Meddig vártatok az halott szülőtökre?

Osztom az utolsó véleményét.

Két éve volt, h elment anyukám, a mai napig benne van a száma a telefonomban, sokszor kapom azon magam, h jaj, de felhívnálak Anyu!

Reggel néha úgy ugrok ki az ágyból, h mennék hozzá puszit adni.

De álmomban ő is megjelenik, pillanatnyilag ennyi jutott belőle, de hiszem, h ha eljön az én időm, ott fog várni rám, mosolygósan, mintha sosem váltunk volna el.

Addig is igyekszem vigyázni a családomra, a fiamra, akit annyira szeretett.És igyekszem úgy élni, ahogy tőle láttam.

Szia!

Nekem Anyu fél éve halt meg és ugyan kezdem elfogadni (amit szerintem nem lehet soha), hogy meghalt, de még mindig abban bízom sokszor, hogy talán tévedés és egyszercsak belép az ajtón! Nekem is itt van a mobilomban a száma... Én is álmodom Vele, valamelyik nap is megesett. Eléggé feldúltan ébredtem aztán. Valahol még mindig reménykedem, hogy egyszer belép az ajtón...

Anyukám idén lesz 7 éve , Apu pedig 5 éve hogy meghalt.

Apuval csak nagy ritkán álmodok, viszont Anyuval nagyon sokszor. Ezek az álmok olyan életszerűek. Ilyenkor fel sem merül bennem, hogy meghalt lenne. Úgy érzem mintha valóságban. Beszélgetek vele , már nem beteg és közben eszme jut, hogy az ő ruháját viselem , a fülbevalóját hordom és hirtelen neki szegezem a kérdést, hogy nem e baj és ő akkor milyen ruhában lesz? Ő azt mondja, hogy nem baj, neki van másik. Ha pedig nem álmodok akkor vannak olyan napjaim amikor egyáltalán nem gondolok rá mással vagyok elfoglalva. Viszont vannak olyan napok amikor az emlékek úgy levesznek a lábamról, hogy bőgök mint egy kisgyermek.

Néha én is reménykedek benne, hogy szembe jön velem vagy eltűnődők egy rá hasonlító személy láttán, de mindig eszemben van hogy ő már nincs többé.

Egyetlen egyszer volt ( még a temetése előtt), a házassági évfordulónk ami Anyu halála után 2 nappal volt.

Minden évben megszoktuk tartani, így a férjem már Anyu halála előtt megszervezte. Persze neked nem volt otthonról kedvem kimozdulni, de ő rá beszélt hogy van egy meglepetése számomra. Elmentünk egy étterembe ahol én teljesen meggyőződve azt hittem, hogy az lesz a meglepetés, hogy Anyu is ott lesz és nem halt meg. Csak valami félreértés volt az egész. Abban a pillanatban olyan szívbemarkoló reményt éreztem mint még soha azelőtt és ezek után sem! Mindez annak ellenére történt, hogy én aznap amikor meghalt a saját szememmel láttam őt holtában. Akkor is ott voltam amikor a halottas kocsi érte jött.