Milyen a párod kapcsolata az édesanyjával? Anya-fiú kapcsolat érdekelne

Nálunk épp a másik véglet...

Anyósomat eléggé megtépázta az élet, a férje évekig csalta, mielőtt elváltak, állandóak voltak az anyagi gondok, és a gyerekein vezette le a feszültségét. Nagyon sokat verte őket (indok persze mindig volt), állandóan üvöltött, azzal fenyegette őket, hogy beadja őket az utcájukban lévő nevelőintézetbe stb. Az idegállapotát jól jellemzi, hogy kétszer is előfordult, hogy nem tetszett neki, hogy a gyerekei sokat néznek tévét, ezért nemes egyszerűséggel kidobta a készüléket az ablakon (!) Ezt ő mesélte nemrég nevetgélve.

Most már lenyugodott, de továbbra is nehéz elviselni, és a férjem nem is nagyon próbálkozik. Amióta megvan az unoka, átlagosan 2 hetente találkozunk, de ezek rendszeresen fulladnak veszekedésbe, bármin képesek egymásnak esni. Szerintem ha én nem szólnék, hogy hívja fel néha az anyját, a férjemnek soha nem jutna eszébe.

Szomorú, mert anyósom alapvetően nem gonosz vagy ilyesmi, mégis sikerült a férjem gyerekkorát megkeserítenie.

Az én férjem is 30-on felül van.Nagyon jó az anyjával a kapcsolata,bár ritkán találkozunk vele,mert mi külföldön élünk.Így a férjem minden hónapban támogatja az anyját anyagilag,hogy otthon ne kelljen a nyugdíja nélkülöznie. Ha elromlik valami(pl: mosógép,tévé,mikró stb) akkor mi ár küldjünk is külön pénzt rá,hogy megtudja venni magának.Évente egyszer rávesszük,hogy látogasson meg minket.(persze mi álljuk az utazás költségeit)

3 naponta telefonon beszél vele a férjem..

Engem nem zavar,és én örülök is,hogy megtehetjük,hogy támogassuk..Nagyon aranyos,és a legkevesebb,hogy nyugdíjas éveit megkönnyítsük neki..

Abszolút egyenrangú, illetve még helyesebben: egyformán fontos mindenki. Anyósom, párom, és én is (hárman élünk egy háztartásban). Igazából kicsit olyan, mintha mindkettőnknek az anyukája lenne, ugyanúgy szeret minket, és gondoskodik rólunk, párom is két ugyanolyan fontos nőként kezel minket :)

Elég szerencsés vagyok, azt hiszem.

Hasonló mint ti vagyok,csak annyiban más hogy velük lakik,mert anélkül nem lennének meg anyagilag.

És attól tartok sosem fog elköltözni tőlük,én meg oda nem megyek.

Bár rám legalább van ideje, (amit az anyja rendszeresen áthúz,és őt kell kisérgetni)