Ki mennyi pénzt kapott a "kezdéshez" a szüleitől, nagyszüleitől? Mennyit spóroltatok/spóroltok a fiatalkorotok alatt? Akinek van kedve legyen szíves kifejteni hozzám hasonlóan a saját hátterét.

Én nem kaptam nagy összeget, nekem anyám a talpraesettséget adta, meg hmm nem is tudom, hogy fejezzem ki, bölcsességet, vagy ilyesmit az ügyintézéshez, és ilyesmihez, ami rengeteget jelent, mert sok rokongyerek a családban egy biztosítás sem tud megkötni, az ismerősével köttet valamit, akár kétszer annyiért, mint egy másik lehetőség, de számára csak az van, amit az ismerős meg tud csinálni meg ilyesmi. Megdöbbentő, hogy mennyire nem készítik fel egyes szülők az életre a gyerekeiket.

Amúgy nem is biztos, hogy olyan boldoggá tett volna az aszkéta élet az egész gyerek és kamaszkoromban, csak mert később kaptam volna egy csinos összeget.

Kedves Tanár Úr!

Nagyon örülök, hogy ilyen jó tanár, hogy a diákjai a bizalmasának fogadták! Ez ritka a mai világban és tiszteletre méltó!

Nem értek egyet azzal, hogy nem lehet félretenni ennyi fizetésből. Azért cáfolnám meg, mert a nagyszüleim a háborúba születtek, ettől kezdve úgy lettek nevelve, hogy tudjanak spórolni. Például az egész életüket úgy élték le, hogy mindig krumpli-LÉ-levest vagy tészta-LÉ-levest ettek, ez azt jelenti, hogy a második fogáshoz kifőzött tészta vagy krupli levébe tesznek fokhagymát vagy vöröshagymát, pirospaprikát, némi kis tésztát és azt eszik. A húsos, zöldséges levesek vasárnapi ebédnek számítottak. Pedig mindketten diplomások, méghozzá kitűnő diplomával. A papám a polgármesteri hivatalban volt építészmérnök, tehát tényleg jól keresett. Ettől fogva annyit félretettek, hogy már vettek egy házat a nagybátyámnak, anyának bútorokat, nagybátyámnak kocsit, mindkettőnek finanszírozták az életét amíg ott laktak, a nagybátyámat még el is tartották a feleségével az első 2 évben, amíg ők albérletben laktak az egyetem mellett. Az unokáknak (5 db) adnak havi 10.000 forintot az utóbbi két évben (ebbe beleszámítottam a karácsonyt is). Illetve egész életükben segítették anyagilag a szüleiket.

10 éves koromig nem kaptam túl sok lányruhát, főként ismerős fiúk levetett cuccait. Zsebpénzt nem kaptunk, és csokit is csak ünnepekkor. De nem zavart minket. Amikor 10 éves lettem, akkor elváltak a szüleink, anya pedig onnantól kezdve mindig adott jutalompénzt, ha segítettünk neki a házimunkában. Seprésért 50 Ftot, asztal letörléséért 10 ftot, stb. Azt elköltöttük minden nap iskola után egy-egy gombóc fagyira vagy banánra, mert azelőtt csak ünnepen kaptunk fagyit. 2 évvel később már jobban megtanultunk gazdálkodni, mindig félretettük a felét. Én ruhát nagyon ritkán kaptam, de pechemre az is tönkrement 2 hónap alatt, így elég rongyos gyerek voltam. Egyszer azt hitték a szépruhámra, hogy az a munkás ruhám (akkoriban épp vakoltam, takarítottam munka gyanánt).

Az anyukám önkéntesként dolgozott 7 évig (12-19 éves koromig, öcsém 10-17 éves koráig). Havi átlag 3000 Forint fizetést kapott. Biztos nem hiszitek el, de nem is érdekel, hogy ki hiszi el, örülnék, ha csak kitaláltam volna ezt. Akkor pont nem kapott támogatást a nagyszüleimtől, mert ők végig azt hitték, hogy megkapja a minimálbért + a segélyeket. Közben meg csak a segélyeket kapta. Én 20 éves vagyok, ebből 5 évet dolgoztam, nem tudtam befejezni a gimnáziumot. Nagyon igyekeztem, de a 11. osztály már olyan nehéz volt magántanulóként, hogy megszakítottam a tanulmányaimat, hogy később fejezzem be. Most épp munkát keresek, pillanatnyilag a párom tart el sajnos, akivel 4 éve együtt élek.

