Ki mennyi pénzt kapott a "kezdéshez" a szüleitől, nagyszüleitől? Mennyit spóroltatok/spóroltok a fiatalkorotok alatt? Akinek van kedve legyen szíves kifejteni hozzám hasonlóan a saját hátterét.

18:45-ös: pontosan az adja a különbséget, amit te is írsz, 2 gyerek feleannyi pénzbe kerül, mint 5, a nagyszülők pedig tényleg sok mindenben segítettek.

Elnézést, ha így érezted, nem szerettem volna senkit semmivel vádolni, pusztán kíváncsi voltam, mert nem éreztem túlságosan jónak a mi anyagi körülményeinket mégis sikerült ennyit összespórolni és kíváncsi voltam, hogy másnál mi a helyzet. Rengeteg nagyon szívszorító történetet olvastam itt el, nagyon köszönöm azoknak, akik leírták a sajátjukat, megtanultam sokkal jobban becsülni a mi szituációnkat. Ugyanakkor szerintem kicsit szomorú is - magyar valóság, ahogy azt mondani szokták - , hogy a mi - azért annyira nem jó - szituációnk is kivételesnek számít manapság.

19:30-as, én úgy érzem, hogy te is sarkítasz, nem csak az a két véglet van, hogy valaki szórja a pénzt vagy az egyetlen életcélja a minél nagyobb bankszámlaegyenleg.

És nehogy azt hidd, hogy spórolva nem lehet szép, tartalmas, jó életet élni!

Mindenkinek más okoz örömet. Nekem például egyáltalán nem okozna örömet az, ha az 1500 forintos tescos sportcipő helyett 15000 forintos nike lenne a lábamon. Nyaralni is elsősorban azért nem jártunk, mert nem szerettünk, inkább kivettünk egy hét szabadságot és élveztük egymás társaságát a feleségemmel idehaza, nem kell nekünk ahhoz tengerpart, de még csak Balaton se, hogy jól érezzük magunkat. Ehhez persze valóban kell az is, hogy nagyon, mindennél jobban szeretjük egymást és egyszerűen nem tudjuk "megunni" a másikat, 20+ év házasság után is bármikor át tudunk beszélgetni egy teljes napot.

Nem érzem azt, hogy teljesebb, boldogabb lenne az életem attól, ha költeném a pénzt mindenféle engem nem különösebben izgató, motiváló dolgokra, az viszont számomra hatalmas nagy, leírhatatlan öröm és boldogság, hogy ennyire sok mindent meg tudtam adni a gyermekeimnek és hogy ennyire hálásak érte. És ez egy élet munkája és ha valaki azt az utat választja, hogy szórja a pénzt sose lesz lehetősége megtapasztalni ezt az örömöt, nem tudhatja, hogy milyen.

Tovább nem értem, hogy miért olyan nagy ügy ez a villanykörte, hogy többen is felemlegetitek, szerintem az egyik legtriviálisabb spórolási forma és természetesen nem sötétségben lakunk, ha 3 villanykörte már feleslegesen erős fényt ad, akkor marad 2... Még a szemeket is kíméli, ezt biológiatanárként mondom! :)

Illetve ez már kissé filozófikus, amiben sose voltam jó, de ha a halál után nincs semmi, akkor szerintem végső soron lényegtelen, hogy a pillanatokat hogy élem át, hisz elmúlnak, elfelejtődnek, halvány emlékként megmaladnak aztán mennek velem a sírba, soha többé senkit nem fog érdekelni. Ha viszont van valami a halál után akkor bármi is legyen az, sokkal boldogabban leszek ott azzal a tudattal, hogy hátrahagytam valami értékeset anyagilag és erkölcsileg is. Én olyan 40 éves korom óta gondolkodok már olyan távlatokban, hogy mi lesz a halálom után, mi marad utánam és akkor jöttem csak rá igazán, hogy jó döntés volt spórolni. Nem tudom, hogy egy bizonyos kor után mindenkiben előjönnek-e az ezzel kapcsolatos gondolatok vagy csak velem történt ez így, hogy ez mennyire általános jelenség, mennyire vagyunk ebben egyformák avagy különbözőek.

Amit a végén mondtál az nagy közhely, de egyben nagy igazság is, nem vagyunk egyformák... :)