Jogosan ütöttem egy picit a tesom gyerekének a szájára vagy tényleg inkább szájbarágosan szépen kellett volna kérnem h állitsa le magát?

Amúgy, ha te sem fizikailag nem bánthatod, sem pszichésen, akkor megint csak hierarchia van. A gyerek téged leköp, üt, ver, ordít. Ellenben te köteles vagy eltűrni és maximum megkérheted, hogy nyugodjon meg.

Akkor valaki nagyon annak a bizonyos hierarchiának az alján van. Csak nem a gyerek...

A törvényeket fújni fölösleges, mert nagyon túlzóak.

S itt sokan azt sem fogják fel, hogy mi a különbség a kérdésben említett és a saját gyerekük között.

Az a gyerek akire magasról tojva van, azt fogja művelni mint a kérdésben szereplő kislány. Jó, akivel foglalkoznak az is ugyanúgy hisztizik néha, meg rossz, de lényegi és látható a különbség. Miért mert akivel anyu és apu foglalkozik az nem megy olyan messzire, meg azok a szülők akik törődnek a gyerekeikkel már a hiszti kezdetekor kézenfogják Pistikét és a legjobb belátásuk szerint fegyelmezik; ebből kifolyólag pedig külső személynek bele sem kell avatkoznia a nevelésbe. Mert ez a nevelés: a gyerek tesz valamit amire a szülő, pozitívan vagy negatívan reagál. Ez alapján tanulják meg a társadalmi normákat és a viselkedési szabályokat.

Ha anyuka rendszeresen sarokba állította volna a kislányt, amikor rosszat csinált, most nem tartana ott a gyerek, hogy másokat üt.

Egyébként ismerek egy családot ahol a nevelés hasonlóan ki van hagyva, a gyerekre ráfogják, hogy csak jelleméből adódóan agresszívabb. Beíratták sportra, mert kb ez az egy amit a gyerek csinálni szeret, negyed év múlva eltanácsolták a csapatból miután több alkalommal okozott szándékosan testi kárt más gyerekeknek.

Az ilyen nevelésnek sokszor hasonló a végkifejlete, külsősként könnyű a jogokat fújni, de nem hiszem, hogy a gyerek védői annyira értékelnék, ha a csemetéjük sírva jönne haza az iskolából mert egy másik gyerek ismét bántotta.

Itt nem a kérdező, vagy a gyerek a hibás, hanem az anyuka.

Saját magát is rengeteg idegeskedéstől mentené meg, ha megpróbálná nevelni a gyerekét.

én nem azt írtam,hogy a könyv azt írja verj, a zárójelben levőnél csak próbáltam a negatív hatást körülírni. De igenis valamilyen visszajelzést kell kapnia és nem feltétlenül csak szóban.Mert én is lelki roncs lettem,mert kaptam egy pofont az életemben(jelzem jogosan):P Komolyan ez a nehogy kezet emelj a gyerekre baromság,persze nem naponta háromszor kell pofon vágni a gyereket,először le kell fektetni a szabályokat, ha ez sem megy akkor mehet a sarokba és ha ez sem használ hiszti közepén addig kell mosni az arcát amíg abba nem hagyja a hisztit. De van olyan szitu amikor igenis a gyerek olyan messzire megy hogy tudod bármelyiket alkalmazod is ezek közül a gyerek csak képen fog röhögni és rátesz még egy lapáttal.Ilyenkor viszont kell a pofon vagy kézre csapás seggre verés(persze itt sem túllépve a határokat).

Mit gondoltok milyen gyerek lesz abból akit sehogy sem nevelnek?Felfogja majd hogyan illik viselkedni embertársaival és ha nem vajon boldogulni fog így az életben,mindig lesznek problémái mert érezni fogja,hogy valahogy nem illik a többiek közé és a végén egy eltorzult talán fóbiákkal teletűzdelt kamasz kis görcs lesz belőle.

A könyvek feljelentgetését meg kérlek hagyjuk, mert a mai tankönyvek nem egy gyerek hanem egy amőba szintjén vannak és semmi a hatvanas évekbeli erkölcsi tankönyvhöz képest amiben az volt: házasság után egy évvel az a nő amelyik nem szül gyereket meddő XD Esküszöm az öcsém könyvében több kép volt mint az enyémben,pedig pár év a korkülönbség.

Kedves #90, tudod, bármit el lehet ragozni az abszurdításig... az, hogy egy család működése hierarchikus vagy demokratikus, valójában semmiféle összefüggést nem mutat azzal, hogy kikérem-e a gyerek véleményét a saját életbiztosításomról... ahogy egy munkahely sem attól lesz demokratikus légkörű, ha mindenki cégvezet, vagy épp mindenki árukiad a raktárban, vagy mindenki felmos... de ezt szerintem te is tudod:)

A demokratikus működést az biztosítja, ha a felek egyenRANGÚAK és egyenÉRTÉKŰEK, nem az, ha egyformák...

