Hogy mondanátok el?

Adott egy házaspár, 5 éve házasok. A nő nagyon gazdag, de a férje nem tud erről. A nő ugyanúgy dolgozott mint a férfi, nem vásárolt márkás cuccokat, stb. Egyszóval a férfi nem kérdezett rá soha az anyagiakra, a nő meg nem mondta el. Elkezdték a közös életüket: spórolás a fizetésből, lakásvásárlás, autó, gyerek. Most viszont a gyerek még pici, anyuka otthon van vele, a férj pedig munkanélküli lett (megszűnt a cég) és nehezen talál állást. A nő úgy gondolja, hogy itt az ideje beavatni a férjét, mert látja, hogy nagyon stresszel, folyton ideges a pénz miatt. A nőnek, illtve hát nekik, van annyi pénzük, hogy ha soha nem megy el dolgozni sem a nő, sem a férfi, akkor is jól meg tudnak élni. A kérdés, hogy hogyan lehet ilyesmit elmondani? A férfi nagyon önérzetes, büszke rá, hogy mindent a saját erejéből ért el, ezt hangoztatja is rendszeresen. A nő pedig fél, hogy ha felfedi az igazságot, akkor elhagyja a párja amiatt, hogy nem volt őszinte.

Igen, örökség. Biztos lehetne azt mondani, hogy most jutott hozzá. De ha kiderül, hogy másodszorra is hazudott, az még rosszabb, nem?

Azért nem milliárdos. :-) Néhány száz millióról van szó "csupán". Tudom, hogy ciki a dolog, de az a helyzet, hogy senki nem szeretné, ha a pénzéért lenne vele valaki. Aztán, ahogy telt-múlt az idő, egyre jobban belekeveredtem ebbe az egészbe és már nem tudtam elmondani. Egy főiskolán ismertem meg a párom, összeköltöztünk albérletbe egy csomó emberrel egy nagy lakásba. Tudom, hogy szánalmas, de nem akartam olyan barátokat, akik a pénzért szeretnek és olyan párt sem. Egyszerűen úgy akartam élni, ahogy minden normális ember. Aztán a párommal ketten 1,5 év után összeköltöztünk (csak ketten laktunk) szintén egy albérletbe. Apukám akkoriban sokszor tett rá célzást, hogy miért nem veszünk inkább lakást, mert hogy ez így kidobott pénz, de a páromnak még ekkor sem volt gyanús. Apa azt is felajánlotta, hogy az esküvő után vesz egy lakást nekünk (ekkor el akartam mondani már nagyon, lévén hogy összeházasodtunk), de a párom nem fogadta el, mondván majd mindent el fogunk érni önerőből idővel. Így végül már nem mertem elmondani. De most valahogy muszáj lesz.