Férjemről mi a véleményetek?

3 éve volt már egy terhességem ,de sajnos 6 hetesen elment. Valahogy az óta változott meg számomra, mint ha engem okolna azért, hogy nem maradt meg. Nehezen egy örökbefogadásra rá tudtam beszélni, hogy legalább ezt próbáljuk meg, de itt is látom, hogy nagy hiba volt. Ha nem szeretet, akkor mindegy ,hogy mit csinálok, akkor is el fog menni.

A babán nagyon sokat gondolkoztunk, mére meghoztuk a számunkra helyes döntést. Orovossal is nagyon sokat beszéltünk, előnyök, és hátrányok is szóba jöttek.

Beszéltünk már egy prof dokival, és ő kezelt félre. :(

AZóta folyton a lecseszéseket kapom, hogy az én hibám, hogy nem lehet.

Lombik program sem sikerült, csak utána az mérhetetlen nagy űr keletkezett utána.

Tényleg nagyon fájdalmas, hogy körülöttünk mindenki babázik, és milyen boldog, mi meg itt vagyunk már 34 évesen és még mindig nem lehet. Lassan én is kifutok az időből, és már esélyem sem lenne. De ahhoz neki is tenni kéne valamit, hogy jobb eredményei legyenek, de inkább elnézi, hogy szenvedek. Ha sírni lát, akkor csak annyit nyög oda, hogy már megint a pajzsmirigyedtől vagy ilyen hangulatban?

Szóba hoztam neki, hogy váljunk el, és mindenki úgy eli meg ezt a dolgot ahogyan csak akarja. Az a baj ,hogy ő sem egészséges, csak azt hiszi magáról (kevés a sperma, azon belül a mozgó) Ezzel az eredménnyel sem lőhet előbb gólt másnál sem.

Változó, hogy milyen a hangulata, volt már, hogy nagyon hangosan kiabált velem, és azért van benne agresszió is.