Jogosan ütöttem egy picit a tesom gyerekének a szájára vagy tényleg inkább szájbarágosan szépen kellett volna kérnem h állitsa le magát?

Nézd kedves #159, ha megnézed, az ember ugye azt hiszi először, hogy értelmes embereknek értelmes módon meg tud világítani egy álláspontot... de láthatóan nem jön össze, mert akárhonnan, akármoilyen személyes vagy általános módon próbálom megközelíteni, a válasz mindig ugyanaz, hogy "de a pofon lehet jogos, de a pofon néha kell"...

Voltaképp innen tényleg felmerül, hogy bizonyos állásponton levőket valóban tök felesleges megismertetni egy másik állásponttal... akkor maradjunk abban, hogy ha én ebben a helyzetben a gyerek szülőjének helyzetében vagyok, és a gyereknek valaki "nevelő célzattal" megüti az arcán, az kapásból, ott helyben vissza fogja kapni. Tőlem. Ott, a gyerek előtt. Ennyi. Valóban tök feleslegesnek tűnik órákig magyarázkodni, meg magamnak gyártani a problémákat egy ilyen helyzetből, le kell reagálni, és kész... hisz nem történik semmi, legfeljebb 1 helyett 2-re nő a kiosztott "legyintések" száma...

Így már tiszta?

Most értelmezem.

i)Tegyük fel van egy lányod. Elmentek rokon látogatóba. A lány felborítja a tv-t. - oké nem tudod megtéríteni a kárt, nyugodjunk meg

ii)Behugyoz az ágyba, mert be lett zárva, ugyanis kint nem tud megnyugodni - oké kitakarítjuk semmi gond

iii)Azért széttép néhány iratot is, mert miért ne - oké csináltatunk újat saját költségen

iiii) Órákon keresztül folytatja a hisztit kint, anyuka lesz*rja és mikor csitítom szemen köp. - erre bumm egy pofon, de nem ám akármilyen egy 3 ujjas, hogy tudja én vagyok a hierarchia csúcspontja a tápláléklánc csúcsán

Erre anyuka kimászik végre és beveri a képem. Ezzel megmutatva, hogy az erőszak nem megoldás.

Szerintem a te verziódban örülhetnél, ha nem kapnád vissza serpenyővel. És ne kampányolj úgy a pofon ellen, hogy te ugyanazt csinálnád csak mással. Neki miért nem magyaráznád el mosolyogva, kártyázás közben, hogy miért ne üsse meg a lányod?

nem is arról volt szó hogy:

-én vagyok a góré ezért pofon váglak

hanem

-mindent tönkre vágtál hiába: kértelek,könyörögtem,játszottam veled hogy ne unatkozz és ennek ellenére még arcon is köpsz? akkor pofon váglak ha nem vagy képes 5 éves létedre még annyira sem tisztelni hogy csak simán hisztizz a próbálkozásaim ellenére

Az ok nélküli elnyomásnak nincs értelme amikor az ember azért is kap pofont ha van és azért is ha nincs rajta sapka,de ez a gyerek többszöri figyelmeztetés,kérés ellenére is elég proli módon viselkedett ezért helyre kellett rázni.

#164, akkor én ha most proli vagyok, akkor nekem a pógári módra viselkedőt kell helyre rázni? :)))

Tudod persze, a világon mindenre lehet magyarázatokat kreálni, mindent meg lehet próbálni megmagyarázni, azután egy adott közeg vagy megeszi a magyarázatot, vagy nem.

Azért itt a Kérdező is érzi, hogy a dologgal valami sántít, mert ha nem így lenne, nem intézett volna kérdést...

"akkor én ha most proli vagyok, akkor nekem a pógári módra viselkedőt kell helyre rázni?"

Ne legyél már ennyire csökött agyú. Komolyan mondom, szerintem nincs jobb dolgod, és játszod itt a hülyét, hogy teljen a napod.

