Mit tegyek? Tényleg én vagyok egy szerencsétlen alak?

Én úgy gondolom, hogyha tudtad anno mit vállalsz, amikor hozzámentél, akkor nem most, sok sok évvel később kellene egymás agyára menni azzal, hogy ő miért nem dolgozik többet, te miért nem kevesebbet, blabla...

Miért kell folyamatosan veszekedni? Miért nem lehet az igényekből kicsit lejjebb adni? Amíg otthon vagy a két gyerekkel, addig velük foglalkozol, tanulsz, a férjed dolgozik, kicsit összehúzzátok a nadrágszíjat és kész. Senki nem halt még bele. Aztán ha a gyerekek mehetnek oviba, te is visszamehetsz dolgozni és minden megy úgy mint régen.

Én itt nem feltétlenül csak a férjedet látom hibásnak, téged is abszolút. Úgy mentél hozzá, hogy tudtad hogy kevesebbet keres és nyilván azt is őt ismervén, hogy ez így is fog maradni. Ha akkor szeretted annyira, hogy ez elfogadtad, akkor most miért vitázol vele ezen állandóan? Megváltozott a helyzet, lettek gyerekeitek, de ettől miért kell azonnal egymás torkának ugrani?

Ezért nem válnék el, nem gondolom, hogy akkora probléma lenne ez, amin ne lehetne változtatni!

Hát 2 gyerek mellet otthonról dolgozni nehéz pláne ha még tanulsz is mellete megesik pár hiba a fönököd is biztos megérti a tanulást átmenetileg pihentesd nem lehet mindent egyszere.

Amúgy a gyerekek után ohatatlan hogy az életszinvonalból minimum az elején alább kell adni, mert csak 1 kereset van ha varázsütésre találna is a férjed jobb munkát

akkor is kell pár megszoritás.

Én is olyan férfihez mentem hozzá aki nálam kevesebbet keresett és a szakmáink alapján tudtam, hogy ez nem is fog változni, ez egy ilyen világ... Viszont sosem rinyáltam azért, hogy engem tartson el, mert ha ez lett volna a fő cél, akkor nem őt választom. Nálunk nem ezért került válásra a sor, hanem azért, mert semmiben nem vett részt, sem a házimunkában nem könnyítette meg a dolgom, sőt fokozta a kuplerájt, sem a gyereknevelésben nem alkotott semmit. Ha egy picit többet segít hogy rajtam ne legyen ennyi teher, akkor a mai napig együtt lennénk...

Amúgy meg ha akarod, akkor válj el, viszont nagy gyerektartásra ne számíts és arra sem, hogy anyukaként majd a gazdag pasik sorba állnak, hogy eltartsanak.

3-as tökéletesen megfogalmazta, ami nekem is eszembe jutott a kérdés kapcsán.

Nem lehetsz nagy észlény, ha ezt a "teperős" dolgot nem gyerekvállalás előtt beszélted meg. Kicsit egyszerűbb lett volna, mint két gyerekkel ugrálni és elválni. Ráadásul nem csak neked lesz szarabb egyedülálló kétgyerekes szülőként, hanem a kicsiknek is, a férjedről már nem is beszélve...

Kérdés, hogy mennyire építetted már le eddig is az önbizalmát szegénynek, csak mert nem teper, ahogy te szeretnéd. Meg ilyet írni, hogy most már ő tartsa el a családot...Dolgozik, nem? Ez azért elég szemét kijelentés volt a részedről, így biztos nem fogja magát férfinak érezni melletted, úgyhogy ne is várd, hogy a kedvedben járjon.

Bezzeg ha nőként keresnél kevesebbet, és ilyet mondana a férjed, vérig lennél sértődve.

amúgy ez a legtöbb kapcsolatban szakító/válóok szokott lenni az ambíciózus fél részéről. teljesen érthető. a helyzet viszont az, hogy te most utólag gondolkodsz.

szóval szerezz a férjednek munkát. ogaz, hogy a te hátadon, de akkor is halad valahova.