Éppen mi jár a fejedben? Min rágódsz?

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Mondjuk ezt elég rég írtam, akkor kezdett eldurvulni a helyzet, de még tartható volt. Azóta viszont folyamatosan, exponenciális sebességgel romlik. Itt már nincs mit megbeszélni, menekülni kell, ez egyértelmű.

Egyre több dologban korlátoznak. Például a múltkor orvoshoz akartam kimenni, és közölték hogy ilyen fiatalon ne legyenek betegségeim. Hát én kérek elnézést, hogy nem vagyok tökéletes. Jó, végül nyilván elmentem, az kellett volna még csak, hogy nem.

Amióta itt vagyok, egyszer tudtam meglátogatni a szüleim, az első hétvégén. Két hete mondtam hogy úgy engedjenek el, hogy le tudjak utazni, közölték hogy nem, mert ramadán van.

Meg van szabva, mikor fürödhetek, mennyi időm van rá. Mondjuk most már inkább lavórban megmosdom, amikor alszanak, még szerencse hogy kiskoromban eleget jártunk kulcsosházakba, hogy így is tökéletesen tisztára tudjak mosakodni.

Munka közben a bácsi veszélyes dolgokra kényszerít, pl. a kezem tele van égésnyomokkal, mert folyton olajban kell sütnöm nekik zöldségeket, és odaáll mellém, és nem csak belepofázik, hanem oda is nyúl. Szerinte vicces, amikor a forró olaj rám fröccsen. De ma pl. dinnyét vágtam, és akkor is oda akart jönni. Még szerencse, hogy a késtől ő is fél és jeleztem, hogy tartsa a távolságot. Mindezt csúnya nézéssel, mert ugye mire angolul elmagyarázom neki, addigra már mindegy.

Újabban az internetet is korlátozza, napközben lekapcsolja a routert, merthogy nehogy már munka közben ránézzek a gépre. Valamelyik nap ugyanis pofátlan módon miközben vasaltam, beraktam youtube-on zenét, hogy ne unatkozzak annyira. Jó, meg chatelni is szoktam, de azt kb. úgy, hogy óránként egyszer ránézek, amikor leülök egy kicsit szusszanni. Abszolút nem megy a munka rovására.

Persze ezek apróságok, de amikor folyamatosan ezek vannak, súlyosbítva azzal, hogy nincs egy ember, akivel egy értelmes szót válthatnék, az elég kikészítő.

Ráadásul az utóbbi hetekben randiztam valakivel, azt se könnyítették meg... szinte minden alkalommal az ígért időpontnál legalább 20 perccel később tudok elindulni, szegény meg vár rám a legnagyobb melegben, vagy épp az éjszaka közepén (mert ugye hétvégén alhatok kint, de ha vendégek jönnek, akik éjfélig maradnak, akkor nekem még utána rendet kell raknom és csak utána indulhatok..). Bár ez a része pont jól sült el, mert így biztos lehetek benne, hogy komolyan gondolja a dolgot, mert bárki más már rég elküldött volna melegebb éghajlatra.

Ilyesmik vannak. Meg a lenézés. De nem baj, most már nemsokára vége, egy hét, max. másfél és megyek innen, amerre látok. De ez is borzasztóan hosszúnak tűnik.

Köszönöm :) Igyekszem!

És jól esett kiírni a dolgot, szóval a kérdést is nagyon köszönöm!