Jogosan ütöttem egy picit a tesom gyerekének a szájára vagy tényleg inkább szájbarágosan szépen kellett volna kérnem h állitsa le magát?

megmondjam mi a verés Clinton szakértő?

amikor az apám 10-er rávágott a nyakamra kedvtelésből,vagy amikor egy római tálat vágott hozzám mert rossz kedve volt.

Ehhez képest a pofon tényleg csak egy iránymutató és semmiség. El vagy tévedve a verés szó jelentését illetően,gondolom te egy olyan pofont képzelsz ahol a gyerek a falhoz vágódik és utána még annyit kap hogy a végén lila monoklija van,a valóságban viszont ilyenkor csak egy csattanás történik még csak nem is erős,de kizökkenti a hisztiből a gyereket és leáll.

a verés nyomokat hagy esetleg el nem múló sérülést a testen és a verés általában 8 napon túli gyógyulással jár(az igazi verés).

ez egy 3 ujjas pofon volt persze ha egy szülő teljes gyűlölettel ad pofon úgy hogy nyoma is marad az más.

Ne keverd a szezont a fazonnal és Clinton- féle okoskodást inkább hagyjuk mert inkább nevetségesnek hat mintsem bölcsnek :S

akkor nem értem...

a pofon nem nagy dolog,nem ezzel kell kezdeni és nálunk is az arcomat mosták hideg vízzel míg le nem nyugodtam,nem pofon csattant pofonra,de akkor sem mondom azt hogy" húú hogy meri hogy a gyerekét pofon vágta amikor majdnem be ment a busz alá." Vannak esetek amikor a gyerek kihozza az emberből a pofont vagy sokáig idegesíti a szülőt,pedig már mindent kipróbált de mint előbbi példánál van hogy csak halálra rémítette és ezért kap pofont.

Nem nagy dolog,nem verésnek számít ha csak egy csattan el az is ritkán.A verés teljesen más fogalom és én át is éltem,a pofont csak utoljára lehet használni,de egy ilyen hisztis gyereket igenis pofon kell vágni ha ágyba vizel, tv-t borogat, fontos papírt tép szét és pofán köp.

igen én írtam,van aki tragédiaként éli ezt meg nem tudom alacsonyabb a fájdalom küszöbe vagy depresszióra (ergó önsajnálatra) hajlamosabb az illető nem tudom...

De akik törvényeket írtak ki erre (itt példaként)vagy azt hogy az a könyv amiben a negatív hatás van fel kéne jelenteni,túlzás. A pofon csak egy pofon ha csak meglegyintés és egész életedben max 1-2 kaptál szülőtől nem verés,hanem csak nevelés.Ha ok nélkül adja az már más dolog,de ha rossz volt a nebuló akkor csak nevelni akart.Persze a rosszaság szintje szerint adnék én is csak pofont(pl szétvágta az autóm és majdnem kinyírta magát=pofon,elcsent egy sütit a boltból =sarokba állítás).

Attól nem lesz valaki jó szülő hogy csak pofonokat oszt,de attól sem hogy szép szóval kéri és nem húzza meg a határokat mint a kérdező testvére(látszik is az eredmény)

én is a saját élményeim által lehetnék elfogult és a legkisebb legyintésre is itt őrjönghetnék mint egy anyatigris(mert apám által még a hangemelésre is rosszul reagálok)viszont ő nála nem a verés készített ki mert az ritka volt a lelki terror volt a legrosszabb mind közül és ezerszer rosszabb mint egy db pofon.

A lényeg, nem árt gyereknevelésnél reálisnak maradni és a középutat választani.

Amúgy neten sincs semmi az ellenbergerről,olyan mint egy német szó és iszonyatosan nevetséges bárki is írta,nem is értem miért torzítjuk állandóan ezt a szép nyelvet.

#117, a depressziónak és az önsajnálatnak nincs túl sok köze egymáshoz, az első egy biokémiai dolog, a második meg egy tisztán pszichés:) És nem, nem a fájdalom-küszöbről szól a dolog, meg nem is az önsajnálatról, hanem a szituáció lelki megéléséról, a saját értékrendtől.... pont arról, hogy Téged sikerült belekondicionálni a hierarchiába, a "tudd, hol a helyed"-be, engem, meg az illető ismerősödet meg nem, mi nem fogadjuk el a hierarchiát.

"De akik törvényeket írtak ki erre (itt példaként)vagy azt hogy az a könyv amiben a negatív hatás van fel kéne jelenteni,túlzás." - dehogy túlzás, ezek a törvények pont ugyanúgy léteznek, mint az összes többi...

Egyébként pont az a lényeg, hogy a pofon egy ilyen kontextusban nem "csak egy pofon" - ha a haveroddal pofozkodsz össze, az tényleg az, annak tényleg semmi jelentősége - hanem megtestesíti ezt az egész hierarchikus "tuddholahelyed"-mocskot, parancsuralmi helyzetet. Egyébként érdekes módon a nők általában tökre a reális helyén tudják kezelni a családban elcsattanó pofont - ha azt ők maguk kapják a párjuktól - és csak akkor válnak elnézővé vele szemben, ha ők adják... pedig nem létezhet kétféle éfa csókolom, egy pofon a családban az egy pofon a családban, akkor is, ha a feleség kapja, és akkor is, ha a gyerek.