Ha anyagi kárt okozol valakinek, azt ki kell fizetned. Azért büntetés jár. Nem egy másik polgártól, mert mi felnőttek egyenlőek vagyunk. Tisztában vagy azzal, hogy ha tönkreteszed egy másik ember tulajdonát, azért felelned kell. Nem hiszem, hogy eszedbe jutna más értékét rongálni.

Ez a gyerek nem érti. Nem érti, hogy az fontos papír, ne tépd szét, nem érti, hogy a tévé pénzbe kerül, amiért meg kell dolgozni. Igenis, mi felnőttek vagyunk a főnökök. Ez nem rossz értelemben vett főnökség, hanem felelősségteljes embereket kell nevelni. Ha rá kell csapnom a gyerek kezére, mert huszadszorra piszkálja a konnektort, akkor rácsapok, különben az áram csapja meg.

A férj-feleség, főnök-beosztott dolgot nem tudom, miért kevered ide, de azt mutatja, hogy nagyon nem érted, miről van itt szó.

Hmmm mik vannak itt,csak nézek ki a fejemből.Persze,hogy megérdemelte a 3 újjas pofonkát,vagy hívjuk akárminek.

De van itt egy írogató aki nem találkozott még ilyen gyerekkel.Kívánom neki,hogy sikerüljön összefutni egy ilyennel neki legalább egy napra.Megnézném mit tenne.

Fúha, most már tényleg szívesen találkoznék személyesen is a 66%-ossal, szerintem jó kis (kultúrált!) vitát lehetne vele folytatni :)

A kommentjeidben már ott tartasz 66%-os, hogy a főnök-melós között is egyenlőség legyen.

Na az aztán igazán szép lenne :)

Elmondok egy történetet. Gyakorlaton voltam egy gyógyszergyárban, ott mesélte a mentorom:

Egyszer már jó ideje számoltak/terveztek a vegyészmérnökök egy eljárást, amivel egy már bevált vegyületet egy katalizátorral sokkal olcsóbban elő tudtak állítani. Mindent kipróbáltak, ment is a dolog laborban és ipari körülmények között is, 98-99%-os konverzióval (tehát a betáplált kiindulási anyag ekkora arányban alakult át kívánatos végtermékké, ami ugyebár igen jó)

Megcsinálták a gyártósort is, betanították a munkásokat. Volt egy nagy zárt edény, ami mellett két munkás állt. A feladatuk az volt, hogy amikor egyet sípol a gép, öntsenek az adagolónyílásba fejenként minél gyorsabban egy-egy zsák katalizátort. Majd amikor meg mittudomén kettőt sípol a gép, akkor nyomjanak meg egy gombot, ami továbbítja az immáron a kialakult végterméket tartalmazó elegyet. A beérkező elegy most a példa kedvéért színtelen volt, az új vegyület meg sárgára színezte az elegyet, ezzel egy kis kémlelőablakon vizuálisan is lehetett ellenőrizni, hogy lejátszódik-e a reakció.

A két munkás egy idő után rájött, hogy "sárga lesz ez, akár belelöntjük a zsákok tartalmát, akár nem, akkor hagyjad már, ne öntsük bele, nem kell az ide". A kitermelési százalékok meg elkezdtek romlani elég drasztikusan, már közel sem volt gazdaságos a termék előállítása. A vegyészmérnökök vért izzadtak, mire rájöttek, hogy mi a "hiba". Nyilván ők már nem dolgoznak ott.

Na most ha így sem csinálják meg, amit mondanak nekik, hogy nyílt alá-fölé rendeltség van egy munkahelyen - szerinted mi történne, ha azt mondanánk, hogy nyíltan ellentmondhat a gyári munkás a mérnöknek?

Közel 50 évesen ha olyan helyen dolgozol, vélhetően vannak beosztottjaid. Nyilván meghallgatod őket, de te döntesz.

A gyereket is nyilván meghallgatom, de ami nem az ő kompetenciája, abban én döntök - majd, mert egyelőre ugyebár nincs gyerekem :)

Pl nem fogom azért Waldorf, vagy egyéb valami hasonló lökött suliba íratni a gyerekemet, mert neki tetszik, hogy ott játszogatnak. Ezek az intézmények álomvilágban nevelik a gyerekeket, aztán meg jön a nagy arcrahuppanás. Szeretném ettől megkímélni.