Nem veszünk magunknak csokit, joghurtot, müzlit, jégkrémet, csak az élettársam néha. Közös kasszán vagyunk, de mindketten kapunk belőle egy kis zsebpénzt, ő azt kajára költi, mert neki az ünnepi alaklom, hogy rendelhet egy pizzát. Én ruhára költöm, mert nőből vagyok. És 3 év alatt sikerült odáig eljutnom, hogy ne gáz ruhákban járjak. Egy-egy felsőt 200-1500 Ft értékben veszek (használt ruha bolt, kínai, Auchan), a nacikat 800-1500 Ft értékben. De ki is bírják, amióta megvettem őket, nem mentek tönkre. Egy-egy ünnepi darabot pár ezerért. Tavaly üzletkötőnek álltam be, kénytelen voltam a pufidzsekit leváltani egy szövetkabátra, ami majdnem 12000 Ft volt. Illetve vettem egy rocker bakancsot 8000-ért még régen deichmannban, de szétment 4 hónap alatt. :( Fodrászhoz 4 év alatt 4x mentem, mert muszáj volt. Nincs pénzünk túl sok kozmetikumra, arra külön kell gyűjteni. 4 év alatt 8x jutottunk el bulizni, és akkor nem vettünk sört, se más piát, mert csak a koncertjegyre tellett. Szeretnénk a helyi rockerklubba járni bulizni 2 hetente legalább, ahogy a korombeliek teszik a környezetemben, de nem mehetünk, nem telik belépőjegyre. Nincs TV-nk, csak egy számítógépünk, amit 50000-ért vettünk 3,5 év spórolás után.

egyszer kapott tőlem a párom egy mp4 lejátszót, mert odavan ezekért a dolgokért, és minden vágya volt. Mobilból mindig 1 Ft-osat vettünk az előfizetés mellé, ami havi 6000, de muszáj, mert ha kártyásak lennénk, akkor is eltelefonálnánk ennyit. Ugyanis minden barátunk és a családunk majdnem minden tagja másik városba költözött (sokan külföldre, de ott azért nem hívjuk fel őket), és nem mindnenki ír levelet, azokat inkább felhívjuk. Egyszer vettünk 5000-ért egy telefont, mert tönkrement a másik, és sürgősen kellett, előfizetéshez meg csak 2 évente lehet venni. Nyaralni egyszer voltunk, mert a kedvesem nagyon vágyott nyaralásra, és akkor Erdélybe mentünk, apa körbevitt minket kocsival a híresebb helyeken. Mi fizettük a benzint és a költőpénzt, ha be akartunk menni egy várba. jogsiról még álmodni sem mertünk. A kaja általában olcsób, ha kevés hós van benne, és sok a kenyér, a tészta, a lekvár. Azt ugyanis a mamámék főzik irdatlan mennyiségben. Apa meg ellát minket kerti zöldséggel, annyit ad, ami az igényeink felét fedezi. :) De hústz nagyon ritkán eszem, gyakran napokig lekvároskenyér jut, ettől meg kicsit gömbölyű vagyok, van 5 kiló feleslegem, de alacsony vagyok, úgyhogy nagyon látszik.

