Mit tennétek a helyemben? Nagyon el vagyok keseredve.
Párom nagyon rákattant egy játékra, nem is gondoltam, h függő, de azok után, hogy ma megkérdezte, nincs-e kedvem többszáz km-t utazni családlátogatás címén, csak azért, hogy ő a "KLÁNTÁRSAIVAL" találkozzon, betelt a pohár.
2 gyermekünk van, útban a 3.
Családapa, 28 éves.. És ha nem dolgozik, akkor a gép előtt játszik ezzel a játékkal. Hétköznap meló előtt (ha előbb kel) és meló után is, este 8-9-ig. Hétvégén keléstől fekvésig, ami akár éjjel 2-3 óráig is elnyúlik. Nem szóltam érte eddig, pedig semmit nem foglalkozik a gyerekekkel amióta ebben van (3-4 hónapja) De most, h úgy érzem ezzel a klántalálkozóval kissé túl látszik lőni a célon, nem tudom mitévő legyek.
Van valaki hasonló helyzetben? Kérlek segítsetek, a szép szó nem használ.
Sok vagy nem sok, egye meg, amit főzött! Hát majd mindjárt sajnálom is, nem?
Az internet/játék függőségek egyáltalán nem csak abból származhatnak, hogy valami nincs rendben, egyszerűen csak ki kell próbálni és kicsit belemerülni, aki hajlamos rá, annak hello.
De várható volt, hogy lesznek, akik a Kérdezőt fogják hibáztatni!
És ha neki sok, ha ő is besokall, plusz még a férje is tetézi a játékszenvedéllyel? Akkor mi legyen? Hagyja ott a gyerekeket és járjon el ő meg inni?
Egy 28 éves felnőtt emberről beszélünk, akinek azért kellene, hogy legyen felelősség tudata és gondoskodni kellene a családról!
Akiről fentebb meséltem, volt, hogy dolgozni se akart bejárni, mert éppen fontos küldetésben volt!
"Miért menekülne komolyan mindene megvan, mosva-főzve-takarítva van rá/utána. Minden rendben szexuálisan is."
Persze, ennyiből áll az élet, más gond nem is lehet. :D
Nálunk mindkettőnkkel előfordult ilyen: egy időben a párom volt számítógépfüggő, utána én.
Mi a napi gondok elől menekültünk bele, amiket még együtt sem tudtunk megoldani (pedig nálunk is volt ám kaja, meg szex :D)
Az ilyesmit komolyan át kell beszélni, nem csak úgy, hogy "Józsi, utálom már, hogy sokat gépezel és nem vagy eleget a családdal". Ne hagyd rá!
Szerencsére nálunk ilyenről szó sincs, h nem akar menni dolgozni, az még hab lenne a tortán.
Köszönöm, akik mellettem állnak, nagyon rossz ez így, mert szeretem őt, azért vállaltam A-Z-ig, de most úgy érzem elszaladt vele a ló, és tenni kell, h újra a régi legyen.
Olyan drasztikus lenne lelépni, pedig biztos elgondolkodna, és anyumékhoz tudnánk is menni, de úgy érzem az elég nagy lépés lenne. Előbb próbálok vele beszélni, én nem azt szeretném, hogy adja fel amit szeret csinálni, játsszon nyugodtan, inkább ez (ahogy írták is) mint hogy eljárjon kocsmázni v akármi, de normál keretek között, hétvégén a napi 15 órát enyhe túlzásnak tartom, és van mikor ennél is több..
Ha te azt fogod mondani, hogy nem akarod megfosztani ettől, üljön ott órákat nyugodtan, csak ne 15-t, akkor egy csöppet sem fogod meghatni és baromira nem lesz hatásos már.
Ez az ő esetében már kevés. Alapból hajlamos is volt rá, ahogy írtad és most meg végképp belemerült.
Tudod engem az kapcsol ki, ha haza megyek a gyerekeimhez, ha velük lehetek és a feleségemmel.
Ha közösen tölthetjük az időt. Én hozzájuk sietek haza, nem holmi játékokhoz!
Ezeket gondold át!
Nem vagy elég határozott!
De miért nem kellett segítenie semmiben sem otthon???
Mert mire hazajön kész van minden. És igen tudom, itt van elrontva a dolog.
Bárcsak ő is hozzánk sietne haza, szerencsés a feleséged és a gyermekeid.
:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!