Valamokka, a vegyészetben érintőleg képben lennék:) Viszont valamit félre tetszel érteni, amiről te beszélsz, a "vállalati döntési hierarchia" az nem egy emberi hierarchia, hanem feladatmegosztás. Attól még azok az emberek egyenlőek, hogy egy adott termelési folyamatban más-más a dolguk.

Hogy értsd mondok ellenpéldát is... most év végén futottak közröhögtetni a legújabb munkanéálküli-képzési feladatlapok a neten, és volt abban egy ilyen megállapítás, hogy a beosztottnak előre kell köszönnie a főnöknek... na, aki ezt leírta, én azt kezelném szívesen visszakézből, hátha helyre billen az agya tőle... emlékszem, a 80-as években Várnai professzor volt a László kórház főigazgatója, és egy idő után a kórházi takarítók versenyt hiirdettek, hogy sikerül-e bármelyiknek megelőznie köszönésben a professzort... soha nem jött össze. Na, itt kezdődik nálam a vezető, erről szól például az egyenlőség. Arról, hogy a vezető attól, mert neki a munkafolyamatban irányító szerepe van, nem kezdi azt képzelni magáról, hogy ő emberként is fontosabb, értékesebb a másiknál, nem hiszii azt, hogy a munkabérért a másik EMBER felett szerzett hatalmat - ha tetszel érteni:)

Egyébként nem, most nincs se főnököm se beosztottam, egyéni vállalkozó vagyok éppen.

A Waldorf és társai engem se lelkesítenek, de nem ezért... egyébként szerintem egy értelmes ember a hagyományos iskolarendszerben is el tudja kerülni, hogy be tudják törni... bár kétségtelen, hogy egyre nehezebb, minden tévhittel szemben 30 éve sokkal könnyebb volt:) Tudod, erre is van egy sztorim, ami csak annyiból ontopic itten, hogy minden második "pofonpárti" emlegette a tekintélyt... voltam 14 és mentem beiratkozni a gimibe... szépen egyedül, nem szülői díszkisérettel, megalázónak tartottam volna... asztalnál ül egy negyvenes nő, köszönök, odaadom neki a bizonyítványt meg a felvételi értesítőt, erre így föntről lefele végigmér... na mondom mit képzel ez magáról, hátraléptem egy lépést, kéz csípőre, és én meg alúlról felfele mértem végig hasonló stílusban, majd hosszú másodpercekig farkasszemet néztem vele... na, mint az évnyitón kiderült, a nő volt az iskola egyébként rettegett igazgatója... nekem furcsa módon egyértelmű tekintélyem lett nála ettől a megnyitástól.... fenéket furcsa, a dolog nyitja, hogy mivel ő maga egy erősen tekintélyelvű ember volt (már elhunyt, nyugodjék) tekintélyben gondolkodott, felette tekintélyt lehetett szerezni azzal, ha te mutattál nagyobb (ez esetben lelki) erőt. Fordítva ez ugye nem működött volna, mert én írtózom a tekintélyelvűségtől... tehát felettem sem tud senki ilyesfajta "erőből jövő" tekintélyt szerezni. Ha valakit tekintélyelvűségre szocializálsz, azt egyben védtelenné is teszed a tekintélyektől...

Egyébként visszatérve az ontopic Kérdésre, tényleg az ember lelki erején múlik az egész, ordibálásra és ne adja ég fizikai erőszakra mindig a gyenge kényszerül. Nálunk is volt a tágabb családban 5 évesen hasonló stílusú kisgyerek, rajtam kívül mindenkibe belerúgott párszor, belém soha. Pedig soha nem ordítottam vele, soha nem emeltem a kezem... a gyerekekre általában nagyon jól lehet hatni, ha azt érzik, hogy "pariban" kezeled őket, hidd el:)