Ki mennyi pénzt kapott a "kezdéshez" a szüleitől, nagyszüleitől? Mennyit spóroltatok/spóroltok a fiatalkorotok alatt? Akinek van kedve legyen szíves kifejteni hozzám hasonlóan a saját hátterét.
47 éves közalkalmazott középiskolás tanár vagyok, a feleségem 46 éves portás, tehát egyikünknek sincs álomfizetése.
A tanítványaim eléggé szeretnek, szoktam velük beszélgetni órákon kívül is mindenféléről, sokan tartanak a bizalmasuknak, olyan dolgokat beszélnek meg velem, amiket a szüleikkel nem, tehát őszinték hozzám.
Kíváncsiságból elkezdtem kérdezősködni, hogy ki mennyi pénzt spórolt össze mondjuk 1-820 éves koráig (nagyon sok régi tanítványommal tartom a kapcsolatot), kinek mennyi van a bankszámláján ilyen korban. Aztán akik önállósodtak azoktól rákérdeztem, hogy mennyivel járultak ehhez hozzá a szüleik.
Főleg az első adat megdöbbentett, miszerint a mai 18-20 évesek nagy részének nincs sok pénz a bankszámláján, amit ajándékba kapnak karácsonykor, szülinapkor azt el is költik magukra és sokan csak akkor dolgoznak, ha gyűjteni akarnak valamire. Nem is nagyon beszéltem olyannal, akinek 1 milliónál több spórolt pénze lenne 20 éves korára.
Nekem van egy 22 és egy 20 éves gyermekem. Én is és feleségem is spórolós családból származunk, sok támogatást kaptunk a szüleinktől, akik most nagyszülőként minden spórolt pénzüket az unokáknak adják, ahogy mi is főleg pénzt adunk nekik ünnepekre kivéve ha kérnek valamit, tehát kapnak bőven pénzt és dolgoznak is mellette minden nyáron, de a lényeg, hogy ezeket a pénzeket ők szinte az utolsó fillérig félre teszik és nem költenek sokat magukra. És ez nem azért van, mert minden idiótaságot megveszünk nekik. Etetjük, ruháztatjuk őket, rezsit természetesen nem kell fizetniük, de extrább dolgokat (új laptop, új tévé) legfeljebb karácsonykor kapnak csak nagy összegben.
Nem tudom fillérre pontosan megmondani, de nagyjából 4-6 millió forintjuk van fejenként a bankszámlájukon amihez egyikük se fog hozzányúlni csak majd ha lakást terveznek venni/építeni.
És most a másik fele, itt már jobb volt a helyzet, de 5 milliónál többet önállósodásra nem sok volt diákom kapott a családjától és a legtöbbjüknek hitele van.
A feleségem és én is spórolósak vagyunk. Fentebb vázoltam, egyikünk se rendelkezik álomfizetéssel, én közalkalmazottit kapok meg heti 1-2 óra külön tanítás, a feleség meg még rosszabbul keres. Ennek ellenére ha ebben a pillanatban mindkét gyermekem bejelentené, hogy önállósodni szeretne legalább 6-6 millió forintot kapnának tőlünk támogatásként és tudom, hogy a nagyszülőktől is legalább 5-5 milliójuk lenne.
Szülők, Ti mennyi pénzt terveztek a gyermekeiteknek adni az önállósodásra?
Gyerekek, Ti mennyit tesztek félre abból, amit a szüleitektől kaptok, hány évesek vagytok és mennyi spórolt pénzetek van, amihez nem akartok hozzányúlni csak ha házra kell?
válasza: válasza:Érdekes a téma, jó, hogy rátaláltam.
A kérdező nagyon értelmes embernek tűnik, ritka, és becsülendő az ilyen. Nekem is volt gimiben egy hasonló (földrajz)tanárom, és imádtam, mindenki imádta, mert jó ember, normális értékrenddel - a kérdező is ilyennek jött le nekem az eddigi írásaiból. Őszintén irigylem a fiait.
Másrészt azért is elgondolkodtató számomra az egész, mivel a magyar átlaghoz képest igen jómódú családból származom, mint anyai, mint apai ágon. Mondhatni minden anyagi javam megvan. Lakás, drága autó, drága ruhák, utazások, stb. Gimnázium óta külön élek, de a szülők pénzén, amit eddig mindenféle lelkifurdalás nélkül szórtam, és szórom a mai napig is. "Cserébe" a szüleim elváltak 12 éves koromban, nagyszüleim is a régi értelmiségből vannak; bírónő, gyárigazgató, politikus, orvos. Képzelhetitek. Velük nem épp olyan egy családnak a hangulata, mint pl. egy vidéki munkás v földműves nagyszülői háznak. Nem azt akarom mondani, hogy ne szeretném őket, vagy ne tartanám őket jó embernek, mert azok . De, amikor 16-17 éves koromban az első olyan barátnőm volt, akihez több napra is elmentem ilyen-olyan szünetekben (átlagos, vidéki családból származott, a szülei teljesen "más világban" éltek, és szerették egymást, nem úgy mint az enyémek), akkor kezdtem rájönni, hogy mennyi szeretetből, és boldogságból maradtam én ki, hála a "mai világnak" - a vállalkozásnak, és versenyszférnak, ami miatt csak a veszekedés meg a stressz volt, nem pedig a karácsonyi ebédnek a meghitt hangulata.
