Tényleg szerencsétlen vagyok, mert végre szeretnék egy családi házat?

Én maximálisan megértelek. Én is kertes házban nőttem fel és én sem bírtam utána a panelt, biztos elbőgném magam, ha megint olyan helyre kellene költöznöm.

Abban viszont igaza van az egyik válaszolónak, hogy ha kiharcolod a családi házat a többiek nemtetszése ellenére, nagy a valószínűsége, hogy elég sokat fogod hallani, hogy mennyivel jobb lett volna a panel.

A helyedbe először azzal kezdeném, hogy elbeszélgetek a "kicsi" fiúval. Szerintem manapság az is nagy dolog, ha a szülők a gyerek feneke alá tesznek egy lakást, még mielőtt családot alapít. Onnét el lehet indulni, spórolhat majd a párjával együtt, eladják a lakást, és vesznek/építenek majd idővel családi házat. Szóval meséld el neki, hogy ő milyen szerencsés helyzetben van, és örüljön annak, ami van, ne pedig azért duzzogjon, amit esetleg nem kap meg. Főleg, hogy olyan dolgot vár el, amit tőled megtagadna (pedig te szeretnéd, és a pénzt te teremted elő rá).

Teljesen megértem a helyzetedet, én is családi házban nőttem fel, és bár nagyon szerettem a belvárosi panelt, ahol rövid ideig éltünk, gyerekszülés után már csak kertes házban tudtam elképzelni magam.

Ha egy kicsi, fenntartható házat vesztek, (sikerülhet jó állapotút kifognotok), hőszigetelitek, a rezsi nem lesz olyan elképesztően több, mint a panelban. Közös költség nincs, egy kis veteményes kerttel sokat spórolhattok (nem mondom,hogy több száz négyzetmétert kapálj, elég egy kicsike kert is, vagy egy fóliasátor).

Ha a kisfiad is nemsokára kirepül, akkor én akkora házat keresnék, amiben ketten kényelmesen elfértek (+egy vendégszoba, amiben eleinte a fiad lakna), neki meg úgyis lesz saját lakása. A többit már oldja meg magának.

Ha ez az álmod, ne add fel, főleg, hogy ezek szerint megengedhetnétek magatoknak. A hiba nem benned van, legfeljebb annyi, hogy túl sokat engedtél meg eddig a fiadnak, ideje megbeszélni vele, hogy akkor ki is osztja be a szülők pénzét.

Nem lehet, hogy a férjed csak lusta, és nem akarja a kinti "férfimunkákat" elvégezni?

Én kertes házban nőttem fel, sokkal kényelmesebb mint egy lakás. Van udvar, kert, nekem az jelentette az igazán nagy pluszt, hogy ha kilépek az ajtón, még mindig a saját udvaromban vagyok. A mi házunk elég lelakott volt sajnos, így a fűtés drága volt, de ha jó állapotút veszel, akkor nem lesz vészes.

Ha nagyon vágysz rá, ne add fel. Ha költöztök családi házba, a panelban lakhatna a fiad. (ha persze nem adjátok el)

A fiad ott téved, hogy nektek engedélyt kellene kérnetek.

Nagynénom vidéki volt, Pesten 35 éve panelben lakott, de két éve vett magának egy icipici kis házat a város vonzáskörzetében 55 évesen.Mintha nem ugyanaz az ember lenne, annyira kicserélte hogy sertepertélhet a levegőn.Fel van töltődve, ki van cserélve, állandóan pörög, duplán aktív lett.Kondíciót ad neki.

Felneveltetek két fiút becsülettel, szorgalommal, így felteszem már 50 körül vagy afölött lehettek.Amit egy gyermekért meg lehet tenni megtettétek.

Most nektek van szükségetek életminőségváltozásra.

A fiad egy-két év alatt elköltözik ha összeszedte a lakására valót.Amire gyűjthet mert támogatjátok becsülettel.Most komolyan ez fair?????Hát nagyon nem az.Én csak közölném vele.....

Családi házban nőttem fel.

Azután pár évig bérházban laktam....

Alig vártam, hogy ismét normális életet élhessek egy családi házban.

Itt egészen más fajta a légkör, és sokkal kevesebb az idegbeteg.

A panelben mindig rettegni kellett, hogy ma éppen melyik lakó gyújtja fel a lakását?!

Állandóan függni a többiektől, állandóan hallgatni, hogy hogyan kopog a felettem lakó cipője, vagy miképpen dug a szomszédasszony, és egész nap kergetni a csótányokat a konyhában.

stb...

Már a lépcsőházban hanyatt lehet esni a masszív kaja szagok elegyétől.

Kívülről egy panelház meg pont úgy néz ki, mint egy túlméretezett beton urnatemető. (Már bocsánat.)

Az autóért is lehet aggódni, hogy tönkre tették-e az éjjel, vagy csak a kerekeit lopták-e le.

Nálam meg csak beállok a garázsba.

Köszi, de inkább nyírom a füvet és lapátolom a havat, bár ezen a télen, még egy szem sem esett....

Szerintem az nem normális állapot, hogy a szülőnek kell győzködnie a fiát, hogy mire költse a saját pénzét.

Beszéld meg a férjeddel is, hogy már épp eleget tettetek a fiatokért, most már nemsokára ő is kirepül, ő is kaphat lakást, épp ideje, hogy magatokra is gondoljatok.

Ne érezd magad rosszul, ha ez az álmod, valósítsd meg. Csak már tényleg akkora házban gondolkodjatok, amekkora kettőtöknek kell, túl nagyot nem érdemes venni, mert nemsokára úgyis ketten éltek benne. És felesleges egy nagy családi házat fűteni, fenntartani kettőtöknek.