Normális, hogy a párom ennyire az édesanyjával tervez, nem velem?
1,5 éves kapcsolat, egyelőre nem élünk együtt, én szülőktől külön, ő édesanyjával lakik (összeköltözés anyagilag egyelőre nem lehetséges). 25-26 évesek vagyunk.
Anyukájának se párja (régóta elvált), se barátnői. Párom húga már külön költözött. Párom édesanyja egyáltalán nem bírja az egyedül létet, akkor érzi jól magát, ha mindig van vele valaki a munka után, meg a hétvégeken. Most ő is, barátom is szabadságon vannak.
Anyukája minden nap menni akar valahova ez idő alatt, a párommal (meg persze vinnének engem is). Ha a párom nem menne vele 1-1 nap, megsértődne.
Én meg nem tudom elviselni ezt a helyzetet, mert kiborít, hogy napokig csak esténként tudunk kettesben lenni, mert egyébként mindenütt anyukája is ott van. Semmi bajom vele, de fullasztónak érzem az egész helyzetet, mert én vele járok, nem az anyjával.
Hogy mondjam meg neki, hogy egy héten egyszer-kétszer bevállalok egy "hármas napot", de egyébként én több időt nem akarok az anyjával tölteni? (Nem kérném, hogy inkább legyen velem és hagyja egyedül az anyukát, beérem azzal, ha esténként láthatom, de ennyi időt nem bírok az anyja sarkában tölteni.)
Ti megbántódnátok (fiúk és édesanyák is), ha közölném, hogy veletek kettesben bárhová megyek, de szülővel közös programot nem akarok napokig?
Bocsánat az offért:
Kedves 16-os válaszoló!
Már ne is haragudj, de baromságot beszélsz! Gondolom, férfi vagy..
Azért van némi különbség egy kisgyerek (pláne magzat), és egy 25-30 éves férfi között! Az teljesen normális, sőt elvárható viselkedés egy anyától, hogy a gyerek kb. óvodáskoráig szoros kapcsolatot ápoljon vele, s ő legyen a legfontosabb az életében. Majd ezután következik a fokozatos leválás -betegesnek csak akkor nevezhetjük, ha ez nem történik meg.
Gondolkodj el erről, mielőtt a saját kapcsolatod is elcs*szed ezzel a hozzáállással!
"anyukámmal kell lennem sokat, mert egyedül él, magányos és idős.."
Nem, szerintem nem kell vele lenned akkor sem. Sem az, hogy egyedül él, sem az, hogy magányos, sem az , hogy idős nem jelenti azt, hogy többet kell vele lenned, mint a pároddal, vagy ugranod kell, ha ő fütyül. Ha beteg, segíti az ember, néha látogatja, de nem azért vannak a gyerekek, hogy a szülőket boldoggá tegye, amikor a saját életük unalmassá vált!
Az én exem is ilyen volt, az anyját elvitte vacsorázni, nekem egy 100 ft-os csokit nem hozott soha, mert nincs pénze...
Miután ezeken a dolgokon túlléptem, azt akarta hogy költözzek hozzá meg az anyjához...És majd anyósommal ketten neveljük a gyerekünket, ő meg eltart...
Szakítottam vele...
Ebben a városban elég nehéz albérletet találni, nem az a tipikus "egyetemi város", ahol sok a kiadó lakás.
Én jelenleg egy főiskolás lánnyal közösen bérelek egy két szobás lakást. Ha a barátom jönne a lakótársam helyére, akkor ő is ugyanannyi bérleti díjat fizetne, mint én, és a rezsi rám eső része is ugyanannyi lenne, mint eddig. Persze fent tudnánk tartani így is a lakást, de neki fele annyi félre tett pénze se maradna meg, mint eddig, nekem pedig csak 10-15.000 forinttal lenne könnyebb.
Persze tudom, hogy mindennek ellenére akkor is kell megoldást találnunk az együtt élésre.
ma 14:04
Figyelj csak!
Egyetértek veled,és nem kegyetlenségből,de:
Eleve ha idős,egészségügyi gondjai vannak,akkor egy nő (főleg egy férfi,mosdatás,stb....)nem tudja ellátni úgy,elvégre nem ápoló/idősgondozó az illető!
Sokan fújognak ha szóba kerül az idősek otthona,de én takarítottam ott,ahol mi lakunk ott 24 órás felügyelet,éjszakai szolgálat van,és szakemberek felügyelnek rájuk.....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!