Jogosan ütöttem egy picit a tesom gyerekének a szájára vagy tényleg inkább szájbarágosan szépen kellett volna kérnem h állitsa le magát?

Ez a vita emlékeztet egy régi tv reklámra: Egy hang felolvas egy tudományos akadémia állásfoglalást az 1800-as évekből. Arról szól, hogy márpedig semmilyen levegőnél nehezebb tárgy nem repülhet! Miközben tart a felolvasás a kép egy repülő katicabogarat követ.

Az iskolában egy tanár 20-30 gyereket fegyelmez évekig egyetlen pofon nélkül. Hihetetlen, hogy a válaszolók többsége mégis mintha vak és süket lenne, csak fújja tovább hogy pofonra szükség van.

Nincs "szükség" a pofonra, de nem kell eljátszani a hattyú halálát, ha a felnőtt meglegyinti a gyereket. Mert ezek már szerintem direkt túlzások, meg félremagyarázások.

Komolyan ugyanaz a kategória, ha egy gyereknek rácsapnak a szájára, mert kárt okoz és köpdös, mintha egy férj lekever egy sallert a feleségnek, mert hideg az étel?

Rendben, a 3 évest a ruhájáról meg tudod győzni.

De kell, hogy tudja hol a helye, ha olyan dolgokat kell vele megértetni, amit egyelőre tudás/tapastalat/asszociációs képesség híján nem tud felfogni.

Mert miért nem lehet az autó elé lépni?

Mert elüt. De az a 3 évesnek mit jelent? Semmit bakker. Semmit. Vagy elmagyarázod neki Newton harmadik törvényét a hatás-ellenhatásról, valamint az energiamegmaradás törvényét is, hogy megértse, miért rossz, amikor egy 1,5 tonnás tárgy 50-nel eltalálja az ő 10 kg-os testét? Ezt te sem gondolod komolyan!

3 évesen igenis azért nem lép az autó elé a kisgyerek, mert én szülőként "azt mondtam", ahhoz pedig, hogy ezt betartsa, igenis kell, hogy érezze, hogy felette vagyok, és hallgatnia kell rám. Persze ezt nem mindennapi 20 ostorcsapással kell kivívni, mármint azt, hogy "felettese" vagyok a gyerekemnek. De igenis tudatosítani kell benne, hogy ha egy bizonyos hangszínnel mondok valamit, akkor azt kérdés nélkül csinálja/ne csinálja, mert akár az élete múlhat rajta.

Rengeteg ilyen példa van, főleg kisebb korban. Pl elektromosság. 3 éves szerinted felfogja, hogy mi az? Még akkor sem, ha elkezdesz az elektronok áramlásáról beszélni két ellentétes töltésű pólus között...meg akkor már el kellene magyaráznod az elektrolízis fogalmát, az izomműködés mibenlétét, hogy megértse, miért rossz, ha valakire 220 V-ot és 10 A-t kapcsolunk...

Igenis tudatosítani kell benne, hogy van, amikor magyarázat nélkül követnie kell a szülői utasításokat.

Erre tényleg nem lehet mit írni mar. Aku szerint a rácsapás nem verés, az remélem a párkapcsolatában is így gondolkodik, és elfogadhatónak tartja, hogy ha a férje, hogy hangsúlyosítsa akaratát meglegyinti egy-kétszer. Es meggyőződéssel tanítja azt a gyerekének, hogy nem szabad a másiknak fájdalmat okozni. Közbe anyának szabad.

Es ki lehet akadni azon, hogy köpött a gyerek, de kicsir gondolkozzatok már, egy 5 éves gyereknek nem azt jelenti a leköpés, mint egy felnőttnek, nem a megalázás, erőfitogtatás a célja, pusztán a harag kifejezése. Amit ez a kislány pont azért érez, mert nem foglalkozbak vele.

Köpködésröl:

[link]

A kislány semmit nem tanult belőle, csak azt, hogy megint egyedül maradt, sírta álomba magát. ő csak egy kisgyerek.

Es igazából nem azzal van a probléma , ha egy szülőnek dühőben elcsattan a keze. Hanem azzal, hogy megideológizálják, hogy ez jogos es a gyereknevelés része.

De igazából tudom, ez nem az a hely, ahol bárkit meg lehetne ingatni, el lehetne gondokodtatni. Ahogy az egyik válaszoló írta, a gyereket úgy kell nevelni, mint a kutyát. A két évesemnek épp becsurgott a pisi. Kérlek segítsetek eldönteni, hogy rácsapjak egy újsággal vagy velenyomjam az orrát is, hogy biztosan jól megneveljem... á, csak viccelek, ugyanis elég ironikus, de még a kutyaiskolákban, ktyaneveléssel foglalkozó szakirodalom is azt tanítja, hogy ne veréssel neveljük a kutyát. Hát, ez is elgondolkodtató.