Mit tennétek a helyemben? Nagyon el vagyok keseredve.

Örülök, hogy végre valaki írt egy történetet, így kiderült, hogy valószínűleg nem a Kérdező a hibás és nem előle menekül a férje, egyszerűen csak a játékszenvedély kemény ügy.

Látod, Kérdező, ezért írtuk neked, hogy határozottan lépj fel ez ellen, mert olyan megközelítéssel, hogy jaj, én nem akarom, hogy lemondj a játékról és a kedvenc elfoglaltságodról, de ez így kicsit nekem rossz, ennek ellenére, míg 15 órát ott gubbasztasz hozok neked kaját a gép elé, az NEM célravezető!

Merd meglépni, különben még előttetek áll egy egész élet és ha mindent így ráhagysz nagyon keserves életed lehet majd! Férjet kerestél a személyében és a gyerekeid apját, nem pedig egy negyedik gyereket magadnak!

Kívánom, hogy minden rendeződjön a családotokban!

Röhögve olvastam fel a kérdést a családomnak. Apával együtt játszottunk, de ő 45 éves létén napi kb 8 órát játszott, volt,hogy dolgozni sem ment el mert játszott :DDDD

Ne aggódj ha vége lesz a világnak, vagy veszt akkor majd megunja. Rábírni nem fogod tudni.

utolsó vagyok

Mi is járunk klántalálkozóra minden évben :D

A játék nagyon jó stressz levezető tud lenni és a mindennapi egyhangú munka után, ahol ráadásul szándékosan streszelik az embert, hogy jobban teljesítsen vagy kirúgják.

Az a kis fantázia játékvilág, ahol egyszerű szabályok vannak, rengeteg emberrel lehet megismerkedni, hasznosnak érzi magát az ember és a jutalom rendszerrel nagyon szórakoztató tud lenni. A gond akkor van, ha az ember elveszik benne és tulajdonképpen az egész élete ebbe a ciklusba kerül(munka alatt stressz, játék stressz oldó, alvás). A klántalálkozók bográcsozással egyébként nagyon jó események szoktak lenni: beszélgetések, viccelődések és mindenki jól érzi magát. Nekem is van egy történetem, bár sajnos nem épp egy boldog befejezésű:

Ismerősöm egyetemre járt és szeretett játszani, viszont volt, hogy nem is feküdt le és nem ment be órákra. Félév közben teljesített ezek ellenére, a gond vizsgaidőszakban kezdődött. Nagyobb volt a stressz így nagyobb volt a csábítás gépezni is és ha elkezdett játszani nem tudta abba hagyni. Jó képességeinek köszönhetően, pár órás tanulásai ellenére is már csak pár féléve lett volna hátra, de voltak olyan tárgyak amikkel megcsúszott és már rektori kérvényt(utolsó esély) kellett leadnia, hogy egyáltalán elmehessen vizsgázni vagyis elég nagy stressz alatt volt. Barátnője természetesen segíteni akart neki és amikor gépezett próbálta elcsalni valahogy onnan és a végén el is költözött tőle. Viszont akárhányszor félbeszakította játék közben az ismerősöm egyre agresszívabban válaszolt és jöttek a veszekedések és tulajdonképpen ezért is költözött el barátnője tőle, remélte, hogy így észhez tér. Az ismerősöm szakított vele, mert neki nincs szüksége olyan nőre aki nem hagyja, hogy legalább egy kicsit élvezze az életet, végül az egyetemről is kirúgták.

Én nem javaslom, hogy játék közben zavard, mert könnyen előfordulhat, hogy agresszív lesz bármennyire nem is szeretne és te is csalódnál benne. Inkább akkor próbáld elcsalni a géptől, mikor vége van egy meccsnek, vagy egy küldetésnek ehhez persze ismerni kellene a játék mechanikáját. Legjobb talán előtte lenne rávenni dolgokra, viszont a gond itt az szerintem, hogy akkor örül az ember ha haza ér és rögtön igyekszik először a stressztől megszabadulni. A legjobb az lenne, ha lenne valamilyen más stressz feloldó technikája lenne és csak azután menne játszani, ha lenyugodott és foglalkozott a számára is fontos 'dologgal': a családjával, mert ahogy írtad szeret titeket, de ezt nem tudja megmutatni jelenleg, mert egész nap csak játszik.

Mindenképpen akarnia kell a változást és rá kellene ébreszteni, hogy a gyerekei úgy nőnek fel, hogy nem is 'ismerik' igazából az édesapjukat, csak egy gép előtt ülő idegent. Korábban már írták és egyet értek, nem kellene az ételt elé vinni és egyébként is szerintem a legjobb az lenne, ha a család még ha nem is mindig, de együtt tudna ebédelni. Remélem sikerül nyugodt körülmények között elbeszélgetned vele és megtaláljátok a közös megoldást ami mindkettőtöknek jó, mert a problémák azért vannak, hogy megoldjuk azokat.