Szóval azt tudom javasolni tisztelettel neked is, meg a Kérdezőnek is, hogy ugyanazzal a mércével ítéljen, mint ha ezt a "csak legyintés"-t ő kapta volna a párjától... és ugye akkor egyből tisztázódna, hogy ez itt nem a fájdalomküszöbről szól, hanem a megalázó bánásmódról, a "tuddholahelyed"-mocsokról szól első sorban.

Ps: a nyelvet meg szerintem nem a szlengtől kell félteni... az mindigis volt, van ami kikopik belőle, és van ami átkerül idővel az irodalmi nyelvbe akár... tudod, ha nekem most annyi ezresem lenne, ahány publicista leírta az elmúlt 7-8 évben azt a szleng-szót, hogy "elk*rtuk":))

ömm...

először is sok depressziós önsajnálatba kergeti magát ami normális lévén hogy jobb agyfélteke dominanciában szenvednek ami a rossz gondolatokért is felel, a kettő sokszor kéz a kézben jár(tapasztalat)

akkor a törvényt magát nem tartom túlzásnak hanem azt hogy itt emlegetik egy ilyen piti esetnél,de ha te ezt nézted ki a szövegből hajrá:D

a tudd hol a helyed fontos egy bizonyos korban mert ez alkotja meg a személyiség tartópillérét,japánban milyen jól működik pl. minden egy vonat nem késhet egy percet,mert mindenki tudja hol a helye egyben túlzásba estek ami miatt sok a depis,

tehát igenis egy gyerek köteles tudni az alapvető szabályokat hogy ezáltal be tudjon illeszkedni de nem szabad teljesen elfojtani

ennek a gyereknek viszont járt a pofon,mert a kérdezőt hiába vágnák pofon(mondván akkor átérzi ez miért rossz) ő nem vizelt be szántszándékkal más ágyába, nem tépett szét mindent és nem köpött senkit arcon.

nem kell a hierarchia dumával jönni,mint egy hippi a béke szöveggel, mert ez az egy pofon nem erről szól és nem arról hogy attól amiért te ezt ellenzed nem állsz be a sorba úgymond.

Vannak szabályok amiket be kell tartani,nem kötnek senkit gúzsba de ha valaki nem tartja tiszteletben a családtagjait azzal hogy jól viselkedik akkor a másiknak sem kell némán tűrnie ahogy a kölök arcon köpi, hanem tiszteletlenül meg kell pofozni vagy seggére csapni, esetleg vízzel mosni a ronda pofikáját. Ennyi.

Igen téged a tanárnő arcon vágott talán nem jogosan,de a gyerek és a helyzet válogatja ki érdemli meg a pofont.

Hiába hívod "mocsoknak", a kettő nem ugyanaz.

Egy párkapcsolatban egyenlő felek vannak. Mindketten felnőttek, felelősségük teljes tudatában, önmagukért felelnek. Egy ötéves nem az. Egy ötéves igenis alattuk van. Egy ötéves nem tud felelős döntést hozni. Neki meg kell tanítani, mi lesz kint a világban. Nem rossz értelemben történik ez az "alatta levés", ez tény, ez a dolgok rendje. A gyerek nem ismeri a szabályokat, nem tud felelősségteljes döntést hozni.

Ezt nem igazán tudom jobban magyarázni, ha nem fogod fel.

Egy másik 73%-os

#119 "Igen téged a tanárnő arcon vágott talán nem jogosan,de a gyerek és a helyzet válogatja ki érdemli meg a pofont." - mivell egy ideje a saját meggyőződésünket ismételgetjük, engedelmeddel csak erre reagálnék... szerintem félreérted a helyzetet... az én szempontomból minden pofon jogtalan, éls azért bánom a mai napig, hogy nem borítottam fel (simán megtehettem volna, 10 évesen is fél fejjel magasabb és 10 kg-mal súlyosabb egyéniség voltam:)) mert egyáltalán dönteni merészelt ebben a kérdésben, amihez nem volt semmi joga, erkölcsileg se, meg az akkori szabályok szerint se.

"Hiába hívod "mocsoknak", a kettő nem ugyanaz." - ugye a Te megítélésed szerint... de dönteni MINDIG az adott gyerek fog, ha hiszed, ha nem:) Tudod, nekem is elmantrázta anno anyám milliószor, hogy "majd ha nagy leszel, majd hálás leszel érte", azután most meg nagyon csodálkozik, hogy a "hála" az megvan, csak hát erősen negatív előjellel...

Persze itt megy a "konzervatív propaganda" és mindenki azt bizonygatja, hogy "neki sem lett semmi baja attól, hogy a szülei"... de érdekes módon akiket én ismerek, azok mind számon tartják ezeket a dolgokat, és döntően meghatározza náluk az idős szülőhöz való viszonyt... persze aki elolvasta Illyéstől a Puszták népét mondjuk (vagy általában népi írókat) az az irodalmi élményekből is tudja, hogy anno nem túl régen ez bizony úgy működött ebben a közegben, hogy először a szülő verte a gyereket, aztán pár évtized múltán a gyerek a szülőt... na, gondolom, ide azért talán nem szeretne visszatalálni senki...