szándékosan ráköhögött, összenyalogatta az arcát, és azt mondta neki, hogy "remélem elkapod tőlem a bacikat és meghalsz, te undok kis dög".
Azt hitte, hogy én nem látom.
Nagyon dühös lettem, megfogtam a kezét, bevonszoltam a szobájába, nagyon komolyan és szigorúan elbeszélgettem vele, azután rácsuktam az ajtót, hogy gondolkozzon el a történteken.
Legszívesebben megütöttem volna, dehát nem fogom más gyerekét megverni. Ha az én gyerekem tett volna ilyesmit, biztosan lekevertem volna neki egy méretes pofont, hogy tudja hol a helye.
Annyira dühös vagyok, most mit csináljak? Már az is eszembe jutott, hogy felhívom az anyukáját és megmondom neki hogy azonnal távolítsa el a gyereket a fiam közeléből.
Iszonyúan haragszom a kislányra, leginkább azért, mert tényleg alaposan felkészítettük a kistesó érkezésére, és egész eddig azt játszotta, vagyis inkább hazudta nekünk a gyerek, hogy ő milyen boldog és mennyire imádja az öccsét. Minden, a baba körüli teendőbe bevontuk, ha kedve volt hozzá, segíthetett. És mindig, mindenki előtt hangoztatta, hogy milyen aranyos az öcsikéje, és hogy szereti őt. Folyamatosan kérdezgettük, hogy mit érez, és pofátlanul belehazudta a szemünkbe hogy szereti. Pedig nagyon szeretjük a kislányt, ő ezt pontosan tudja, és mindig mindenben támogattuk, tudja hogy bízhat bennünk, számíthat ránk. És ennek ellenére ilyen alamuszi, gonosz dolgot tesz a hátam mögött. Mégis hol rontottuk el?
Mit kell ebben a helyzetben csinálni? Mi a megoldás?
"remélem elkapod tőlem a bacikat és meghalsz, te undok kis dög".
Szokott ilyen szavakat, szóösszetételt használni egy hatéves kisgyerek? Életszerű, hogy egy eltitkolt cselekedetet hangosan kommentálunk? Szerintem csak Hollywoodban. Nem hiszek a kérdezőnek.
A gyerekek nagyon a jelenben élnek, a pillanatnyi lelki tényezőik irányítják őket. Az én 4 évesemmel pl. nagyon szoros a kapcsolatom, nagyon anyás, de ha mérges rám, akkor azt mondja, hogy soha többé nem fog szeretni és ne legyek többé az anyukája.
Talán a kislány tényleg szereti az öccsét, ahogy eddig mutatta. Csak esetleg valamiért megharagudott rá éppen. Nem történt előtte olyan, hogy a kicsi miatt rászóltál, ő pedig ezt igazságtalannak érezte? Beszélgess el vele, kérdezd meg, miért akart abban a pillanatban a kicsinek rosszat. Azzal egyet értek, hogy ne hagyd máskor őket kettesben, de azért nem hiszem, hogy a kislány felett rögtön pálcát kellene törni. Mondd el a férjednek mindenképpen, és a kislány anyukájának is. Mindegy, mit hisznek majd, az az ő dolguk, de tudniuk kell.
#28,
hú, köszi szépen, ez a megközelítés eszembe sem jutott, remélem neked van igazad. :)
#29,
ez baromság, már bocs.
És a többiek, akik szerint kamu, hát örüljetek neki, hogy a ti tökéletes kis világotokban nem fordulhat elő ilyesmi.
Akinek nem tetszik a dolog, vagy aki szerint kamu, az írjon privát üzenetet, de légyszi ne offoljátok már szét a kérdést a hülyeségetekkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!