Az öcsém minden kikönyörgött apától és a nagyszüleinktől, a legdrágább számítógépet, biciklit évente kapott, mert mindig tönkretette. Havonta új cipő, mert mindig szétrúgta, divatos rocker ruhák (bár nem sok), amik nem olcsók (csak nézd meg egy rockerbolt árait), 100000 Ftos fényképezőgép. Én meg kaptam azt, amit ő már elhasznált. Kapott joghurtokat, banánokat, amiket mi nem engedhetünk meg magunknak. Én például tavaly nyáron ettem utoljára epret. Így öcsém az összes készpézt, amit kapott, féltre tudta tenni, így egyszer összejött már neki 450.000 Ft. Azt befektette, csak sajnos elbukta, mert még csak 17 éves volt és bedőlt egy trükknek. De azóta is mindig félreteszi a pénzt, csak nagyon áhított cuccokra költi el egy részét mondjuk egy év gyűjtögetés után. például vett egy csomó alkatrészt, és készített belőle állati jó hangrendszert. Egy éve rájött az öcsém, hogy eddig mindig rosszabbul jártam anyagilag, miatta, mert rám már nem nagyon maradt pénze apának, így akkor adott egy kis kárpótlást, nem fogadtam el az összeset.

Apám kb. 50000 nettót keres (nekünk kevesebbet mond, de kiderítettem), mert egyéni vállalkozó. Azt mondta, ha nála laknék, fizetné a gimit és a fősulit. De a Kedvesemmel lakom inkább, mert szeretem. Aki egydül nem mindig sokáig megélni a törlesztőrészletek miatt, a szüleihez meg nem mehet. Az ő szülei fogalmam sincs mennyit keresnek, mert még ők sem tarják számon. Mindketten önkéntes munkát végeznek, de szerintem kettőjüknek van meg a minimálbérük. A kedvesem, amíg ott lakott, akkor mmég volt normális munkája az apjának, ketten tartották el a suliból lógó öccsét, és az önkéntesként dolgozó anyját és bátyját. 5 évig tarotta el a családját összesen. De amikor megismertem, olyan sovány volt, hogy kilátszottak a csontjai mindenhol. (Azóta már jó húsban van.) Amikor odaköltöztem, akkor már az öccsének is lett munkája, de nekem nem volt, mert akkor épp tanulni próbáltam. Cserébe takarítottam, mostam, vasaltam rájuk és kontrollt tettem a pénzügyre, így 10 hónap alatt lerendeztük a 400.000 ft tartozásukat. Amint elköltöztünk, 1 év alatt újra ennyit produkáltak. Még mindig rengeteg a tartozásuk. Viszont emellé legalább nagyon nagyon szerető családot biztosítanak. (Tudom, hihetetlenül hangzik.)

Amikor megszülettünk az apámék nyitottak egy bankszámlát, amire minden hónapoban került valamennyi. Azt most 20 éves koromban felajánlotta nekünk Apa arra, hogy lakást vásároljunk. Így már tudom, miért nem kaphattam szép ruhákat, mini a többi lány a suliban.

Ez 2 millió forint, a nagyszüleim meg 650.000-et adtak hozzá, ennyi volt az összes megspórolt pénzük, ami azon kívül maradt, hogy így is minden hónapban segítik az unokákat, a nagybátyámat (anyát csak azért nem, mert azt hazudja, hogy meg tud élni rendesen) és a papa testvérét (szüleik már meghaltak). És ez nyugdíjból van, mert tészta-LÉ-levest esznek.

Úgyhogy most nagyon boldokok vagyunk, mert van egy esélyünk. De sajnos ha nem akarunk jelzálogot tenni senkinek a lakására, akkor vagy elég lesz a pénz, vagy nem. Most egy kis lakást próbálunk megvenni, de a bank nagyon húzós, pedig ez az egy bank, ami ilyen jó feltételekkel hitelt adna, tényleg körüljártuk a témát. Úgyhogy attól félünk, hogy elutasítják a hitelkérelmet, akkor pedig bukunk 730.000 Ft foglalót. De ekkora lakást ilyen jó állapotban ennyire olcsón nem kaptunk volna, úgyhogy meg akartuk próbálni. Illetve először azt mondták, hogy biztosan megkapjuk a hitelt, és azért mentünk bele. Később derült ki, hogy nem olyan biztos az.

Viszont mi semmiképp nem vállalnánk felelőtlenül gyereket. CSak akkor, ha már lenne 1 millió tartalék a bankszámlánkon, jól fizető, stabil állásunk lenne, és elindítanánk neki egy lakáskasszát már akkor, amikor megszületik.