Elnézést az össze-vissza fogalmazás, és a kicsit off-topik hozzászólás miatt, de talán néhányan veszik a fáradtságot, hogy elolvassák, és kicsit átérezhetik, hogy pénzzel teli zsebbel sem mindig tökéletes az élet, sőt.
És pont az én effajta életem miatt minden erőmmel azon leszek, hogy máshogy csináljam. Nekem a család lesz messze az első, nem pedig a pénz.
válasza:a zsebpénzemből nekem se futotta spórolásra,annyit kaptam,ami kellet a buszra, kajára ilyesmire. Gyűjteni annyit tudtam belőle,hogy jusson a karácsonyi,szülinapi stb. ajándékokra a szeretteimnek.
DE a szüleim így is nagyon sokat segítettek,segítenek ma is. igaz nem volt és nincs is szinte semmi pénz a számlámon,mert elmegy napi dolgokra-kaja,tusfürdő stb., viszont ha bármiben kell segítség, a szüleimre számíthatok-pénzügyileg és egyébként is. Pl. kaptunk tőlük kanapét, ágyneműt és még sorolhatnám mi mindent. Ha nagy bevásárlást csinálnak,akkor is mindig gondolnak ránk. Nagyon örülök,hogy ilyen családom van, igaz nem gazdagok, viszont szeretetben és törődésben sosem szenvedtünk hiányt - és ez szerintem a legfontosabb. És nagyon is igaz,hogy a pénz nem boldogít!
Párommal élek, ő a házat kapta apukájától,amiben élünk.
Egyébként amikor tudtam/tudok dolgozom,nyáron vagy hétvégén,csak sajnos nincs nagyon rá lehetőség :( úgyhogy spórolni ebből se tudok. De remélem jobb lesz hamarosan a helyzet.
válasza:
válasza: válasza:Nagyon fontos, kinek mi okoz örömet, boldogságot és teljesen felesleges ugyanazt a ruhát húzni mindenkire, mert nem vagyunk egyformák (szerencsére). Nem érezném jól magam attól az életformától, amit Ti éltek még akkor sem, ha közben szépen hízna a bankszámlám. Elfogadom, hogy neked ez okoz örömet, Te viszont fogadd el másokét. Van félretett pénzem, házam, autóm is, de mivel imádok utazni, új helyeket megismerni, nagyon szeretem a társasági életet, nekem kalitka lenne az, amiben Te élsz. Engem pl az tölt el örömmel, ha nyáron egy nagyobb társasággal különleges helyeken kirándulhatok, evezhetek, bringázhatok. A Dráva, a Bodrog, a Tisza csodálatos nyáron de a Vörös tenger mélye, a Földközi tenger, az Adria látványa, Trogir, Split, Hvar, vagy a Piramisok, a Királyok völgye, a sok ezer éves ókori romok, városok hangulata feledhetetlen számomra. Ez ad erőt, egészséget ahhoz, hogy boldogan éljem a hétköznapokat is és folyamatosan keressem azokat a bevételi forrás lehetőségeket, amiből ezt finanszírozni tudom. Nem tudom magamévá tenni a Te, a Ti életfilozófiátokat, viszont egy dologban egyetértünk. Nem szabad felélni az összes bevételünket, támogatni kell a gyerekeinket is, de sosem olyan mértékben, hogy a saját életminőségünk rovására menjen. (Én nem szeretem a Tesco gazdaságos cipőket, ruhákat, a szabadidőmet utazással, társasággal szeretem tölteni, de elfogadom, hogy neked/nektek nem ez a boldogság.) Amiben biztosan különbözünk. Én nem a meglévő bevételeimet próbálom beosztani, hanem megpróbálok annyi bevételre szert tenni, ami az elképzeléseimhez kell.
47 éves vállalkozó nő
válasza:http://www.gyakorikerdesek.hu/uzlet-es-penzugyek__egyeb-kerd..
kicsit kapcsolódik a témához. ez egy korábbi kérdésem. akinek van határozott véleménye a témában, akkor szívesen venném a tanácsokat. :)
válasza:Fiatalember, járj utána, mi az a börtön. Hidd el, hogy a börtön és a tengerpartra járkálás között vannak árnyalatok.
A különbség közted és a Hölgy között az, hogy Ő képes árnyalatokat is látni nem csak feketét fehéret és nem vádol azzal, hogy "börtönben" élek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!