Az átlag magyar család meg sok esetben egy borzalmas kreatúra, mert egyfelől megy a szájkarate, hogy "a gyerek az első" a valóságban meg "amíg az én kenyeremet eszed"... képmutatás a köbön.

A tekintély meg egy furcsa dolog... az embernek ugye akkor lesz tekintélye egy közösségben, ha... (és akkor lehet sorolni mindenféle pozitív emberi vonásokat)... de azt ne várja el senki, hogy pusztán attól tekintélye lesz, mert ő a szülő vagy ő a tanár... a tekintély az nem jár senkinek, a tekintélyt ki kell érdemelni... a tekintélyt meg lehet szerezni, és el lehet veszíteni... (erre az ember hamar rájön, ha kamaszodnak a kölkek:))

Az embernek nem attól lesz tekintélye, ha félnek tőle... hanem pl. ha lehet rá számítani, ilyesmi...

95-ös ne vedd magadra de igazad van is meg nem is és amit írsz kicsit hülyeség

Persze jó ha a gyerek nem csak retteg tőled,de igenis tartania kell valamilyen szinten a szülőtől,ahogy bár anyukám sosem bántott,de ha 1-est kaptam féltem mit fog szólni(pedig nem ordította le a fejem).És nem a gügyögéstől volt ez,nem az észérvektől(komolyan pl. 5 évesen hiába mondta anyukám hogy nem veszem meg mert nincs pénz nem értettem)

hanem mert kellőképp volt szigor itthon normális keretek között és nem is kellett csak egyszer felpofozni,mondjuk én nem köptem le soha senkit és már 5 évesen tudtam hogyan kell viselkedni-.-"

Nézd kedves #96, tudod, az emberek különbözőek, és éppen ezért a különböző dolgokat különböző módon reagálják le. Engem pl egyszer ütött pofon iskolában egy nyugdíjból visszahelyettesítő tanítónő... (le se merem írni, anno 1974-ben:)... na, ehhez képest a mai napig ha eszembe jut rettenetesen sajnálom, hogy a vén boszorkányt nem borítottam fel a folyosó közepén... nem tekintélye lett nálam a banyának, hanem ellen-tekintélye, ha tetszel érteni... erőszakkal tekintélyt nem lehet elérni... na, ezzel szemben a mi saját tanítónknak, aki soha senkire a kezét fel nem emelte, egyszer se, annak volt tekintélye... (mit volt, van a mai napig banyek, pedig én az 50-hez közelítek, ő meg a 70-hez:)) Tudod miért? Azért mert mindenkivel korrekt volt, igazságos volt, segítőkész volt, mindenkor megadta a tiszteletet Ő is nekünk, nem csak elvárta...

Ez ilyen egyszerű...

Valamokka, ezt a kérdést engedelmeddel passzolnám, nálunk ez nem fordult soha elő... nem tudom vágod-e, SOHA. Igaz, azt se mondtam soha, hogy "mert én azt mondtam", hanem nyugodtan megvitattam a lányommal a saját 3 éves korában, hogy miért nem célszerű februárban a kedvenc nyári szoknyáját felvenni... (aki látta a jelenetet halálra röhögte magát rendszerint, kiscsaj beállt a kombi szuper gyerekágy még le nem szedett pólyázós végébe, és szavainak nyomatékot adva időnként ököllel odab..xott a pólyázóra, mint a nagyok az asztalra:)))) Emlékszem, a leggorombább nevelési attrocításom az volt, amikor a kiscsaj kinevetett egy vak embert... én meg bekötöttem a szemét, és a következő 5 percben jókat röhögtem azon, ahogy nekimegy ennek-annak... még egyszer nem nevetett ki ilyen embert... pedig fel se emeltem a hangom, nem hogy a kezem...

Na, ilyenek...

Ellenberger megnézhetjük az érem túloldalát is, engem kb úgy neveltek, mint itt a többségi vélemény... kaptam nemegyszer.... itt nyugodtan lepontozhat a többség, amikor felhívom a figyelmet, hogy a szerepek fel fognak cserélődni, ettől ugye nem történik semmi... ellenberger anyám - aki meg a 80-hoz tendál - itt zizegett tavaly, hogy jajj, mi lesz ővele, a gyereke nem áll szóba vele, az unokái nem állnak szóba vele... ja kérem, ha anno ő előadhatta, hogy "amíg az én kenyeremet eszed addig az lesz, amit én mondok" meg emelgethette a kezét rám, most meg én adom elő, hogy itt "rendpárti, értékelvű, tekintélyelvű" mentalitást nem vagyok hajlandó tolerálni. Evvan...