Miért akarja a férjem, hogy visszamenjek dolgozni?
2 éves múlt a gyerek, lejárt a GYED, most megigényeltem a GYES-t, ami kevesebb nyilván, de nem hiányzik a pénz, mert a férjem nagyon jól keres, igaz, rengeteget dolgozik.
Azt akarja, menjek vissza dolgozni, én pedig még itthon akarok maradni a kislányunkkal, meg amúgy is, lassan szeretnék egy kistesót, de a férjem nem, ragaszkodik hozzá, hogy legalább részmunkaidőben dolgozzak, nem érti meg, hogy nem akarok.
Nekem most az a munkám, hogy vezessem a háztartást, és foglalkozzak a kislánnyal. Ezt sem érti meg, hogy a kettő együtt nehéz, és bizony nem minden nap sikerül főzni, vagy van olyan, hogy felgyülemlik a mosatlan.
Szerintetek hogy győzzem meg, hogy itthon maradhassak?
#58 " Nem ismerik a saját gyereküket, nem lesz róla tudomásuk amikor kimondja az első szavakat,amikor elindul.Mindennap új dolgokat csinálnak. Ezekről a pillanatokról nincs az a 100 ezer ft, vagy urambocsá 20 ezer ft több(mint amit a kérdező kapna), mert ezek a pillanatok megfizethetetlenek. Legalábbis számomra." - aha... és a férjed számára? Ő UGYANÚGY szülője annak a gyereknek, nem? Ő mégis nyugodtan kimaradhat? Kevésbé szülő?
Miért nem mondod neki, hogy akkor most maradjon ő otthon egy évet fontos pillanatokat élvezni, és te eltartod? Vagy annyira már nem is fontosak ezek a pillanatok?
#62 " Az apa is szülő természetesen, de anya csak egy van...tudod." - apa is... csak szólok...
Egyébként meg amikor én születtem, akkor még az volt az úgymond normális, hogy a nő a szülés után 6 héttel megy vissza dolgozni... pedig az nem több száz éve volt...
De megvigasztallak, ma sem jár, soha nem is járt Magyarországon házastársi tartás a GYED-GYES idejére, az ugyanis egy jog, lehetőség az egyik szülő (a gyakorlatban többnyire a nő) részére, és nem valami kötelesség, tehát aki GYED-GYES miatt szorulna tartásra, az nem számít "önhibán kívül rászorulónak"... a szülés előtti és utáni 6-10 hét az, amire a nő elvárhatja a házastársi tartást, és meg is ítélik adott esetben neki.
57"Az lemaradt, hogy mint látjátok, a férj jól keres, tehát nem ettől függ a család megélhetése."
De az 58 és 59 válaszra is:
NEM az a gond, hogy ha egy nő a gyerekkel foglalkozna és csak később adja be közösségbe. Nem az számít, hogy a szomszéd és mi mit mondunk, minden családnak más a megoldás. Sőt, a gyerekek is mások, az egyik 2 évesen vígan elvan a bölcsiben, míg a másiknak 3 évesen is korai a közösség.
Amíg egy gyerek nincs elhanyagolva, addig minden CSALÁD egyéni döntése, hogy anyuka gyereket nevel vagy dolgozik. Az a baj, hogy az apa zavarná már vissza anyukát dolgozni, mert valamiért nagyon tele a bugyrocskája a helyzettel. Vagy unja, hogy ő az egyetlen kereső, vagy az anyukát rántaná már ki a gyerek mögül, nem tudni. De magának a párnak van ebből konfliktusa, nem nekünk a kérdezővel.
Igen, itt valóban azzal van a baj, hogy apuka nem ért egyet anyuka szemléletével. Sajnos. És a kérdés arra irányult, hogy hogyan lehetne meggyőzni. De válasz helyett kapott hideget-meleget. Nem mindenkinél ugyanaz a fontossági sorrend. Nálunk szerencsére a párom is ugyanazt gondolja, hogy a gyerek az első, majd később a pénzkeresés.
(megint csak zárójelben mondom, hogy amikor kétéves korában visszamentem dolgozni, nem vették fel egyből bölcsibe, 4 hónapig családi napköziztünk, ez teljes napra kb. 50 ezer forint, azért ezt sem árt mérlegelni)
Saját érdekedben azt ajánlom próbáld meg elkezdni a bölcsi keresést, amikor megvan a bölcsi akkor meg az utat vissza a melóba. Mivel ez nem olyan egyszerű majd kiderül, hogy sikerül mindent elintézned.
A férjed pedig sajnáltatja magát, mert kimarad. A család az első és nem a gyerek.
Szerintem ne próbáld meg meggyőzni! A sáját érdekedben ülj le és mond meg neki este: köszönöm hogy eddig itthon maradhattam és mostantól kiveszem a részem én is. Ő ezt akarja hallani, mert igenis meg kell köszönni a sok melót áldozatot, és tisztelni kell mert értetek teszi.
Én már jó-pár éve itthon vagyok az egyszem gyerekkel, de nálunk is voltak gondok tipródások, máshogy egyenlőre nem tudjuk megoldani, de! keressük a megoldást. Nagyon szerencsésnek érzem magam, de ha csak két év jutott volna én akkor is hálás lennék.
Kistestvér: hát igen, ez bizony közös döntés, ne hozd szóba, majd eljön az ideje. Most elég a 3 fős családra koncentrálnotok, és azon dolgozni, hogy minden normálisan működjön (nem úgy mint most).
63-as, te mikor születtél? Amikor én (kb. 30 éve), akkor az volt a normális, hogy a szülő otthon marad 3 évig, és gyereket nevel. De ha nem , akkor is otthon tölt 2-t.
Amikor pl. apósom született (falun), akkor meg az volt a normális, hogy anyuka nem is dolgozott, hanem nevelte a sok gyereket, vezette a háztartást, meg kertészkedett, ellátta az állatokat. Persze ezen kívül van sok más alternatíva, de a hat hetet nehezen tudom elképelni. Akkor ki vigyázott a gyerekre és ki szoptatta?
Ja bocs, pár évszázaddal ezelőtt még voltak szoptatós dajkák, de könyörgöm, mikor volt az már?
#68 -1964.
És teljesen más az, ha valaki "otthon marad a GYEREKKEL" és más az, ha - nevezzük "hagyományos életmódnak" - otthon dolgozik mintegy önfoglalkoztatóként "hanem nevelte a sok gyereket, vezette a háztartást, meg kertészkedett, ellátta az állatokat" - ahogy írtad - szóval megtermeli a kaját, mondjuk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!